A suli sztárja (Walker Scobell× Reader)

L.V. ending: Tűz harc

Másnap indultam is a suliba.

Benyitottam a termünkbe és csak annyit láttam hogy mindenki egy csoportba áll és követik Leo-t és Percy-t.

Odamentem Annabeth-hez.

- Itt mi történik?

- Egy szó. Bűzbomba.

- Bővebben?

- Bűzbombázni akarnak. Percy rendelt vagy tízet pedig mondtam neki hogy ne költse erre a pénzét. Leo-val kitalálták hogy eldobnak egyet az osztályteremben, majd az a-sok termében.

- És...hol akarják eldobni?

- A tanári asztalt pályázták meg.

És már hallottam is a pukkanást. Olyan záptojás szag lett hogy elkezdtem öklendezni. Kiszaladtam a teremből. Sajnos a folyosón is érezhető volt ez a bűz így bementem a mosdóba.

Hallottam hogy Annabeth, Piper, Hazel és Reyna is fut utánam.

- Jesszusom megfulok!- mondta Hazel

- Még itt is rózsásabb illat van mint ott! - szólt Reyna.

- Én így nem megyek vissza - öklendeztem.

Becsengettek. Gyorsan visszamentünk a termünkbe de úgy hogy visszatartottuk a levegőt és szájon át lélegeztünk.

Ekkor bejött a tanár. Ő is megérezte, de nem annyira.

Amikor a tanára asztalhoz ért akkor elkezdett fulladozni.

- Mi ez a szag??!!! - mondta majd...elájult?

Azonnal hívtuk is a legközelebbi tanárt hogy segítsen. Ő is majdnem kiájult legalább ki tudtuk vinni a friss levegőre Athéné-t.

Utána el is indultunk tesire. Mivel rossz idő volt és esett az eső ezért bent voltunk a sporiban.

Elkezdődött az óra.

Elsőnek durván bemelegítettünk. A durva bemelegítés azt jelenti hogy kedves Árész tanár úr mondta hogy fussunk le húsz kört de oda vissza egy.

Annyira kifulladtunk hogy most is elkezdtem fulladozni. Baromi szomjas voltam de nem engedett ki bennünket inni a tanár.

Utána Árészkának az az ötlete támadt hogy Tűz harcozzunk. A fiúk boldogok voltak mi pedig csak úgy elfogadtuk a hírt.

Aki nem tudná a tűz harc egy olyan játék hogy van két csapat. Van mind a két csapatnak egy térfele. Azontúl pedig ott vannak a csk-k. Akit kiütnek a labdával az átkerül a térfelen túlra ahol a csk (csapatkapitány) van. Ha oda passzolja a csapat a labdát, és az adott ember kiüt valakit a másik csapatból akkor visszamehet a térfelére.

- Na túrórudik álljatok be két csapadba! Elmondom hogy ki lesz kivel! - mondta Árész.

Az első csapat lett:

Csapatkapitány: Jason
Csapattársai: Rachel, Hazel, Clarisse, Nico, Grover, Calypso

A második csapat:

Csapatkapitány: Annabeth
Csapattársak: Én, Reyna, Piper, Drew, Leo, Percy.

Elkezdődött a játék. Árész feldobta a labdát és Clarisse úgy felurgott érte mintha az élete múlna rajta.

Azonnal kiütötte Drew-t aki csak hisztizve ment a térfelen túlra.

Hozzánk került a labda. Percy gyorsan megfogta a labdát és elhajította. Drew kapta meg és hát majdnem kiütötte Nico-t de nem sikerült neki.

Utána sorra kiütöttek minket. Már csak hárman maradtunk a csapatban. Én, Leo és Reyna.

Pont Rachelnél volt a labda és engem célzott meg vele.

Amikor már eldobta a labdát akkor Leo felém futott és arrébb lökött.

Mindenki minket figyelt. Egyikőnket se találta el a labda viszont Leo rajtam feküdt. Szinte már összeért az orrunk és hallottam a gyors szívverését.

És vége volt az órának. A másik csapat nyert Clarisse miatt. Ő a legjobb sportoló a suliban.

Még mindig a játék hatása alatt voltam. Szinte még mindig a fülemben csengett Leo gyors szívverése.

Minek gondolok rá? Ó basszus!

Órák után mondtam Walkernek hogy beszélni szeretnék vele. Azonnal igent mondott és mondtam hogy itt találkozzunk a suli udvarán.

Mélyen elgondolkoztam azon hogy vajon még szeretem e Walker-t.

Igazából már nem éreztem azt a különös bizsergést a hasamban amikor meglátom őt. Egyszerűen csak egy fiút látok akit mindenki szeret.

Én is szeretem őt. Tényleg. De már elmúlt valami.

Leo miatt? Nem tudom de az biztos hogyha tovább csinálom ezt akkor nem fogom jól érezni magam.

- Szia- mosolygott rám kedvesen Walker.

- Szia. Figyi akkor beszélhetünk?

- Persze. Miről szeretnél beszélni? - kérdezte majd átkarolta a vállamat.

- Hát ömm...ezt eléggé nehéz elmondani. Szeretlek téged meg tudom azt is hogy csak nemrég jöttünk össze de...már valahogy nem érzem azt a szikrát. Valahogy már nem... n, nem érzem azt amikor először talákoztunk. Nem tudom miért van ez. De azt tudom hogy ez így nem fog működni.

Ekkor úgy nézett rám mint egy kiskutya akibe belerúgtak. Lassan leemelte a kezét a vállamról.

- Y/N...ez Leo miatt van?

- Tessék?

- Tudom hogy Leo is szeret téged. Biztos vagyok benne hogy már elmondta neked. Igaz?

- Honnan tudsz erről?

- Ő is elmondta nekem hogy hogy érez irántad. És én is ugyanezt érzem. Még mindig. De ha te már nem azt érzed akkor nem baj. Elfogadom. Vagyis, igyekszem elfogadni. Csak jobb minthogy azt lássam hogy te nem érzed jól magad a kapcsolatunkban. De tudd hogy én mindig ott leszek neked. Ha vakah úgy döntesz hogy újrakezdenéd én ott leszek. Bízhatsz bennem - felelte halkan.

Ekkor közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Utoljára. Ez már egy ilyen búcsúcsók féle volt.

Vagy öt percig tartott majd elváltunk egymástól. A mellkasára hajtottam a fejem és csak bámultunk a semmibe.

- Én mindig is szeretni foglak, ugye tudod? - súgta a fülembe Walker.

- Igen, tudom - suttogtam majd csak tovább ültünk így.

Szeretem még mindig de most baromi zavarosak az érzelmeim. Nem tudom hogy mit érzek ki iránt. Ez az egész helyzet baromi bonyolult