A suli sztárja (Walker Scobell× Reader)

L.V. ending: A fiúk boldogok

Az igazgatóihoz értünk.

Héra ment elöl, mi pedig utána.

Az igazgatói iroda nem volt olyan tágas. Előttünk volt egy nagy asztal amin egy bazinagy arany villám díszelgett. Körülöttünk könyvespolcok és mindenféle oklevelek kitéve a falra.

Zeusz pont írt valamit majd felnézett ránk. Hosszú szakálla volt és mélykék szeme.

Olyan side eye-osan nézett ránk mintha nem is ebbe az iskolába járnánk. Jó, mondjuk holnaptól már lehet hogy nem leszünk itt...

- Zeusz igazgató, ez a hat gyermek egy verekedésben volt benne. Láttam hogy Will Solace éppen Octavian-t védi Nico di Angelo elöl. Mint látható, Nico di Angelo tiszta véres ebből megtudhatjuk hogy ő volt az aki kezdte a verekedést.

- Viszont Octavianon nincs egyetlen egy seb sem- mondta Zeusz lassan.

- De Zeusz én mint igazgatóhelyettes láttam! Y/N és Walker Scobell pedig csak álltak és nézték az egészet, nem is segítettek Octaviannak! Nico di Angelo meg csak vérszomjasan feküdt a földön! El kell tanácsolni az iskolából!

- Ne, kérem Héra! Inkább engem rugasson ki mint Nico-t!- felelte aggódva Will.

- A másik dolog meg hogy nem is így történt! - feleltem.

- Akkor hallgatlak- szólt Zeusz és karba font kézzel várta hogy elkezdjem.

El is mondtam nekik hogy hogy volt. Héra csúnyán méregetett viszont Zeusz csak megvonta a vállát.

- Héra, kedvesem te mindent félrenézel. Ezért is vagyok veled nyitott kapcsolatban.

Mind az ötünknek (Octavianon kívül) leesett az álla. Nem tudtuk hogy Zeusz és Héra együtt vannak.

- De hát Zeusz, nem látod hogy ezek a gyerekek bűnösek? Ki kell őket rugni!

- Ha annyira azt akarod hogy eltanácsoljak valakit az iskolából akkor az legyen Octavian- mutatott Zeusz Octavianra.

A fiú eddig csak vigyorgott de amikor megtudta hogy eltanácsolják, a mosolyt felváltotta a harag.

- MI A FRANC. IGAZGATÓÚR EZ IGAZSÁGTALANSÁG! HAGYJON ENGEM BÉKÉN!

- Csomagolj! Köszönjük hogy itt voltál- mondta Zeusz majd kiküldte Octavian-t az irodából.

- Ti pedig! Menjetek vissza az osztályotokba. Ha mégegyszer ilyesmi történik nem leszek ilyen nyugodt- felelte amjd minket is kiküldött az igazgatóiból.

Hallottam hogy Héra cifrán káromkodik. Zeusz meg csak....jojózott???

Na mindegy. Szóval visszamentünk a termünkbe.

Páran napköziben voltak ezért maradtak.

Rachel és Drew mindig is napközis volt. Akik még napközisek voltak azok Octavian (már nem lesz az), Jason, Nico és Calypso. Ők csak néha maradtak.

Felénk néztek. Gondolom mindanyjian hallották a történteket.

-Na?- kérdezte Jason.

- Octaviant kirugták- mondtam.

Ekkor Jason elkezdett ugrálni majd elővette a telefonját és felhívta a fiúkat.

- Brooos- kezdett bele- OCTAVIAN ELMEEEEGY.

Olyan nagy hangzavar lett az egész teremben, pedig csak telefonról hallottuk a fiúkat.

Jason odajött hozzánk és mindenkit megölelt. Annyit hálálkodott nekünk hogy szinte felrobbant örömében.

Bepakoltunk a táskánkba és hazafelé indultunk. Nico félrehívott engem és Leo-t.

- Figyeljetek köszönöm nektek hogy segítettetek. Octavian kezdte az egészet. De mostmár mindegy. Majd hazamegyek és ellátom a sebeimet.

- Segítünk neked- mondtam.

- Nem, nem kell. Örülök hogy végre nincs itt az a seggfej. Köszi nektek mégegyszer. Will is nagyon sokat segített. Majd megüzenem neki hogy neki is köszönöm. Sajnos már hazament. Na mindegy. Köszönöm.

- Egy ölelés, bro?- kérdezte Leo.

- Nem.

- Ó. Nem baj- felelte Leo.

- Na én megyek. Sziasztok!

- Szia!- köszöntem majd Leo felé fordultam.

Kínos csend telepedett ránk. Még mindig a ma reggeli vallomása járt a fejemben. Szerintem ő is arra gondolt.

- Szóval ömm...tudom hogy Walkerrel vagy együtt meg minden de ha azt akarod hogy lemondjak rólad én igyekezni fogok. Bízhatsz bennem.

- Leo én...én erre még nem tudok mit mondani. Ehhez idő kell. Még fel kell dolgoznom. Remélem megérted.

- Persze, persze. Na de szerintem én már megyek is. Legyen további szép napod- köszönt el majd el is ment.

És megint, ott álltam tétlenül. Nem azt kellett volna mondanom hogy bocsi de én mást szeretek? Vagy pont az ellenkezőjét kellett volna? Én se tudom.