A suli sztárja (Walker Scobell× Reader)

Ott volt mellettem, ott maradt velem

Reggel eléggé rosszul éreztem magam. T/T már meggyógyult szóval szerintem nem kaphattam el tőle. Fájt a fejem és szédültem. De arra jutottam hogy biztos csak a front úgyhogy elindultam a suliba.

Előre leszögezem hogy elég hülye ötlet volt.

Nem bírtam koncentrálni az órákon, folyamatosan elejtettem a tollamat, (amit mindig az előttem ülő Nico vett fel. Majd ha jobban leszek megköszönöm neki) azt se tudtam hol vagyok.

Töri után éppen tesire mentünk volna csak Piper talált valamit a táskájában.

Egy szivecskés (asszem) Mercy csokit vett ki a táskájából. Rá volt ragasztva egy cetli is de azt már nem láttam mert feketésen láttam egész nap.

- Az miii? -kérdezte Hazel
- Jasontől- mosolygott Piper
- Mit írt? -kérdeztem
- Azt hogy Pipernek Jasontől. Hát nem cuki??

Bólogattam majd elkezdtem össze vissza dőlni. Annabeth állított vissza az egyensúlyomba majd megkérdezte hogy jól vagyok e. Mondtam hogy persze és elindultunk.

A lépcsőn is egyszer felbuktam majd Annabeth és Piper vittek tovább.

💙💙💙

Tesin a tornateremben voltunk mert eléggé fújt a szél és hideg is volt.

A cipőmet alig bírtam felhúzni de végül sikerült. Még bekötni is nagy küszködéssel kellett. Még mindig fekete pontok jelentek meg mindenhol ami miatt alig láttam de nem szóltam senkinek se hogy rosszul vagyok.

Mivel keddenként Walkerékkel van tesink ezért ő is ott volt. Azt hiszem integetett de nem voltam benne biztos ezért nem integettem vissza csak intettem. Az se biztos hogy jó irányba.

- Na akkor. A lányok gerendáznak, a fiúk gyűrűznek. Megpróbálok segíteni mindenkinek de nem igérek semmit.- mondta Árész. Meg is lepődött mindenki mert a ,,segítség" szó nem vall rá.

A gerenda mögött sorba kellett állnunk. Fel kellett mennünk a gerendára ott egyensúlyozni majd lábtartáscsere, átfordulás másik irányba és szabályos leugrás.

Én voltam az utolsó előtti. Mögöttem volt Rachel aki nyafogott mert túlságosan félt a magasban. Előttem pedig Piper aki mondta nekem hogy ott van Walker és engem figyel. Mondtam neki egy az jót mert alig bírtam koncentrálni valamire is.

Piper után én következtem. Nagy nehezen felmentem a gerendára de az egyensúlyozás már nehezebb volt. A lábtartáscserénél se jártam de már elvesztettem az egyensúlyomat és leestem.

Jó hír: Hála az isteneknek hogy ott volt alattunk a szivacs.
Rossz hír: Elvesztettem az eszméletemet.

Minden elsötétült.

Csak egy két pillanatot láttam már és tompa hangokat hallottam.

Láttam hogy Bellona és Árész a két tesitanár nézik hogy élek e még. Másik pillanatban már Walker hangját is hallottam.

- Mi történt vele??!
- Azt hiszem elájult. El kell vinnünk az iskola orvoshoz.
- Elviszem -szólt Walker majd felvett a karjába utána megint eszméletlen maradtam.

💙💙💙

Arra ébredtem hogy a védőnőnél vagyunk. Egy vizes rongy volt a homlokomon és egy kényelmetlen, tipikus orvosi ágyon feküdtem. Fel akartam ülni de a fejemet is alig bírtam felemelni.

A fél szememmel csak annyit láttam hogy a bal oldalamon ott van a védőnő, Athéné és Árész. A jobb oldalamon ott ült a négy lány és Walker aki a kezemet fogta.

- Nos. Nincs nagyon nagy baja csak valamit elkapott. Azt majd nemsokára meg is nézem. Másik dolog. Miért jöttél ilyen állapotban suliba?

Alig bírtam valamit is felelni. Csak elmotyogni tudtam.

- Azittemgynisgybjom- feleltem össze vissza.
- Mit mondott?- kérdezte Athéné
- Azt hogy azt hitte nincs nagy baja- mondta Walker.
- Gyermekem, hogyha még nem tudnád, ha ilyen állapotba vagy maradj otthon!

Mondtam hogy jó de az ó-nak hallatszódott.

- Igen. Ó. Jó hogy rájöttél- felelte a védőnő durcásan.
- Azt mondta hogy jó! - emelte fel a hangját Walker.

- Na jó gyerekek hagyjuk hogy a doktornő elvégezze a dolgát. Gyertek lányok- mondta Athéné

- Én itt maradok vele tanárnő! Ha bármi baj lenne akkor tudok szólni tanárnőnek.
- Rendben majd szólok Dionysus-nak. Lányok ti meg megírjátok a dolgozatot mint az egész osztály.

Mikor kimentek a szobából Walker a kisujjával megsimogatta a kézfejemet.

- Jobban leszel ne aggódj- felelte majd nyomott egy puszit a homlokomra amitől tuti hogy rákvörös lettem.

A védőnő megvizsgált majd kijelentette a sorsomat.

- Legalább két napig otthon kell maradnod. Odaadom neked ezeket a gyógyszereket. Mindegyikből egy nap csak egyet vegyél be!- utasított a védőnő- A szüleid eltudnak jönni érted?
- Nisnktthon.
- Azt mondja nincsenek otthon.
- Akkor majd valaki hazakisér.
- Én majd hazakisérem.

💙💙💙

Már egy kicsit jobban voltam. Annyira hogy már rendesen tudtam sétálni. A szemem előtt már nem jelentek meg fekete pontok de még mindig fájt a fejem.

- Ugye nem kaptad el?
- Mit?
- Tőlem ezt a betegség szerűséget- mondtam.
- Nem. Miért?
- Csak mert megpusziltad a homlokom.
- Nyugi, makk egészséges vagyok.

Amikor a házunkhoz értünk elköszöntünk egymástól de még egyszer megállított.

- Egyébként szereztem időpontot.
- Mire?
- Elviszlek az egyik forgatásomra jövőhéten.
- Hova?
- New york-ba.

Elakadt a szavam. Megindultam felé és megöleltem. Gondolom meglepődött mert tágra nyílt a szeme.

- Köszönöm- feleltem mosolyogva majd beszívtam a parfümje illatát.
- Szívesen- túrt bele a hajamba majd elköszöntünk egymástól. Bementem a házba és elkezdtem ugrálni aminek az lett a vége hogy elestem de nem baj.