Jégre fel!

Theo

Három nap telt el azóta, hogy először láttam Isát. Ma van a negyedik nap és ma már másodszor jöttem ki futni. Reménykedek, hogy elcsípem őt de már közel járok ahhoz, hogy feladjam a keresését. Majd amikor elkezdődik a tanítás lesz alkalmam becserkészni. Már nem akarok elfutni megint a felhőkarcolóig, épp visszafordulok, de hirtelen megpillantom, ahogy görkorizik felém. Annyira megörülök, hogy majdnem elkezdek integetni neki, de végül csak megfordulok és futok tovább. Elkorcsolyázik mellettem és én minden erőmet összeszedve futok utána. Nagyon gyorsan gurul. Majd kiköpöm a tüdőmet, de kitartóan futok utána. Befordul az útról a felhőkarcoló felé én meg követem. Nem is tudom, hogy mit művelek. Csak hagyom, hogy a lábaim vigyenek a célom felé. Bemegy a kapun és én követem őt. Kicsit úgy érzem magam, mint valami béna akció film rosszfiúja. Átszenvedem magam a bejelentkezési szpoton, mert ott kötekedett velem a jegyszedő, hogy foglalás nélkül nem mehetek fel a jégre. Végül nagyon nehezen sikerült megértetnem vele, hogy nem akarok korcsolyázni és úgy beengedett. Felmentem a tetejére és megálltam a büfé mellett és onnan nézelődtem. A gimi óta nem jártam jég közelében sem. Azóta nem húztam korcsolyát sem és azóta nem nézek hokit. A gimiben az irányító voltam és nagyon jól játszottam. Hiányzik nagyon de abba kellett hagynom és bár már játszhatnék, hát... őszintén szólva félek újra kezdeni.

Sokan vannak de nem látom sehol sem a kis jéghercegnőt. Vettem egy forró gyümölcsös teát és azt iszogatva nézek le a városra. Gyönyörű innen. Végül kis várakozás után  végre jégre lépik ő is és azonnal kezdi is a bemelegítő gyakorlatokat. Tisztes távolból figyelem és csodálom őt. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen a jelleme. Vajon kedves? Aranyos? Vagy inkább ellenszenves és taszító? Barátságos vagy inkább visszahúzódó? Bár az eddigi tapasztalatok alapján az online felületein könnyen barátkozik, mert nem teljesen valós kapcsolatok ezek, nincs kontakt, nem találkoznak. Csak a kommentek és esetleg privát üzenetek, ha egyáltalán válaszol azokra. Itt még egy egyetemistával sem barátkozott össze, mert azt tudnánk már. Rejtélyes és különleges számomra ez a lány. Mindent meg akarok tudni róla. A titkait, a kedvenc sütijét, hogy miket szeret enni és miket ehet is meg a sport miatt. Figyelmemet felkelti egy kis, szőke lány. Oda csúszik Isa mellé, akit mosolyogva üdvözöl. Egy kicsit beszélgetnek, aztán együtt kezdenek korcsolyázni. Mutatja neki a tartást, a lába emelését és a forgásokat... azt hiszem tanítja őt. Ki lehet az a lány? Még csak néhány napja érkezett meg. Lehet, hogy már azelőtt meg volt beszélve, hogy itt lett volna? A kislány a jégpálya szélére mutat, ahonnan egy nálam kicsit idősebb fiú integet vissza. Azt hiszem van itt valahol egy kávézója, valami Josh. Odacsúsznak mellé én meg egy kicsit közelebb megyek, hátha hallom miről beszélgetnek. A kislány bemutatja Isának a srácot, Josh-t, aki a bátyja. Elújságolja, hogy úgy örül, hogy ma ő hozta el. Aranyos ez a kislány. Isára pillantok. Arca vörössé válik és meglepődve néz Joshra. Elküldik a kislányt bemelegíteni és arról beszélnek, hogy miért nem mondta el Josh Isának, hogy Lizi az ő húga. Ezek szerint Lizinek hívják a kislányt és Isa ismeri már Josht. A srác kimagyarázza, hogy nem akarta, hogy esetleg ezért ne tanítsa Lizit és, hogy ez semmin nem változtat. Min nem változtat? Nem értek semmit. Isa kezd lenyugodni és oldódni kicsit és könnyedebb beszélgetést folytatnak Joshal. A minap találkoztak és arról beszélnek, hogy milyen jól érezték magukat. Ezek randiztak? A srácot kezdem méregetni. Izmos de nem annyira, mint én. Magas is de szerintem én magasabb vagyok. Haja szőke és a szeme kék, mint a hugáé. A kontraszt elég hideg és a világos bőrével olyan, mint egy albínó. Az én barna hajam és olajbarna bőröm szerintem vonzóbb, a zöld szemeim csak még karakteresebbé tesznek. Brazil származásom és jó genetikám eredményezi, hogy a lányok olvadoznak utánam. Isának vajon melyikünk jön be?
Elég ebből! Így a megszállottja leszek tényleg, nem akarom. El kell tűnnöm innen és be kell ezt fejeznem, mert ez már beteges. Vetek még egy sóvárgó pillantást rájuk és elindulok hazafelé. Majd valamikor benézek a kávézóba.

Hazáig futottam megállás nélkül. Nagyjából kiürítettem a fejem és eldöntöttem, hogy abba hagyom ennek a lánynak a követését és majd ha úgy látom a suliban, akkor elhívom egy randira. Az ajtón belépve Noah az ebédlőben üldögél és a telefonja nyomkodásából kérdőn pillant fel.
- Mi van? - kérdem vádlón.
- Még kérded? Nagyon rosszúl nézel ki -  hm, kedves barát.
- Kösz.
- Nem azért haver, de ma már másodszor voltál ki futni. Meg úgy a napokban is többet voltál, mint amennyit szoktál futni. Megéri ezért a lányért? - értetlenül néz rám és a homlokát ráncolja.
- Őszintén? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy miért csinálom. Tényleg nagyon szép de nem is tudom, hogy milyen a személyisége. Meg azt sem tudom, hogy én mit akarok tőle. Úgy érzem, hogy komolyabban tervezek vele, mint eddig bárkivel is - elveszek egy fehérje szeletet és azt majszolgatva leülök vele szemben. Ő csak hallgat és figyel engem.
- Ha csak egy éjszaka lenne, akkor nem érné meg, de ha kialakulna valami több akkor egy percet se bánnék, amit azzal töltöttem, hogy becserkésszem őt - zavarodott lehet az arckifejezésem, mert még értetlenebbül néz.
- Te meg vagy zakkanva! Nem is akartál barátnőt soha, csak dugni, mindig más-más és jobbnál-jobb csajokat - mondja, és teljesen igaza van.
- Most valahogy mégis másképp gondolkodom, azt hiszem, vagy nem is tudom. Össze vagyok zavarodva Noah, még így sosem éreztem, de most ez a lány a puszta létezésével felbolygatta az egész életemet. Még csak azt sem tudja, hogy létezek és az is lehet kavar valakivel már.
- Szabad lány, azt csinál, amit akar - mondja úgy, mintha ez teljesen rendben volna.
- Nem érted! Nem tudom elfogadni, hogy valaki más érintheti és nem én - csapok rá dühöngve az asztalra.
- Te nem ilyen vagy. Szerintem hagyd azt a csajt. Legalábbis egyenlőre biztosan - rázza a fejét gondterhelten.
- Lehet, hogy igazad van, egyenlőre nem stresszelek ezen a dolgon és leszakadok Isáról. Úgysem tudok most nagyon mit csinálni, buliba nem jár, ahol esetleg tudnék kezdeményezni bármit is, az utcán meg nem szólíthatom le csak úgy.
- Helyes. Bárkit megkaphatsz amúgy is. Elhívom ma magamhoz az egyik másodikos közgázas csajt. Kérjem, hogy hívjon magával még valakit? Csinálhatnánk egy négyes szexet is - próbálja oldani a feszültséget.
- Bocs tesó, de nem akarom, hogy véletlenül hozzám dörgölőzzön a farkad. Meg amúgy is, én jobb szeretem az én stílusommal csinálni, ami azért valljuk be, másabb, mint a tied - mondom jókedvűen.
- Naa, Theo! Most miért kell lenézni az én tudásomat? Baj ha azt szeretem, ha minél kényelmesebb nekem? - kérdezi kissé sértődötten.
- Nem baj. Azt mondtam, hogy más - hangsúlyozom ki az utolsó szót.
- Jól van. Akkor intézz magadnak azt, akit akarsz és engem ma már ne zavarj - mondja úgy, mintha a nyakán szoktam volna csüngni esténként.
- Nem foglak nyugi - nevetem el magam és beleboxolok a vállába, mire tettetve jajjgatni kezd.
Röhögve megy a szobája felé és én is bemegyek az enyémbe. Bepötyögöm Brittany nevét a telefonomba, aki ugyanúgy nagykanállal habzsolja a fiukat, mint én a lányokat. Néha van, hogy összebújunk ketten mi is. Jól telik, nagyon szép lány és tudom, hogy nem gondol bele többet. Ő az egyedüli, akit egynél többször fektettem meg. Jó neki is a ma este, úgyhogy megbeszéljük, hogy én megyek át, mert ő egyedül lakik. Gyorsan lezuhanyozok és már indulok is hozzá.