Jégre fel!

Isa

– Hé Isa! Jössz velünk pénteken bulizni?- ordibálja oda Kira nekem az udvar túl oldaláról. Türelmesen megvárom a válasszal, hogy oda érjen a padhoz amelyiken ülök.
– Nem megyek Kira - válaszolok unottan.
– Miért nem jössz?- kérdi Ariana. Kirával a legelső beszélgetésünk óta úgymond barátkozunk és ő hozta magával három barátnőjét. Arianat, Nellyt és Amyt.
– Nem járok bulizni. Nincs semmi kedvem részeg és cigitől bűzlő egyetemisták között nyomorogni - válaszolom majdnem fintorogva.
– Ennyi volna a bulizás szerinted? - kérdi meglepetten Amy.
– Miért? Nem ennyi? Nekem eddigi tapasztalataim alapján ennyiben kimerül a dolog.
– Mindegy. A fiúk szomorúak lesznek - köpi be flegmán Nelly, aki éppen a beszélgetés végére csatlakozik hozzánk.
– Ezt meg hogy érted? - kérdem kíváncsian.
– A tegnapi verekedés. Rajtad vesztek össze a srácok az udvaron.
– Milyen srácok?
– Másodikosok.
– Ez hülyeség! Rajtam miért vesztek volna össze? Nem is beszélgettem velük - meghökkenve figyelem a reakcióját.
– Tulajdonképpen az egyiket múlt pénteken kosaraztad ki - hoppácska.
– Óhh. De miért verekedtek pontosan?- kérdem mostmár nagy érdeklődéssel. Nelly minden pletykára nagyon kapható, nem is biztos, hogy ez igaz.
– Mert mindegyik le akar fektetni téged. Egyikőjüknek úgy tűnik, hogy te többet jelentesz, talán barátnőjének akar tudni és annak nem tetszett, ahogy a többiek rólad vélekedtek. Neki ugrott Codynak és beverte a képét. A lakótársa alig tudta lerángatni róla.
– Ez érdekes. Ők azt hittem barátok - mondja töprengve Kira.
– Ki az a fiú? - kérdem.
– Egy seggfej a focicsapatból. Izmos meg nagyon jól néz ki de nagyon bunkó. Azt hallottam, hogy egy lányra úgy rá volt kattanva, hogy...
– Nem az Nelly. A másik. Aki megvédett ettől a seggfejtől - szakítom félbe Nellyt. Válaszát már nem kapom olyan könnyen, mint az eddigieket.
– Őt nem ismerem sajnos - mondja tettetett szomorúsággal.
– Kira! Te tudod. Tudod ki a lakótársa és azt mondtad, hogy azt hitted, hogy barátok.
– Tudod, hogy túl sokat fecsegek. Sokszor azt sem tudom, mit beszélek.
– Mond el! Kérlek - nézek boci szemekkel rá.
– Jajj nekem! A neve Theodore Harrison. A legjobb pasi az egész egyetemen és minden csaj álma. Óvatosan vele, mert nagydumás a srác, de nem akar barátnőt csak alkalmi kapcsolatokat... legalábbis eddig így volt - mondja legyőzötten.
– Köszi. Tartom magam ahhoz, hogy nem megyek el a buliba. Kösz a hívást - mondom amilyen határozottan csak tudom és a táskámat a vállamra kapva indulok vissza órára. Az agyam már teljesen máshol jár. Azon a fiún, aki képes volt verekedni miattam, pedig mégcsak nem is ismer, azért mert a barátja talán rosszat szólt vagy mert tiszteletlen volt hozzám a hátam mögött. Nem ismerem őt de kedves tőle. A folyosón végig sétálva figyelem a fürkésző tekinteteket. Úgy tűnik beszéd tárgya lettem, talán pont azért mert én voltam a verekedés kiváltó oka. Nem foglalkozok senkivel, csak odaballagok az előadóterembe és felülök a megszokott, középső rész szélére. A tanév kezdete óta minden közös óránkon Kirával osztozom a padomon. Nemsokára megérkezik Kira is és leül mellém. Követi őt a többi fogadott barátom is és beülnek a mögöttünk lévő padba.
– Miért nem akarsz bulizni Isa?
– Túl nagy figyelem vetül rám jelenleg. Nem hiányzik nekem most az, hogy a fiuk fel akarjanak szedni engem. Nem akarok pasizni és nem akarok bulizni sem. Nem birom a tömeget sem az új embereket.
– Hogy-hogy? A versenyek? Több ezer ember néz és ujjong.
– Az más.
– Más? Abban lehet más, hogy ott sokkal többen vannak, mint ezen a bulin.
– Nem. Az a más, hogy ott nem látok annyi embert amennyien vannak. Csak én vagyok. Ahogy a zenét meghallom és elkezdek táncolni megszűnik körülöttem minden. Csak én és a jég.
– Pfúj! Ez olyan nyálasan hangzott. És, hogy a jéggel van összefüggésben még hülyeségnek is érzem - fintorog Nelly.
– Nem érthetitek. Nem is várom, hogy megértsétek. Azt várom csak, hogy megértsétek azt, hogy nekem ennyi idő alatt bőven sok a ti barátságotok is. Nem kell több ember. Nem akarok kapcsolatokat - túlságosan nyíltan fogalmaztam azt hiszem, mert a lányok egyre szánakozóbbak.
– Isa. Miért? Nagy népszerűségre tudnál szert tenni. Mindenki veled akar lógni - kíváncsiskodik Kira. Már megint túl sokat fecseg.
– Az csak a látszat Kira. Nem engem akarnak. A hírnevet akarják. Ingyen jegyeket a versenyekre. Azt, hogy hencegni tudjanak a barátságommal. És majd ha megunják a személyiségemet, akkor elhagynak és maradok megint egyedül.
– Ezt nem tudhatod.
– Nem is akarom Amy. Azt akarom, hogy ne sérüljek az önző emberek miatt. Ezzel védem magam.
– De ez így nem jó - mondja szomorúan Kira.
– De igen. Ez pontosan így jó. Téma lezárva. Figyeljünk az előadásra mostmár légyszi. Nem is akarok többet hallani a buliról.
– Ahogy akarod. Nem hozzuk szóba többet ezt. Én sem megyek amúgy. Utálom a tömeget - válaszol Amy, aki szintén nagyon visszahúzódó. Bírom a csajt, nem fáraszt hülyeségekkel és nem akar bele vinni mindenféle társasági dologba.

Órák után kint üldögélünk még egy kicsit a napon. Nagyon szép az idő. Nézem, ahogy sereglenek a diákok ki az épületből. A tekintetem találkozik egy magas, izmos és nagyon jó képű srácéval. Telt ajkai hívogatnak, ahogy beszél a barátjához, miközben csak engem figyel. Szeme akár a smaragd, olyan zöld és arca minden egyes része úgy tökéletes ahogy van. A szemem végig siklik a testén, ami igencsak kellemes a szemnek. Kreol bőre miatt kitűnik a tömegből, másik országból származhat. Visszanézek a szemére, ami már büszkeséggel van tele. Megejt egy félmosolyt felém és megszakítja a szemkontaktust. Zavartan térek vissza a való világba, ahol a barátaim éppen azt döntik el ki milyen ruhát fog felvenni a pénteki bulira. Úgy látom nem vettek észre semmit.
– Amy, figyelj csak. Az ott, az a srác. Ő ki? - kérdem csendesen Amy-től, hogy a többiek ne figyeljenek fel rá.
– Ott az a kreol bőrű félisten? - kérdi hangosabban és eléggé feltűnően felé is néz.
– Jaja, ő rá gondolok azt hiszem - válaszolok zavartan.
– Ő Theodore Harrison.
Meg sem lepődök rajta, hogy ő az. Még sosem láttam eddig de ahogy rám nézett volt egy olyan érzésem, hogy ő ismer engem. Nem is tévedett a megérzésem. Theodore igencsak figyelemfelkeltő jellem. Ilyen az én formám. Talán az egyetem legjobb pasija értem epekedik és én nem akarok kapcsolatot. Ha azt amit kinézek belőle be akarja vetni ellenem, akkor fel kell kötnöm a nadrágomat, hogy tartani tudjam magam az elképzeléseimhez. Tuti, hogy olyan csajozós trükkjei vannak, hogy bárki letérdel előtte és azt ő élvezi és ki is használja. Nem tűnik olyannak akit szoktak visszautasítani. Ha lesz mersze oda jönni hozzám érdekes versenynek nézek elébe. Elnyeri az én érdeklődésemet vagy elveszíti az övét felém?