Jégre fel!

Isa

Ahogy mellettem fekszik és én odabújok hozzá régen nem tapasztalt nyugalmat érzek. Pattogatott kukoricát eszünk, nevetünk és csókolózunk. Mintha minden a helyére került volna. Theo- nak villan a telefonja, üzenete érkezett. Megnyitja és elolvassa, látom én is. Cody írt neki. Azt írta, hogy:
„ Egyelőre megnyerted magadnak a kiscsillagot, de még nincs vége! Most fogadjunk abban, hogy nem tudod megtartani addig, amíg szabadulok. Ha veszítesz és nem áll meg melletted a kis ribanc, akkor legközelebb nem léphetsz közbe és bármivel bepróbálkozhatok nála."
És ezzel minden, ami eddig a helyén volt most a feje tetejére állt. Könnyek szöknek a szemembe. Nem tudom, hogy a trágár szavak miatt, amivel Cody illetett vagy az a bizonyos fogadás. Elhúzódom tőle és felülök az ágyam szélén.
– Isa – megérinti a vállamat de én ellököm a kezét.
– Te fogadtál, hogy megleszek neked?! – nagyon mérges vagyok.
– Nem. Cody lehet annak érzékelhette, de én nem fogadok soha. Isa... hinned kell nekem – óvatosan mögém hajol és állát a vállamra helyezi. Mintha áramütés ért volna, úgy ugrok fel az ágyról.
– Ugyan miért tenném? Nem is ismerlek. Én megpróbáltalak közel engedni magamhoz de hiba volt. Az volt a terved, hogy holmi fogadás miatt lefekszel velem, azután meg dobsz?! Tudod milyen nehezen nyitok! - kérdem idegesen.
– Tudom. És nem is fogadás volt. Isa, emlékszel amikor verekedtünk az udvaron? – lassan ő is feláll.
– Nem érdekel! – kiabálok rá. Megtörténik. Nem úgy, mint Liam-nél de megint elveszítem azt aki fontos nekem.
– Csak hallgass meg Isa! Kérlek.
Bólintok de nem hiszem, hogy bármin is változtatna, amit mondani akar.
– Szóval, akkor kötöttük ezt a megállapodást. Mondtak mindenfélét, hogy ők hogyan akarnak megszerezni. Nem szép gesztusokkal. Le akartak itatni téged és ki akartak használni. Azt mondták, hogy akkor biztosan leveted a gátlásaidat és akkor nem koptatsz le mindenkit. Nem akartam, hogy mindennek ki legyél téve - boci szemekkel néz rám de én csak hallgatok.
– Isa, én már régóta nézlek TikTokon és már ahogy megpillantottalak a suliban, azóta tudom, hogy veled akarok lenni. Ez a megállapodás úgy szólt, hogy ha összejössz velem, akkor ők leszállnak rólad. Csak meg akartalak védeni, ezért mondtam azt. És nem csak amiatt akartam veled összejönni.
– Most menj el kérlek. Időre van szükségem. Át kell gondolnom - kérem.
– De Isa. Hinned kell nekem. Nem akartam rosszat. És egyszer már elbasztam egy szerelmet fogadással. Akkor fogadtam a hülye haverjaimmal, hogy kinek lesz meg először egy lány. Nyertem és őt elveszítettem, amikor kitudódott a fogadás, pedig már nem csak amiatt akartam vele lenni. Nem voltam hülye, hogy megint ilyesmiben fogadjak. Azóta, most először adtam megint helyet ennek az érzésnek a szívemben. Ezt tudnod kell.
Összeszedi a cuccait és szomorúan kimegy a szobámból. Emésztgetem a hallottakat, de számomra ez nem mentség. Megállapodás vagy fogadás? Jelenleg számomra egy jelentésű szavak. Mind a kettő azt jelenti, hogy elárult Theo. Játékszernek tekintett a haverjaival együtt.

Theo csendet és ürességet hagyott csak maga után. És kétségeket. Nem tudom mit kéne csináljak. Ülök az ágyam szélén és próbálom megemészteni a hallottakat. Az ablakon keresztül beáradó holdfény gyengéden világítja meg a szobát. Odasétálok az ablakhoz. A hűvös éjszakai levegő frissítően hat de a lelkemben háború dúl. Tudom, hogy időre van szükségem, hogy átgondoljam, mit is szeretnék. De az, hogy most egyedül vagyok a gondolataimmal, nem segít abban, hogy eldöntsem, hogyan tovább. Talán majd később, amikor az érzelmeim lenyugodnak, képes leszek tisztábban látni. De most csak az marad, hogy megpróbáljam feldolgozni mindazt, amit hallottam, és elgondolkodjak azon, hogy milyen irányba induljak tovább. Építsem vissza a falaimat vagy adjak Theo- nak még egy esélyt?
Amikor a bizalom összetörik, nem a szavak építik újra, hanem a tettek. És most döntenem kell: hagyom, hogy a falak újra magasra nőjenek, vagy adok még egy esélyt annak, aki talán épp most rombolta le őket teljesen.