Jégre fel!

Theo

– Figyelj már Theo! A Hókirálynő már megint nem-et mondott egy randira. Most Tom hívta el és őt is kikosarazta. Pedig ő az egyik legjobb pasi a végzősök közül még szerintem is - lépik röhögve hozzám Noah a folyosón.
Mindenkit elüldöz maga mellől ez a lány. Egy hete kezdődött el az új tanév és már három csávót is kikosarazott, Tom a negyedik. Ez számomra egyáltalán nem megnyugtató, mert Tom tényleg nagyon jó srác. Kosárlabdázik, edzeni jár és piszok jóképű. Nehéz dió ez az Isadora, aki immár büszkén viselheti fagyos tekintete és epés megjegyzései miatt a Hókirálynő becenevet, ami meglehetősen illik is rá. Pont annyira fagyos az ő szíve is, mint a mesében szereplő karakternek.
– Mindenkit eltol magától, lehet, hogy van barátja - mondom Noah-nak miközben sétálunk ki az épületből.
– Nem hiszem. Sehol nincs szó róla, nincs megjelölve soha és sehol sem írnak semmit a cikkekben - Noah-t is kezdi foglalkoztatni a dolog mostmár. – Lehet, hogy leszbikus és még nem coming out-olt. Azért nincs sehol semmi erről - mondja.
– Nem hinném, hogy ez van. Ahogy hallottam a lányok társaságát sem keresi. Próbálkoztak néhányan barátkozással nála, de őket is eltolja magától - különös hipotéziseket hallottam már. Sokan érdeklődnek iránta. Kilököm az ajtót és kimegyünk a napsütötte udvarra.
– Akkor lehet, hogy be kéne próbálkoznom nála nekem is Theo - kacsint rám vigyorogva.
– Na! Eszedbe se jusson Noah! Neked tabu! És örülnék ha a többiek is abba hagynák a próbálkozást és leszállnának róla - ez csak akkor következhet be, ha már valaki megszerzi.
– Jól van, Theo. Én csak basztatlak tesó. Nekem nem kell de a többiek akkor is fognak próbálkozni. Mennek a fogadások, hogy kinek fog hamarabb össze jönni. Egyre több a versenyző - mondja izgatottan.
– Utálom az ilyen versenyeket. Ő nem egy trófea. Egy lány, akinek van szíve és érez - még ha jégbe is van borulva.
– A legszebb lány az egész egyetemen. Elég értékes trófea.
– Ő nem trófea és én nem fogok fogadni meg versenyezni érte. Egyszer már megjártam én az ilyen fogadásokkal. Azóta nincs állandó barátnőm és akkor ment el a kedvem az ilyen fogadásoktól - mondom komoran.
– Betoji vagy! Félsz, hogy téged is elküld.
– Te meg köcsög! - picit elcsitul erre a mondatomra.
– Mi lett abból a fogadásból Theo?
– Megnyertem. A lányt viszont elveszítettem, mert kitudódott, hogy fogadásból indult. Eleget győzködtem, hogy annak ellenére, hogy az elején a fogadás miatt próbálkoztam, időközben az érzéseim igaziak lettek, ő nem hitt nekem.
– Mi lett utána veled?
– Rosszul kezeltem, az életem vakvágányra került és abba hagytam a hokit.
A csengő hangja félbe szakít, amit nem bánok, mert senki nem ismeri itt az életemnek ezt a szakaszát. Nehezen tettem túl magam rajta és picit szégyellem is magam miatta. Noah a legjobb barátom de még ő sem tudja. Meg még nagyon sok mindent nem tud, vagy pedig rosszul tud. Már kiskoromtól kezdve löknek el maguktól az emberek. Félek a magánytól és félek, hogy nem vagyok elég. Ezért vagyok maximalista és van egy minimális megfelelési kényszerem. Ezért is próbálok odafigyelni a környezetemre és próbálok következetes lenni, hogy minél kevesebb embert bántsak. Visszasétálunk az előadóterembe és beülünk a hátsó sorba. Noah próbál beszélgetni velem de én csak a tanárra figyelek. Érzékeny pontot érintett. A múltamat próbálom elfeledni. Azért jöttem el ilyen messzire otthonról.
– Theo, bocs ha megbántottalak.
– Semmi baj haver, csak kicsit előjöttek a régi érzelmek. Nehéz még ma is visszagondolnom, hogy milyen útra léptem akkor és, hogy hová jutottam volna úgy. A mostani énemet ismerve az akkorit te fel sem ismernéd - nevetem el a végét.
– Ne bassz! Mert mit csináltál? Talán monogám kapcsolatban éltél?
– Azt éltem volna, de ugye a lány szakított velem. Én azok után droghoz nyúltam. Elég kemény szereket nyomtam és akkor nagyon kicsin múlt, hogy ne csússzon el az életem.
– Azta! De hiszen még egy korty sört sem iszol soha.
– Mostmár nem, de akkor tizedikben még nem mondtam nemet semmire.
– Akkor hagytad abba a hokit is. Nagy bajt okoztál?
– Szerencsére nem. Nem engedtek fel a pályára a teszt miatt. Akkor az pozitív lett és ott eltiltottak a játéktól. Egy számomra nagyon fontos meccs lett volna az és én elszúrtam.
– Ó haver! Miért nem mondtad el soha?
– Nem jött szóba - kicsengettek az óráról.
Kimegyünk az udvarra és oda megyünk a haverokhoz, akik éppen nagy diskurzust folytatnak a hétvégén esedékes buliról.
– Theo, Noah! Ti is jöttök? - kérdi Travor, aki harmadéves már. Ő hozott be minket ebbe a társaságba.
– A házibuliba, amit az ikrek csinálnak? A világért sem hagynánk ki - a Stanford fivérek verhetetlenek a buli szervezésben és a szüleik vagyona ezt még kényelmessé is teszi.
– Helyes. Ott majd mindenki egyenlő esélyekkel küzdhet - mondja derűsen Cody.
– Ezt hogy érted Cody? - kérdem feszengve.
– Hát úgy, hogy Isadora bármilyen álarcot is visel, ott majd lehullik róla - utálom Codyt. Álszent és bármire képes. Emlékszem, még elsőben rá volt kattanva egy csajra, haza felé követte őt, mindenféle mocskos üzeneteket küldözgetett neki, taperolta a folyosón, megszégyenítette mindenki előtt, és teljesen földbe tiporta a női önbecsülését, ami odáig fajult, hogy a csaj el ment innen másik államba, másik egyetemre, csak hogy megszabadulhasson Cody-tól.
– Még mindig nem értem.
– Majd az alkohol hatása miatt - mondja úgy, mintha ez kézenfekvő volna.
– Nem is biztos hogy fogyaszt alkoholt, de ha fogyasztana is, az nem lenne fair. Ha ő józanon nem akar, akkor részegen nem is próbálkozhatsz nála. Meg amúgy is, nem is biztos, hogy elmegy abba a buliba.
– Ott lesz. És nem igaz, hogy nem lehet megpróbálni úgy. Én is ott még bepróbálkozok - mondja Leo.
– De Leo, téged már egyszer kikosarazott - röhögi ki Cody.
– De legközelebb nem fog, van egy tuti cselem - kacsint győztesen.
– Nem tudom srácok, szerintem ha ő is nem akarja akkor hagyni kellene. Ha a buliba jön össze bármi is az csak kihasználás.
– Milyen jó fiú vagy te Harrison! Engem nem érdekel mennyire használom ki a csajt, ha meghúzhatom. Isadora meg különösen különleges, mert nem adja magát könnyen. Mekkora dicsőség lesz annak aki megszerzi - a dicsőség, mi?
Mire észbe kapok már a nyakát szorítom és lelököm a földre. Összeszorított öklömmel verem be azt a bárgyú képét ennek az önző vadállatnak. Többen felkapják a fejüket és körénk gyűlnek, hogy mi is történik. Második ütésemmel az orrát célzom, de Noah lerángat róla.
– Theo! Hagyd békén! Nem ér annyit!
– Nem érdekel Noah! Nem is Isa érdekli őt, hanem csak a szex vele, a dicsőség - nagyon mérges vagyok, forrongok és ha nem fogna Noah még mindig szorosan úgy megverném, hogy nem kelne fel.
– Gyere Theo. Menjünk haza.
– Ott leszek azon a bulin én is. Ha meg tudom hódítani akkor leszálltok róla.
– Hajrá Harrison. Ha téged választ leszállunk róla.
Muszáj lesz bevágódnom nála. Meg kell védenem ezektől az idiótáktól és ehhez el kell érnem, hogy velem akarjon lenni. Nem lesz könnyű, de amúgy sem szeretem ha túl könnyű. Ha egyáltalán el jön a buliba. Hanem akkor egyelőre tartom magam ahhoz, hogy békén hagyom, mert nem tudják bántani őt.
Ott hagyjuk Noah-val az úgynevezett barátainkat, akik nem is érthetik, hogy mi történt. Tudják, hogy szoktak érdekelni a numerák és a szép lányok, de sosem volt eddig, hogy ki akartam sajátítani akár egyet is. Mindig csak kavartunk és már engedtem is át másnak. De Isa más. Ő nagyon más.