Jégre fel!

Isa

Bár Stephnek és nekem is tetszett Theo produkciója nem ő lett a partnerem. Ezt nem én döntöttem el, hanem Steph. Theo után jött Wyatt, aki tökéletes volt. Jégtáncos, magas és erős. Gyönyörű, kecses mozdulatokkal siklott a jégen és azonnal tudtam, hogy ő lesz az. Meg is beszéltünk mindent és a többieket haza küldtük. Akiket megnéztünk azoknak küldtünk üzenetet, hogy megtaláltuk a partnerem. „ Megtaláltuk a partnerem. Sajnos nem téged választottunk."  Ez állt a kör üzenetben. Egy gombnyomásra mindenki megkapta az üzenetet. Volt aki nem is reagált rá semmit. Volt aki valami emoji- val reagált rá. Volt, aki visszaírt. És itt van valaki, aki az ajtómon dörömböl, hogy vele nem csinálhatom ezt. Nem tudom melyik balfék ez, de egy kicsit félek. Már fél órája ez megy és még nem unta meg. Egy valaki jut eszembe, aki segíthet. Gondolkodás nélkül tárcsázom Theo telefonszámát. Egyet sem tud rendesen csengeni már bele is szól.
– Azta. Engem telefonon is értesítesz? Láttam az üzenetet – szól bele ridegen.
– Sajnálom Theo. Nem te vagy a megfelelő koripartner számomra.
– De? Ez egy olyan mondat, ami után következik egy de.
– Jajj, Theo! A segítségedre van szükségem – nyögöm kelletlenül.
– Jézusom, Isa! Mi a baj? – azonnal aggodalommal telik meg a hangja.
– Át tudsz jönni?
– Indulok is. Mond el kérlek, hogy mi van.
– Van az ajtóm előtt valaki, aki nagyon nem örül, hogy nem lehet a partnerem.
– Egy perc és ott vagyok. Ne tedd le a telefont.
Várok és hallgatózok. Még mindig hallom kint a srác őrjöngését. De egyre közelebbinek hallom a telefonban. Itt van Theo.
– Hé haver! Házszámot tévesztettél! – hallom Theo mérges hangját.
– Nem itt lakik Isadora Montgomery?
– Mit tudom én. Azt sem tudom az ki. Na húzz innen!
– Oké oké. Itt sem vagyok – mondja és hallom a léptek halkulását.
Megkönnyebbülve ajtót nyitok. Theo ott áll, papucsban, melegítőnadrágban, póló nélkül.
– Azért felöltözhettél volna – nézek hosszan csupasz és piszkosul szexi mellkasán.
– Áhh, dehogyis. Mondtam, hogy jövök. Viszont ha nem bánnád én megyek, mert fázok – mondja vonakodva.
– Ne menj. Gyere be hozzám. Ha jól sejtem beszélni akarsz velem – küldök felé egy bátortalan mosolyt.
– Igen – mosolyodik el ő is.
Bemegyünk a szobámba és leülünk az ágyra. Egyikünk sem kezd bele, csak a kínos csend van. Végül egy nagy sóhajjal ő töri meg ezt a köztünk lévő feszült csendet.
– Sok megbeszélni valónk van, asszem.
– Igen, szerintem is. Volna egy kérdésem.
– Hajrá, figyelek.
– Miért húztál most ennyi idő után újra korcsolyát?
– Mert kerülsz. Tudtam, hogy így muszáj lesz szembe nézned velem. Látnom kellett a reakciódat, amikor megpillantasz, hogy tudjam érdekellek-e még téged. Tudom, hogy elszúrtam. De nem a megállapodással, hanem azért mert nem voltam veled őszinte. Isa, én... tudnod kell, hogy fontos vagy nekem. Tizedik óta nem éreztem ilyent.
– Az volt négy éve. Amióta nem hokizol. Mit csináltál akkor Theo?
Mély levegőt vesz és egyenesen a szemembe néz. Elveszek a tekintetében és, mintha lebegnék.
– Amint már mondtam fogadtam akkor. Kitudódott és elhagyott a lány. Pollynak hívták. Szóval Polly elhagyott és én... az életem vakvágányra futott. Ittam és drogoztam. Az edzéseken lószart nem értem. Az edző kiszagolta és drogtesztet kért. Megbuktam és kirúgott a csapatból. Egy nagyon fontos meccs előtt álltunk. Ott tudtam volna megmutatni a nagyoknak, hogy mire is vagyok képes de én nagyon elszúrtam. Azóta félek. Félek, hogy elrontok mindent. Ezért nem járok lányokkal, csak futókalandok jöhetnek szóba. És ezért is nem álltam vissza játszani.
– Emlékszel? A múltkor láttál engem Lizivel. Nagyon féltem vele bele kezdeni a korizásba. Nem éreztem azt, hogy képes lennék rá de ő és az anyukája hitt bennem. Ma már ott tartok, hogy minden héten a szerda és a péntek a kedvenc napom, mert akkor taníthatom. Szerintem állj vissza hokizni. Tehetséges vagy és én hiszek benned.
– Bízni is tudsz bennem?
– Idővel kiderül Theo. Most egyenlőre örülök. Örülök, hogy egy csúcs szuper partnert sikerült találnunk. Örülök, hogy valóra válthatom egy kislány álmát. Örülök, hogy kiléptem a komfort zónámból és örülök, hogy most itt vagy velem.
– Eljönnél velem egy randira? Hétvégén nem jött össze de ma szerintem nem lenne semmi akadálya... természetesen ha van kedved – félénk tekintetét elnézve szerintem aranyosabb most, mint egy bébi elefánt.
– Nagyon szívesen elmegyek veled – nevetek.
– Szuper. Hétre érted jövök. Ne feledd, csak kényelmes, meleg ruha – válaszol boldogan és nyom egy puszit az arcomra búcsúzóul.
– Oké – felelek bárgyún és simogatom az arcomon a puszija helyét. Mit tesz velem ez a srác?

                                  •••

Kopogás töri meg a csendet. Pontban hét óra. Ahogy kérte kényelmesen öltöztem. Melegítő nadrág, kapucnis pulóver és a sportcipőm. Kinyitom az ajtót. Boldogan lépi át a küszöböt és megölel.
– Azta! Csodásan nézel ki. Indulhatunk?
– Aha.
– Írtál Lizinek, hogy ma nem mész oktatni?
– Igen. Átraktuk az edzést holnapra.
– Szuper, akkor mehetünk.
Bezárom magunk mögött az ajtót és elindulunk. A kocsijával a házunk előtt parkol. De ez a kocsi egy behemót nagy állat. Egy Ford Ranger Raptor. A platóján ponyva húzódik hosszan én meg azon agyalok, hogy kislétrát fog-e hozni nekem. Valahogy csak felmászok és nézem ahogy távolodunk a várostól.
– Theo! Ugye nem áll szándékodban elrabolni engem? – kérdezek tettetett rémülettel.
– Nem, mert úgyis bárhová velem tartanál – hm, milyen magabiztos itt valaki. Arcáról le se lehetne törölni azt a bizonyos „mindent meg kapok, amit akarok" mosolyt.
– Ha-ha, vicces vagy te beképzelt seggfej.
– Tényleg ezt gondolod rólam? – sértettség cseng a hangjában.
– Amíg nem ismertelek ezt képzeltem. De amióta jobban ismerlek tudom, hogy milyen vagy. Ez a védjegyed. A magabiztosság, ami elsőre hatalmas egóról árulkodik. Senki nem tud eltántorítani a céljaid elérésében. Kitartó vagy és tudod mit érsz. Sosem lehet kiszámítani, hogy mi lesz a következő lépésed. Egy igazi mystery box vagy. Tele vagy meglepetéssel – mosolyogva nézek rá és megkönnyebbülve látom, hogy még mindig fülig ér a mosolya. Imádom a mosolyát.
– Köszönöm az őszinte válaszodat. Megérdemled a meglepetéseket. Tőlem. És meg is érkeztünk a randi helyszínünkre – kíváncsi tekintettel méreget.
Kinézek az ablakon. Egy réten vagyunk. Látom a sötét eget a többmillió csillaggal és a vékony sarló Holddal.
– Ez gyönyörű – mondom ámulattal.
– Téged nem nehéz levenni a lábadról, az már biztos – röhögi el magát hitetlenkedve.
– Most miért mondod ezt? – értetlenül nézek rá.
– Nem jó felé nézel te buta. Nem csak az eget bámulni hoztalak. Erre nézz – int a saját ablaka felé. Arra nézek. A kocsitól úgy ötven méterre van egy nagy sík terület. Sokan odagyűltek. Néhány ember plédeken fekszik. Vannak akik hoztak napozó ágyat. Van aki székeket hozott ki és van, aki a kocsijából néz a hatalmas vetítőre. Ez meg micsoda? Szabadtéri mozi?
– Autósmozi. Gondoltam különleges lenne első randinak – válaszol, mintha csak olvasna a gondolataimban.
– Tökéletes. Mit vetítenek?
– Valami nyálas szart. Asszem valami Velünk véget ér a címe. Úgy gondoltam, hogy a platóról nézhetnénk. Hoztam matracot, párnákat meg takarót.
– Áh, szóval ezért van neked Raptorod. Más lányt is vettél már le így a lábáról?
– Még soha egy lány sem ült ebben az autóban. És a platón sem feküdt.
Elmosolyodom. Imádom amikor ilyen aranyosan néz rám.
– Akkor itt az ideje felavatni.
Betolat egy közelebbi szabad helyre és kiszállunk. A platóról leveszi a ponyvát és az ülésre rakja. Nézem a puha pokrócot és a párnákat. Alig várom, hogy kipróbáljam.
– Gyerünk, segíts felmászni – nyújtom a kezem neki és nagy meglepetésemre a derekamtól megragad és felrak a platóra, ami állati kényelmesre meg van csinálva. Felmászik ő is, hozzá bújok és úgy várjuk a film kezdetét.
A film nagyszerű volt, bár szomorú és elgondolkodtató. Szerencsére hasonló helyzetben még sosem voltam de azoknak, akik ilyen körülmények között nőttek fel, azoknak hatalmas löket lehet ez a film. Rávilágít, hogy van kiút és bármilyen nehéz is de inkább egyedül, mint valaki mellett, aki bánt.
Theo csodálatos volt. Ilyen érdeklődéssel végig nézni egy drámát... elképesztő. A végén még vett nekem vattacukrot és néztük még a csillagokat. Láttam egy hullócsillagot. Kívántam. Azt kívántam, hogy minden alakuljon jól köztünk. Végre boldog akarok lenni úgy hogy valaki mellettem van. Nem akarok félni többé a kötődéstől. Csak annyit akarok, hogy izgatottan várjam az újratalálkozást minden külön töltött nap után.
Tökéletes volt ez a nap.