Jégre fel!

Theo

A teraszon üldögélek és cigizek. Ritkán teszem ezt de néha jól esik így töprengeni. Most is ezt teszem. Észrevett. Tegnap összekapcsolódott a tekintetünk. Távol voltunk egymástól, de nem eléggé ahhoz, hogy ne lássam a vágyat gyönyörű kék szemében. Mintha tűz lobbant volna benne, ahogy végig mérte a testemet. Szerintem le is vetkőztetett képzeletben. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjam el magam de utána el is kaptam róla a tekintetem, mert Noah elterelte a figyelmem egy hülye viccel. Mikor visszanéztem már nem nézett engem, hanem egyik kis barátnőjével beszélgetett. Büszkeséggel és reménnyel töltött el ez a pár pillanat. Nem vagyok számára közömbös és felkeltettem az érdeklődését. Szerintem elhívom randira. Elhívom a holnapi bulira. Ha velem jön el, akkor leszállnak róla az egoista, nagyképű haverjaim, akik bármilyen módon el akarják csábítani őt. Nem nézhetem tétlenül, hogy ki van szolgáltatva nekik és esetleg olyan dolgokat tegyenek vele, amit ő nem akar. Össze kell szednem a gondolataimat, hogy mit is akarok én. Hosszú idő óta most először érzem azt, hogy többet akarok egy lánytól és ez megrémiszt. Noah kukucskál ki a terasz ajtón.
– Jössz te is az első órára vagy ellógod a chill kedvéért? - kérdi.
– Nem, bemegyek. Le kell adnom a választott tárgyaimról a listát. Ma van a határidő és ma már lesz is órám azokból - mondom és fel állok a székről.
– Milyen tárgyakat veszel fel?
– Csillagászat, retorika, politológia, algebra, szociológia, filozófia és statisztika - sorolom, miközben beletúrok a hajamba.
– Azta. Csupa nehéz tárgyat vettél fel a büntetőjog mellé. Fogod tudni csinálni így?
– Ezeken az órákon meg ismerhetem az emberek viselkedését és tudok tanulni sok mindent, amivel sikeres ügyvéd lehetek majd. A tanácsadáson is mondták, hogy pszichológiailag fejlődhetnék még, szóval ebben a félévben megpróbálom. Ha nem megy mind az összes hármat le tudok adni két hónapon belül. Meg sok a csoportos feladat szóval csak valami stréber csajt kell keresnem magam mellé - kacsintok.
– Jó terv tesó.
– Te miket vettél fel?
– Történelem, zeneművészet, kommunikációs tanulmányok és biológia.
– Te tényleg nem vitted túlzásba.
– Nekem ez jó is. A jogi kar mellett nekem még ott van a foci is. Nem vállalhatom túl magam. Nekem nincs annyi szabadidőm tanulásra - heccel.
– Jól van. Megyek és össze szedem magam indulásra.
– Oké.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Fehér póló és farmer nadrág, mellé a fehér Air Force- om. Noah is elkészült és együtt lépünk ki a lakásból. Ma is nagyon jó idő van, sajnálom, hogy nem sokára felváltja a napsütést és a meleget a sok eső és a hideg. Az albérletünktől nincs messze a suli de pont útba esik egy kis pékség ahol a világ legfinomabb kiflijét sütik, ami sajttal és sonkával van töltve. Vettem is belőle magamnak kettőt és Noah-nak is egyet. A suliban az első utam az irodába vezet, hogy leadjam az óráimról a listát és megkaphassam az új órarendemet. Fél órát ücsörgök a titkárnővel szemben, amíg ő az internet és a számítógép okozta nehézségeket próbálja megoldani, úgyhogy nem is értem be első órám elejére, amit így kihagyok. A folyosón bóklászom egyedül, amikor csendes léptek zaját hallom meg. A sarkon Isa fordul be teljesen el gondolkozva, annyira hogy engem észre sem vesz és neki ütközik izmos mellkasomnak. A feje búbja az államig sem ér fel és szinte el is esik az ütközéstől. Reflexszerűen megfogom a derekánál, hogy megtartsam őt de a könyvek amiket a kezében tartott a földre estek és mindenfelé szétcsúszkáltak.
– Jól vagy? - kérdezel zavart mosollyal az arcomon. Olyan jó érzés, hogy ennyire közel van hozzám.
– Megvagyok köszi - és fejét csóválva elneveti magát.
– Mi olyan vicces? - kérdezem kíváncsian és elengedem míg kellemetlen lenne neki a közelségem.
– Semmi nem vicces. Csak ez a reggel... áhh hagyjuk is. Bocsánat, hogy figyelmetlen voltam és neked mentem - mondja zavartan és végre felnéz rám. Fáradtnak tűnik de így is gyönyörű és aranyos az a kis pír, ami zavarát jelzi. Leguggolok, hogy kezdjem összeszedni a könyveit, csatlakozik hozzám én pedig pimasz vigyorral nézek rá.
– Ugyan Édes! Ezzel tetted szebbé az én reggelemet - kacsintok rá. De amúgy tényleg szebbé tette. Érezni apró testét az én karjaim közt... ahhh.
– Óhh, hát öö ... nem tudom erre mit mondjak neked Theo - az a pír, amit az előbb láttam rajta az eltűnt, cserébe most az egész arca pipacs piros lett, ami nem tudom, hogy pontosan azért van amit én mondtam vagy mert a nevemen szólított. Aranyos, amikor zavarban van. Átadom neki a könyveket. Én csak elnevetem magam és intek egy sutát otthagyva a gondolataival. Mosolyogva lépek el mellőle és figyelem, ahogy elkerekedik a szeme, hogy így faképnél hagyom. Utánam szól.
– Hé! Nem zavar, hogy én tudom a te neved te pedig nem tudod az enyémet? - kérdi azt hiszem picit idegesebben de nevetéssel próbálja leplezni. Hátrafordulok, hogy ránézzek és hanyagul széttárom a karjaimat.
– Nem zavar, mert tudom Isa. Ifjú jégtáncos és pszicho szakos elsőéves egyetemista - mosolygok rá a bugyi nedvesítő mosolyommal. Azt hiszem emiatt gondolnak nagyképűnek engem.
– Honnan? Mindenki tud rólam itt mindent?
– Én már régóta követlek. Mármint TikTok-on. Onnan tudom. A többiek? Pletykákból meg az internetről. Hogy miért vagy ennyire kívánatos? Hmm, talán azért, mert elérhetetlen vagy és túl nagyok az elvárásaid. Versenyeznek az elismerésedért, ami növelheti az önbecsülését annak, aki megnyer magának - válaszolok meggondolatlanul és elkomolyodok. – Vagy csak mert új és érdekes préda vagy.
– Ezért verekedtetek? - kerekedik el a szeme és néhány lépéssel közelebb jön hozzám.
– Nem ezért. Én nem akarok versenyezni senkivel sem, csak épp mondtak valamit ami nem tetszett - vonok vállat.
– Köszönöm, hogy megvédtél Theo. Jól esett - mosolyog rám.
– Rá se ránts. Minden rendes fiú ezt tette volna, akit nem épp a farka irányít. Dehát tudod, mindig az a legfinomabb gyümölcs ami a fa tetején van - kacsintok rá és már alig bírom, hogy ne hívjam el.
– Én volnék az a gyümölcs? - kérdi nevetve. Nagyon jó hallani a nevetését.
– Hát... valami olyasmi. Bocs ha esetleg sértő a hasonlat de hány fiút is kosaraztál ki már a héten? - kérdem őt játékosan.
– A héten? Még csak egyet - komolyodik el.
– Ja, és a múlt héten hármat. Miért? A legjobb srácok próbáltak randira hívni - kicsit már komolyabban kérdezem.
– Nem voltak elég jók.
– Ne gyere ezzel a kamu dumával Isa! Gyere el velem a holnapi bulira akkor.
– Nem - válaszol meglepően határozottan.
– Na látod? Én sem vagyok elég jó? - egy kicsit bánt a dolog.
– Nem ezt mondtam. Azt mondtam nem megyek el a bulira. Nem megyek egyáltalán el.
– Miért? A legjobb buli lesz a félévben. Mindig nagyot megy az ikrek bulija - mondom értetlenül, biztos nem tudja még hogy mi a jó. 
– Engem nem érdekelnek a bulik sem a pasik. Míg félreértenél a csajok sem. Csak egyszerűen ez bonyolult és nem akarok kapcsolatba bonyolódni - egy hajtinccsel kezd játszani zavarában.
– Érteni akarlak Isa. Miért? Minden jóból kimaradsz, de miért? Nem bulizol és nem pasizol, nem értem!
– Nem tartozok neked semmiféle magyarázattal Theodore! Ez az első beszélgetésünk, most találkoztunk először egymással. Semmi jogod számon kérni, hogy mit és miért teszek. Különben is én tudom az okát és meg is tartom magamnak - könnyek csillannak meg a szemében. Közeledni próbáltam hozzá, hogy megöleljem de ahogy a kezem elindult felé azonnal hátra lépett egyet. Mintha bántották volna.
– Isa! Mit tettek veled?
– Semmit! Legyen szép napod! -azzal sarkon fordul és gyors léptekkel indul el arra amerre tartott mielőtt nekem ütközött. Még láttam, ahogy a könnyek utat törve kicsordultak a szeméből. Bassza meg, hát ezt nem így terveztem.