Jégre fel!

Theo

Vegyes érzelmekkel térek vissza a saját lakásomba. Feldúlt vagyok amiatt, ahogy elküldött, aggódom érte amiatt amilyen állapotban ott hagytam és a szivem majd kiugrik a helyéről ha arra a csókra gondolok. Igazi érzelmi hullámvasútra szálltam fel, amikor bekopogtattam az ajtóján. Bonyolult az élete de legalább mostmár kezdem érteni. Nincs kedvem ma már semmit csinálni, úgyhogy kihagyom az esti futást és belezuhanok az ágyamba. Sokáig nem tudok elaludni csak kergetik a gondolatok egymást a fejemben. Végül nagy nehezen sikerül álomba szenderednem.

Kómásan ébredek, mintha végig buliztam volna az éjszakát de ahogy a fejemben újra lejátszódnak a tegnap történtek kipattan a szememből az álom és izgatottan kiugrok az ágyból, majd készülődni kezdek az iskolába. Nem tudom, hogy milyen lesz Isa azok után ami köztünk történt de kíváncsi vagyok. Noah a kávéját szürcsöli az asztalnál és  fürkésző tekintettel méreget.
– Mi van? - kérdem.
– Semmi- semmi csak azt próbálom kitalálni, hogy miért vagy ennyire... izgatott, ideges?
– Nos, izgatottnak mondanám magam.
– És mi okozza? A ma esti buli miatt vagy így bezsongva? - röhög ki.
– Hát nem igazán. Alig várom a közös órámat Isával. Tegnap beszélgettünk meg át is voltam hozzá.
– Az igen haver. És? Megdugtad?
– Hát nem, de nem is azért mentem át. Beszélgettünk. A teremtés koronájának egy szép példányának nevezett szóval asszem bejövök neki de vele nem sietek. Türelmesen kivárom, hogy mi lesz belőle.
– Azta tesó! Teljesen megváltoztál. Kivárni türelmesen. Nem is döngetsz meg más csajokat míg vársz?
– Ha úgy alakulnak a dolgok akkor már nem kell olyan sokat várnom, úgyhogy egyelőre nem döngetek más csajokat.
– Mi lesz így velünk haver? Ha össze jössztök véletlenül, akkor vagy mindig itt lesz ő vagy te ott de mi már sosem leszünk ketten szingli, jóképű pasik, akik meghódítják a legszebb lányokat.
– Ő a világ legszebb lánya. Az én világom legszebb lánya és nekem más nem is kell.
– Mindjárt elhányom magam Theo. Kurvára nyálas vagy néha de mostanában, ha Isáról van szó, akkor mindig.
– Érzékeny fiú vagyok Noah. Tudod, az hogy a szüleim eldobtak maguktól, olyan emberek neveltek fel, akik nem a rokonaim, nem is kerestek az igaziak soha és még sosem jártam a szülőföldemen, mióta az eszemet tudom. Ezek a gyerekkori traumák okozzák - színlelt szomorúsággal mondom mindezeket, hogy Noah kicsit hátha megértőbb lesz velem.
– Na mindjárt még meg is kellene sajnáljalak. Csodálatos gyerekkorod volt, ezt te sem tagadhatod. Tőled tudom, hogy Ana és Steeve mindig is sajátjukként neveltek fel - hmm, ez nem jött be.
– Ezt nem is tagadom. De a tudat, hogy a vérszerinti szüleim eldobtak és sosem érdeklődtek az mindig is fájt.
– Lehet, hogy így volt a legjobb.
– Biztosan. Én indulok, van reggeli órám. Te is jössz?
– Én a pályára megyek. Edzésem lesz öt percen belül. Az edző szétrúgja a seggem, ha elkések. Csá.
– Csá.
Elindulok én is az egyetem felé. Eltűnődöm milyen lesz, amikor meglát. Elmosolyodik és odajön vagy elfordítja az arcát és másik irányt választ. Bármelyik is lesz, egyértelmű jelzés lesz. Akar tőlem valamit vagy nem. Beülök a padba, ahol a múlt órán is ültem és elővettem a füzetem. Rajzolgatni kezdtem, míg vártam, néha felnéztem. Kezdett megtelni a terem diákokkal de Isa még sehol. Bejött a tanár is és elkezdte az órát.
Életem leghosszabb negyvenöt percén vagyok túl. Talán kerül és ezért nem jött be a közös filozófia óránkra. A folyosón sorra haladnak el mellettem diákok. Meglátom Kirát, aki elvileg Isa barátnője. Elindulok mosolyogva felé, mire a csaj észrevette, már majdnem mellette voltam. Gyorsan letudott magában egy gyors szívrohamot és másik barátnőjébe kapaszkodva sután rám mosolygott.
– Szia Theodore! Mizu?
– Szia Kira, szólíts ezután csak Theo- nak légyszíves - és odabiccentettem a másik lánynak is, akinek nem tudtam a nevét. Kis visszafogott, barna hajú csaj. Nem feltűnő szépség de aranyos lány.
– Oké Theo. Mi a helyzet?
– Isát keresem. Tudsz valamit róla?
– Hmm, hát reggel írt, hogy ma nem jön be de nem írta, hogy miért. Gond van?
– Nem, nincs, csak beszélni akartam vele... valamiről. Köszi, sziasztok lányok.
– Sziaa - köszöntek kórusban.
Szóval nem jött be suliba. Ez azért érdekes. Csak nem miattam hagyta ki a tanítást, hiszen az a csók... ő is ugyanúgy szerette volna akár csak én. Nagyon kevés tartotta, hogy ne hagyjam itt az egyetemet és menjek el hozzá, hogy megkérdezzem tőle, hogy... Mit is kérdeznék? Nem tudom. Az tűnik hát így bölcs döntésnek, hogy időt hagyok neki.

Türelem rózsát terem. Délre kint is volt a videója, miszerint kipróbálná a társas korizást. Ma találkozott az új edzőjével, aki szerint meg kéne próbálnia a páros korit. Mindenkit szivesen lát, akinek van bármi köze a korcsolyához vagy a tánchoz.
– Hé Theo! Láttad a videóját? - kérdi izgatottan Noah.
– Pont most nézem - válaszolok a telefonomból fel sem nézve. Ez hiányzott már csak nekem. Nézegethetem, ahogy egy másik srác ölelgeti, simogatja és forgatja a lányt, aki tetszik nekem.
– Hiszen te hokiztál. Elmész te is ugye? - Noah kék szemében remény csillan.
– Nem hiszem. Én már évek óta nem korcsolyáztam - válaszolom lehangoltan.
– Na és? Az is olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanultad nem lehet elfelejteni.
– Nem is azért. El nem felejtettem, ma is meg van minden technika és minden csel, amit valaha is megtanultam - a szívem is belesajdul még mindig ha a hokira gondolok.
– Hát akkor? - értetlenkedik tovább.
– Tudod milyen az amikor valami, ami az életed egy nagyon fontos része és te azt elkúrod? Ami elrontja a megálmodott jövődet. Amit abba kell hagyj és már később sem kezded el újra, mert félsz, hogy megint hibázni fogsz amikor mindenki figyel. Tudod, hogy milyen nehéz bele gondolni, hogy mi lett volna ha...? Félek. Félek újra jégre állni és félek attól, hogy megint elszúrom valamivel - csalódottan csóválom meg a fejem.
– Megértelek haver. És a válaszom a kérdésedre az, hogy tudom. Nekem is szinte annyi lett a foci karrieremnek, de tudod mit csináltam? Szartam bele és visszaálltam a pályára és most már a jó Isten sem tud megállítani - megveregette a vállamat és már indult is a dolgára amikor utána szóltam.
– Mi volt a te bűnöd? - néhány lépést visszalépett hozzám és elmerengett.
– Nem mentem át egy drog teszten. De én nem a tudtommal drogoztam, hanem valaki a piámba rakta bele. Valaki ki akart velem cseszni. Azután jóval elővigyázatosabb voltam és amint lejárt a felfüggesztésem visszaálltam a csapatba.
– Azta és milyen jól tetted. Sokra viheted még.
– Jól tennéd te is Theo, ha nem félnél és megpróbálnád. Ha nem is a hokit, hanem ezt a páros dolgot. Legalább a közelében lehetnél - biztatva rám mosolygott majd hátat fordított nekem.
– Elgondolkodom rajta. Köszi Noah - válaszolok és visszanézek a telefonomba. Jövő péntek a jelentkezési határidő. Egy hetem van gondolkozni.