Jégre fel!

Theo

Másodéves egyetemistaként a tanév kezdete előtt egy héttel pontosan azt csinálom amit a tizenkilenc éves diákok csinálni szoktak. Pihenek, szórakozok, lefoglalom magam a közösségi hálózatok böngészésével, de legfőképpen messziről elkerülöm a tankönyveimet.
Most jelenleg a bérelt lakásom nappalijában fekszek a kanapén és a TikTok- ot pörgetem... pontosabban egy bizonyos lány profilját. A fiatal jégtáncos, Isadora Montgomery profilját. Fiatal kora ellenére a legjobbak között van a korosztályából az államokban. Ez a kiscsaj teljesen megbabonázott a képernyőn keresztül. Amikor táncol a jégen azt annyira kecsesen teszi, mintha ez volna a világ legegyszerűbb és legkönnyebb dolga. Mogyorószőke haja a melléig ér és erős kontrasztban van acélkék szemével és világos bőrével. Olyan hatást kelt, mint aki az Északi sarkon nőtt fel, mintha nap még sosem érte volna... velem ellentétben. Ami azt illeti nagyon is bele illik a jeges, világos környezetbe, mintha direkt a jégre született volna. Arról nem is beszélve, mennyire bomba teste van. Formás, karcsú és ahol domborodnia kell, mintha az ördögtől való lenne. Gyönyörű szép arc, nagy segg, közepes, feszes mellek... ezt onnan tudom, hogy látszik jó pár videóján, hogy nem hord melltartót de a melle mégis úgy áll, mintha melltartó tartaná, karcsú derék és a magassága miatt a magamfajta pasiknak az álomcsaj. Ilyent Isten még nem teremtett. Talán olyan százhatvan, százhetven centiméter magas lehet. Az én százkilencven centiméter magasságomhoz az ő alacsony alakja imponáló, mert ő lehetne nekem a kis törékeny virágszálam, akire vigyázhatok, vigasztalhatok és az ölelésemmel elrejthetek a világ elől. Fejét a mellembe tudná temetni és teljes testemmel tudnám védelmezni őt, ha szüksége van rá.
- Hé haver! Ehetek a kajádból? - zavartan nézek fel a telefonomból a lakótársamra.
- Mi?
- Csak azt kérdeztem, hogy ehetek-e a kajádból - ismétli meg a kérdését.
Elkalandozásomból visszazökkenve válaszolok.
- Oh. Persze Noah, jó étvágyat.
- Köszi. Mit nézegetsz ennyire Theo? - mire lezárnám a telefonom, már Noah kezében van. A fenébe!
- Óhh! Csaj dolog? Hmm, Jackson Township, New Jersey. Az nem itt van tesó. Isadora egy kicsit nagy falat, még neked is - mondja fejét rázva.
- Csak nézegetem, jó? Ez a TikTok, mindent lehet nézni. Szépen táncol és annyira magával ragad ez a lány, mint még soha senki pedig aztán még csak nem is találkoztam vele. Annyira gyönyörű és nőies.
- Nocsak! Az egyetem legjobb pasija, a brazil szívtipró, a megtestesült álom és legvadabb leány álmok főszereplője talán szerelmes lett?- sorolja fel színpadiasan a lányoktól kapott beceneveimet.
- Seggfej! Dehogyis vagyok szerelmes! Hogyan lennék az? Még csak nem is beszélgettünk.
- Oké Theo, ahogy gondolod. Majd gyere te is enni. Este buli, péntek van. Nem akarod kihagyni ugye?
- Én? Ugyan már, dehogyis!
Amióta elkezdődött az egyetemi életem, azóta nem hagytam ki egy bulit sem. Alkoholt sosem fogyasztok, mert jogászként szükségem lesz minden ép agysejtemre, de a szórakozás így sem maradhat el. Mára ennyi elég volt a TikTok- ból és a még számomra is elérhetetlen jégtáncos csodálásából. Ma este vár engem sok szép lány, akik egész héten arra fogadtak, hogy ki fogja ezen a hétvégén "kiérdemelni" azt, hogy az én ágyamban ébredjen. Nagy népszerűségnek örvendek itt New York- ban a lányok körében, ugyanis brazil származásom annyira vonzóvá tesz, hogy a legtöbb csaj legalább egyszer le akar feküdni velem, de leginkább azt akarnák, hogy járjunk. Kreol bőröm, karakteres, férfias megjelenésem, smaragdzöld szemem, izmos testem na meg persze a hírhedt szenvedélyes déli temperamentumom és az ágyban nyújtott teljesítményem vonzza őket ennyire. Sok sráccal ellentétben én odafigyelek szex közben a lányokra is és megvárom őket. Ezt sok srác nem tartja fontosnak és ez bizony elterjed a lányok körében. Pletykás kis szörnyek ezek.
Abbahagyom a tétlenkedést, feltápászkodok a kanapéról és bemegyek a szobámba. Átöltözök egy laza rövidnadrág, póló kombóba és felhúzom a sportcipőm. Még elmegyek futni mielőtt átadnám magam az élvezetnek és a szórakozásnak. Még úgyis csak fél hat van. Erős állóképességemhez hozzá járul a rendszeres edzés és, hogy minden nap elmegyek futni.
- Noah! Elmegyek futni, aztán majd találkozunk a buliban! - kiáltok az ajtóból.
Kár is hívnom őt. Még első félévben meg próbáltam, hogy nincs-e kedve futni velem de kiröhögött. Noah úgy gondolja, hogy neki tökéletesebb nem is lehetne már a teste és a focicsapat kapitányaként pont eleget fut. Tényleg kétség sem fér hozzá, hogy jól néz ki. Kicsit kisfiús arca és tengerkék szeme vonzza a csajok tekintetét és ártatlannak látszó megjelenése mindig kellemes meglepetést okoz mindenkinek, aki elkezd vele társalogni. Önbizalomból nincs hiány és ezt a csajok imádják. Barátságos és közvetlen. Én nem focizok, úgyhogy nekem kell a testmozgás. Természetemet tekintve nagyon hasonlítok Noah-ra. Barátságos és kezdeményező vagyok, van egy egészséges önbizalmam. Próbálom mindenben a legjobbat meglátni és kedvelem a társaságot. Ugyanakkor szeszélyes vagyok és kicsit túl könnyelmű. Odaérek a bicikliútra, ami az albinktól néhány perc sétára van. Ez egy jól ismert útszakasz, még az első félév végén kezdtem el erre futni és azóta is mindig ezt választom. Az egyetem mellől indulok és egész az Edge felhőkarcolóig kocogok. És vissza. Ez így oda-vissza öt mérföld. Benyomom a fülesemet és lassú sétában indítok. Már a felénél többet lefutottam, kezdek már elfáradni amikor egy görkoris csaj suhan el mellettem sporttáskával, aki nagyon is hasonlít az én kis rögeszmémre. És az illata... annyira finom illata van. Gyorsabban kezdek szaladni, hátha utolérem de nyoma veszett. Egészen a felhőkarcolóig futok. Megállok és levegő után kapkodva pihenek meg. Mennyire nagy a valószínűsége annak, hogy itt legyen New York-ban? De még kisebb az esély rá, hogy pont erre görkorizzon. Biztosan csak a képzeletem játszik velem. Nem lehet ő. Ott van egy másik államban. Bizonygatom magamnak és elengedem a dolgot, kikapcsolom az agyam majd visszafordulok. Ennyi mára elég volt.
Lihegve belépek a házba és egyenesen a fürdőszobába megyek. Lezuhanyzok és egy törölközőt a derekam köré csavarva átmegyek a szobámba. Felveszek egy fehér pólót és mellé egy farmert, felhúzok egy fehér Air Force-ot és elindulok én is a buli helyszínére. Mindig az tart akinek elmennek az ősei otthonról vagy épp az akinek saját lakása, albérlete van. Nálunk is szokott lenni, de csak kisebb létszámban. Ez egy medencés, kertes házban lesz ahová most tartok. Hatalmas belső térrel és jó nőkkel. Az ilyen helyekre az egyetemről mindenki elmegy. Ahogy odaérek már ki is szúrok néhány jó csajt. Ők is kiszúrnak engem és szempillájukat rebesgetve figyelnek. Én egy integetéssel letudom a dolgot és bemegyek a házba, egyenesen a sörpong asztalhoz, mert tudom, hogy ott lesz Noah. Azonnal ki is szúrom, éppen issza a kidobott sörét. Odamegyek és meglököm mire ő belebokszol a vállamba.
- Képzeld Noah! Szerintem kezdek begolyózni. Láttam az előbb Isadora-t. Vagyis azt hittem, hogy láttam dehát ugye ez lehetetlen.
- Annyira nem lehetetlen.
- Hogy érted ezt?
- A mi egyetemünkre fog járni. Elsőéves és úgy hallottam, hogy itt fogja folytatni jégtáncos karrierjét is. Az imént mondta Steeve.
Nem tudok megszólalni, annyira meglepődök. Elment mellettem az álomcsajom, aki eddig elérhetetlen volt számomra és én csak úgy feladtam. Nem kerestem tovább, nem mentem utána. És akkor hírtelen összeállt a fejemben a kép. Az Edge- nél veszett nyoma. Ott van fent egy a korcsolyapálya a tetején. Ott fog ezután korcsolyázni, szóval ezen az úton jár arra el és nem mellesleg ugyanarra az egyetemre fog járni ahová én is. Nagyon izgatottá válok ettől a hírtől. Lesz esélyem becserkészni őt. Remélem, hogy már az első napon be tudok vágódni nála. Ott hagyom Noah-t és bevágódok a tánctér közepére a haverjaimhoz.