Jégre fel!

Theo

Éjszaka sokszor meg ébredtem. Nem aludtam túl nyugodtan. Furcsa, hogy nem a saját ágyamban alszom és az is, hogy szinte meztelenül fekszik mellettem Isa és én még sem érhetek hozzá. Éjszaka többször is volt, hogy nyöszörögve forgolódott, gondolom rosszat álmodhatott. Ilyenkor picit közelebb húzódtam hozzá és megsimogattam a haját. Ilyenkor megnyugodott és tovább aludt. Néha kicsit közelebb jött és hozzám bújt. Ilyenkor felemeltem a karomat és hagytam, hogy a mellkasomra bújjon. Mintha valami oknál fogva biztonságban érezné magát mellettem, nekem meg boldogság járja át ettől a lelkemet. Egy ilyen este után, hogyan tud bízni egy férfiban? Amikor a másik nem egy nagyobb és erősebb példánya könnyű prédának tekinti őt és visszaeélne ezzel a fölénnyel. Cody este túl messzire ment. Csinált még hasonlókat előtte de ez volt az első, hogy ennyire fizikálisan zaklatott valakit. De Isten a tanúm, hogy Isa is ha benne van én nem hagyom hogy többet bántsa. Minden erőmmel védeni akarom őt.
Már a nap sugarai beszűrődnek az ablakon. Isa csodás arca csakúgy ragyog a fényben. Közelebb húzódik és megölel. Karját nem sok választja el, hogy a farkamon pihenjen. Ez a gondolat már elég is lenne ahhoz, hogy ágaskodni kezdjen de, mintha ez nem lenne elég Isa hasra fordul és a takarót ledobja magáról. Hmm... biztosan melege van. Nekem is kezd nagyon folytogató melegem lenni ahogy végig nézek gyönyörű testén. Csak egy aprócska tanga takarja el előlem azt a csodálatosan szép segget. Jajjj, Istenem! Nem szabad. Nem bámulhatom csak így. Vagy mégis? Úgysem tudja meg. Végig pásztázom a testét. Van egy kis tetoválása a seggén, mint amilyen Lana Rhoades- nak. Egy kis szivecske. Megsimítom alig hozzáérve. Libabőr terül szét rajta az érintésem után. Óvatosan rápillantok, hogy felébredt- e de szerencsére nem. Még alszik, de nekem már minden álom kiment a szememből. A farkam már mindenre is készen állva ágaskodik, ami nem tudom, hogy fogja őt érinteni, ha meglátja.
Megpróbálom a takarót kihúzni a lába alól, hogy véget vessek ennek és visszatakarjam őt derékig legalább.
– Mhmm. Mit csinálsz? - kérdi rekedtes ám mégis a világ legaranyosabb hangján.
– Csss. Aludj tovább, csak be akartalak takarni - válaszolok csendesen.
– Nem fázok. Melegem van - morogja bele a párnájába még mindig csukott szemmel.
– Jó de... Isa, ez így nekem nagyon nehéz.
Érdeklődve néz fel a párnájából. A szeme a farkamra téved, majd az arcomra végül végig néz magán.
– Jajjj ne! Bocsánat, én...
– Csak aludtál. Semmi gond csak nem akartam, hogy valami perverz kukkoló legyek a szemedben, mert bár tényleg legeltettem kicsit rajtad a szemeimet nem úgy ahogy te gondolod - mosolygok rá a legszebb mosolyommal és kacsintok egyet.
– Theo! Te eddig bármit is mondtál lányoknak minden bejött? - kérdi még mindig morgós hangon és felül az ágyon maga köré tekerve a takarót. Elgondolkodok a kérdésén.
– Többnyire minden, ja. Jó reggelt - hezitál kicsit a visszaköszönéssel. Gondolkozhat a tegnap estén? Hogy mi is történt? Hogy is jutottunk el ide, hogy ő kérte, hogy itt maradjak vele? Látom a zavarodottságot a szemében és kezét a halántékára szorítja. Végül válaszra nyitja a száját.
– Jó reggelt. Kösz, hogy itt maradtál este. Meg úgy mindent köszönök. Azt hiszem, hogy nélküled... hogy nem is tudom mi lett volna velem nélküled.
– Isa, nézz rám - állát óvatosan megérintem és magam felé fordítom. – Nem kell megköszönnöd, bár ne kellett volna ennek megtörténnie, azért hogy veled aludhassak. Nem mondhatom rá azt sem, hogy szívesen tettem, mert bár nagyon szívesen képen dörgöltem Codyt ennek nem szabadott volna megtörténnie veled. Cody este nagyon messzire ment - ha csak rá gondolok is ideges leszek.
– Lehet, hogy nem kellett volna annyira kiöltöznöm. Magamra hívtam a figyelmét - mondja könnyes szemekkel és félek az emlékek felelevenedtek benne.
– Gyönyörű voltál este Isa, de Cody nem azért ment rád este. Rád van kattanva, már az elejétől. Onnan, hogy megkaphatatlan vagy, hogy mindenkit elzavarsz. Természetétől ilyen.
– De lehet, hogy ha...
– Isa! Ne is mond tovább! Nem te vagy a hibás. Itt feküdtél mellettem egy szál fehérneműben én mégsem éltem vissza a helyzettel, mert én azt szeretem ha a partnerem is akarja, nem azt ha ellenkezik. Cody ilyen, börtönben volna a helye - bizakodva pillantok rá.
Szemében félelem villan. Nem akarom erőltetni, hogy feljelentést tegyen de örülnék neki.
– Theo, ezt soha senki nem tudhatja meg - bámul maga elé szomorúan.
– Miért? - kérdezem értetlenül.
– Nem teszek feljelentést - mondja határozottan.
– De Isa? Maradjon szabadon büntetés nélkül?
– Nem érdekel csak engem hagyjon békén. Nem akarom magamra haragítani - fél.
– Nem fog csak úgy leállni. Azok után, hogy közbe léptem meg végképp nem.
– Nem tudom Theo. Félek attól, hogy csak rosszabb lenne.
– Nem hagyom, hogy bántson téged. Megígérem - mélyen a szemébe nézek és megfogom a kezét.
– Köszönöm. Elmegyek zuhanyozni. Itt leszel még mire végzek?
– Itt legyek?
– Jó lenne.
– Akkor itt leszek. Nem terveztem mára semmit.
Felkel és a takarót leengedi magáról. Nem tudom milyen céllal teszi ezt de én az elém táruló látvány elöl elfordulva pörgetni kezdem a TikTok-ot. Nem akarok szenvtelennek tűnni bár ebben a mozdulatban részéről volt egy kis pimaszság. Hallom ahogy összeszedi a cuccait és mielőtt kilépne az ajtón halkan felsóhajt. Most, hogy kilépett a szobából fellélegzem. Fojtogat a vágy, hogy újra megcsókoljam, hogy megérintsem őt. Istenem, azok a mellek még szebbek, mint gondoltam volna és a segge... ahw. Nem siettethetem. Ha azt akarom, hogy az enyém legyen türelmesen, az ő tempójában kell haladnunk. Aztán ha már a barátnőm lesz akkor nem bánthatja már senki. Cody sem és egyik baromarcú haverom sem. Nem tudom, hogy ezt elmondjam Isának vagy sem. Ezt a megállapodást a verekedésünkkor kötöttük még az egyetem udvarán. Úgy döntök, hogy ennek nincs jelentősége. Hallom, ahogy csukódik a fürdőszoba ajtója és várom, hogy vissza jöjjön a szobába. Lassú léptek zaját hallom és csak bekukucskál az ajtón.
– Meddig akarsz még ott feküdni?
– Akármeddig, főleg hogyha még vissza is bújsz mellém.
– Hmm, nehéz ellen állni a kísértésnek - incselkedik.
– Hát akkor engedj neki. Gyere Isa - tarkóm alá rakom a kezemet így teljesen szabad utat engedve neki a mellkasomra.
– Theo... én nem olyan lány vagyok. Tudom mire megy ki a játék, de én az első adandó alkalommal nem ugrok rá a farkadra ahogy azt te megszoktad.
– Isa. Itt most nem a farkamról van szó, csak azt akarom hogy a közelemben légy. Csak azt csináljuk amit te is akarsz és bármikor azt mondod én elmegyek. Ne felejtsd el, hogy te akartad, hogy maradjak. Valami oka biztosan van.
– Hát igen, van. Beszélni akarok veled. Arról ami köztünk történt tegnapelőtt. Az a csók...
– Az volt életem legjobb csókja.
– Nekem is Theo. Ki sem tudom verni a fejemből. Tegnap este miattad mentem el a buliba. Hogy találkozhassunk és, hogy egy kicsit... elragadtathassam magamat - félénken néz rám. Most ez az amire gondolok? Felkérés keringőre? Mármint nyilván csak átvitt értelemben.
– Azt akarod mondani, hogy?
– Az Isten verje meg! Azt akarom, hogy csókolj meg Theo.
Nem is kellett mégegyszer elmondja. Felugrottam az ágyból, mellé léptem és arcát a kezem közé fogva megcsókoltam. Lassan és érzékin kezdtem de ő egyre követelőzőbb lett. A nyelve utat kért, hogy feltérképezze a szám minden zeg-zugát. Keze elindult felfedezni a testemet miközben egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Amikor keze az ágyékomhoz ér felnyögök. Elszakítom a számat tőle.
– Isa, ne - zihálom.
– Akarod te is Theo. Látom - pillant rá ágaskodó farkamra. Haver, most nem kapod meg.
– Igen mert én férfi vagyok, te meg egy gyönyörű nő de nem szabad. Hagyjunk egy kis időt.
– Meg akarlak érinteni. Annyira rég volt.
– Jajjj, Isa! Nem akarok veled sietni és nem biztos, hogy le tudnék állni.
– Haladjunk lassan?
– Igen, lassan. Most elmegyek haza. Este hétre visszajövök érted. El szeretnélek vinni randizni, ha van kedved eljönni velem. Rendesen akarom veled csinálni.
– Hétre készen leszek. Hogy öltözzek?
– Kényelmesen. Ahogy jól érzed magad. Meg melegen. A szabadban leszünk.
– Oké. Várlak vissza. Szia Theo.
– Szia Isa - nyomok egy puszit az arcára és kilépek a szobából. Megadta magát nekem, ezt el sem hiszem. Vigyorogva megyek le a lépcsőn és úgy érzem senki nem tudná ezt lehervasztani az arcomról.