Jégre fel!

Isa

Pontosan úgy ülök, ahogyan Theo itt hagyott. Magamba roskadva a földön ülve. Az ablakon kipillantva látom, hogy már besötétedett. A dobozra nézek. Csak az én levelem van benne. Azt azóta nem olvastam el, hogy megírtam. Felé nyúlok és kiveszem a dobozból. Nézegetem a papírt. A másikhoz képest ez nem tűnik réginek, bár nem is olyan régi. Ez csak két éves. A halálának évfordulóján írtam meg ezt a választ. Még mindig fáj ha rá gondolok, olyan fiatal volt. Széthajtogatom és a könnyáztatta papírt nézem, amelyiken egy kicsit elmosódtak a betűk. Olvasni kezdem.

Szia Liam!

Hogy vagy? Milyen a világ ott fent? Van ott is fájdalom, bánat, szomorúság? Vagy ott nincs semmi rossz érzés csak a jók? Annyi mindent szeretnék kérdezni tőled. Megbántad amit tettél? Itt most nekünk nagyon fáj. Ma van egy éve, hogy elmentél, hogy itt hagytál minket. És ma van egy éve annak is, hogy nem álltam jégre. Éreznem kellett azt a fájdalmat, amit te is érezhettél. Tudni akartam milyen az a fájdalom, amiről beszéltél, hogy nem folytathatod a focit. Abból a fájdalomból nem éreztem semmit. Csak azt a fájdalmat éreztem, amit a hiányod okozott.
Nem voltam sosem a szavak embere, tudod jól. Most mégis szavakba foglalva próbálom elmondani, hogy mit érzek. Hiányzol. Rohadtul. És hiányzik minden, ami te voltál. Hiányoznak a közösen megélt versenyek és meccsek. Hiányoznak az edzések, amikor elkísértelek téged és te elkísértél engem. Hiányzik a közelséged, az hogy örültünk egymás sikerének és megoszthattunk egymással mindent. Hiányoznak a közös filmezések, a közös séták, a közös éjszakák a játszótéren, amikor gyerekek lehettünk újra. Még a közös fagyizások is hiányoznak pedig utálom a fagyit de te imádtad. Emlékszem egyik nyáron hosszan kostóltad az összes ízű fagyit és mindegyiket megkostoltattad velem is, hogy hátha valamelyik tetszik nekem. Nem tudtam megértetni veled, hogy nem az ízekkel van bajom, hanem azzal, hogy hideg és hogy érzékeny a fogam rá. Jajjj, hiányzik amilyen melletted voltam. Hiányzik minden, de a jégtánc nem. Sajnálom, hogy nem tudtam , hogy megmenthetnélek ezzel. Abba hagytam volna érted, ha tudom mire készülsz. Ha tudom, hogy ez neked ennyire fájt, akkor veled abba hagyom és ki találunk valami egyebet. De nem tudtam és nem így tettem. Sajnálom. Ha akkor ezt tudom, akkor most még itt lennél velem vagy lehet, hogy mással, de még élnél. De mostmár, hogy nem vagy itt csak azt tudom tenni, hogy érted folytatom. Vissza állok a jégre és keményebben fogok dolgozni, mint valaha. És Liam... hű maradok hozzád. Mindig. Többet senkit nem engedek közel magamhoz. Te vagy az utolsó, aki engem úgy érintett meg.

Szeretlek Liam, mindig
2022.07.13, Jackson Township

Nézem a levelet és gondolkodok. Elárultam őt. Ezzel a csókkal, amit valójában én is akartam elárultam őt. Nem ez a fő ok, hogy nem akarok kapcsolatot de most, hogy Liam után valaki más megcsókolt szörnyű bűntudat gyötör. De ugyanakkor a levél újraolvasása ráébresztett valamire. Hiányzik az, aki lehettem mellette. Az, aki egyedül nem tudok lenni. Nem tudok kiteljesedni. Liam bánná vajon, ha megpróbálnám Theo- val? Olyan jó volt az a csók, szenvedélyes, érzéki és minden pillanatot megéltem belőle. Nem ragaszkodhatok életem végéig egy halott fiú emlékéhez. Jár nekem a boldogság, ha már túl éltem ezt a nagy veszteséget. És ha ő is elhagy? - suttogja egy hang a fejemben. Nem gondolhatok mindig erre. Tudom, hogy ha most ezt a lehetőséget kihagyom, akkor majd később az lenne, hogy mi lett volna ha... Ahogy Theo is mondta, gyakrabban hagyhatnám elragadtatni magam.
Tollat és papírt ragadok és írni kezdek.

Szia Liam!

Eltelt három év a halálod óta. Már nem fáj annyira a hiányod. Furán éltem az életem. Országos első lettem egyéni jégtáncban és keményen dolgozom. Egyetemre járok és képzeld, pszichológiát tanulok. Kell egy B terv. Nem ismerkedtem senkivel utánad. Még barátokat sem igazán engedtem közel magamhoz. Nem iszok, nem bulizok és nem járok el csajos shoppingokra sem a lányokkal. Olyan vagyok mint egy apáca. Nem feküdtem le senkivel sem utánad, ma viszont először csókoloztam és bár fáj beismerni de nagyon jó volt. Vele megpróbálnám újra kezdeni, ha nem bánnád. És tudom, hogy nem tudsz válaszolni de olyan jó volna tudni, hogy örülsz nekem. Újra nyitni akarok. Olyan akarok lenni, mint régen. Boldog akarok lenni. Theo kedves, figyelmes és küzd értem. Sajnálom, de most magamat választom és elengedem az emlékedet. Lehet, hogy meg fogom bánni de jobb mintha az elszalasztott esélyt bánnám meg. Kérlek ne haragúdj rám és ha látsz fentről remélem, hogy büszke vagy arra, aki lettem. Kezdek reménykedni, hogy tartogat az élet még boldogságot nekem.

Nyugodj békében Liam, Szeretlek
2023.10.02, New York

Összehajtogatom a papírt és az ablakhoz indulok de előbb kimegyek a konyhába. Keresek egy öngyújtót és az ablakhoz lépek. Kihajolok az ablakon és meggyújtom a levelet. Az égen több millió csillag ragyog. Azt hallottam, hogy így lehet üzenni a halott szeretteinknek. Így a felszálló füsttel megkaphatják, amit mondani akarunk nekik. Nézem, ahogy a papír már szinte mind elfogy és elengedem még mielőtt elégetné az újjam. Nézem a füstöt, ahogy száll. Már alig látom. Mostmár csak az kell, hogy eldöntsem, hogy én mit is akarok. Az égen egy hullócsillagot pillantok meg. Kívánok. Azt kívánom, hogy ez legyen a jel, hogy Liam már tudja és biztos vagyok benne, hogy amilyen jó gyerek volt csak a boldogságom számít neki. Leesett egy kő a szívemről és megkönnyebbültem. Theo az első fiú, aki valamilyen érzést lobbantott fel bennem, aki másképp dobogtatja meg a szívemet. Aki mellett lehetnék az a nő, aki egyedül nem tudok lenni. Talán mégis elmegyek arra a bulira.