Ismeretlen Ismerős(Sz.D.ff.)

1.fejezet

-Itt vagyok. Nem késtem.-rontott be a terembe ahol már a nővére a fehér ruhájában állt a tükör előtt és mérges tekintettel nézett a húgára, aki még az esküvője napján sem tudott időben megérkezni.
-De igen. Már tegnap itt kellett volna lenned. Hol voltál?-Fordult a húga felé, aki megpróbált a legszebben mosolyogni, azonban a testvérét ez nem hatotta meg.
-Dolgom volt. De itt vagyok. Amúgy is, nem én vagyok a koszorúslány.
-Nem, tényleg nem. Csak a tanúm. Igazad van, annak elég az esküvő végére ide érni.
-Jó hát dugó volt. Azt nem kalkuláltam bele. Sajnálom, de már itt vagyok. -lépett előrébb, mire a nővére vett egy mély levegőt és kitárta a karjait, hogy végre megölelje a húgát.
-Hiányoztál te gyagyás.
-Köszi, ez nagyon kedves tőled. Gyönyörű vagy Anna.-lépett hátrébb ,hogy megcsodálja a nővérét a menyasszonyi ruhájában.
-Köszönöm. Tényleg szép?
-Igen. Tényleg nagyon szép. Gyönyörű vagy benne, hidd el.
-Igaza van Gemmának. Gyönyörű vagy Anna. -lépett be az édesanyjuk a szobába, mire mind a két nő egyszerre kapták felé a fejüket.
-Köszönöm anya. Gem, menj és öltözz át. A ruhád már ott van a másik szobában. Tegnap óta..-hangsúlyozta ki az utolsó mondatot, hiszen tudja hogynezzel bűntudatot tud ébreszteni a hugában.
-Igaza van a nővérednek. Ideje lenne már készen lenned, lassan kezdődik a szertartás. Azért legalább most ide érhettél volna időben.- tudta hogy az édesanyja nem hagyja annyiban hogy csak most érkezett meg, de ide ért időben.
-Ide értem nem? Csak egy vacsorát hagytam ki Anna új családjával. Nem is én voltam ott a lényeg. De megyek inkább, mert a végén még miattam nem tudják időben elkezdeni a szertartást.-Lépett ki gyorsan a szobából mielőtt az édesanyja nem hagyja szó nélkül a mai érkezését.

Boldogan nézte a nővérét aki az újdonsült férjével körbe járta az éttermet és minden vendéghez oda mentek.
-A tékozló lány hazatalált?-ölelte magához az ifjú férj, mire Gemma csak elnevette magát.
-Végre farkat növesztettél? Ideje volt már.-kezdte el piszkálni a vőlegényt aki csak jót nevetett rajta.
-Hát ideje volt már nem? Még a végén képes el elfut előlem. Így már nem tud.-emelte fel Balázs az összekulcsolt kezüket, és a nővére kézfejére egy csókot nyomott.
-Szerencsédre az nem Anna szokása a családban.-lépett oda hozzájuk egy nem várt vendég, akit boldogan ölelt magához az ifjú pár.
-Gratulálok tesó. Végre benőt fejed lágya.
-Már neked sem ártana végre. Akkor most nem jöttél volna egyedül.
-Jobb nekem így. Most nincs időm egy kapcsolatra. De nektek nagyon örülök srácok.
-Köszi Domi. De mintha Gemmát hallanánk. Mindig ezt mondja.
-Mert ez az igazság.-most először szólalt meg amióta a focista is csatlakozott hozzájuk. Észre vette ,hogy a férfi végig nézett rajta, ami miatt kezdte magát zavarban érezni.
-Szia Gemma. Jó újra látni.-lépett oda a nőhöz, ám amikor a többiek nem látták, Dominik gyorsan rákacsintott mielőtt megölelte volna.
Gemma nehezen tartotta vissza magát hogy ne szóljon rá a férfira, de mivel a nővére esküvőjén voltak ezért megpróbált a legjobban viselkedni.
-Persze, én is nagyon örülök neked.-gyorsan elengedte a férfit, ám mielőtt Dominik újra megszólalt volna, észre vette a szüleit így gyorsan talált egy kiutat, hogy el tudjon menni onnan.
-Megyek beszélek anyáékkal.-nézett a nővérére aki csak bólintott egyet, így Gemma gyorsan lelépett onnan.

Megpróbálta elkerülni a focistát, de ez csak addig ment, amíg Dominik észre nem vette hogy egyedül áll a pult mellett.
-Meg kellene lepődnöm, hogy még nem léptél le?
-Ez a nővérem esküvője. Mit gondoltál hogy nem jövök el?-Dominik nevetve támaszkodott neki a pultnak, és gyorsan kért magának egy italt, mielőtt még Gemmával össze kapnak.
-Ezt nem mondtam. De csoda hogy még itt vagy.
-Nem tudod befogni ugye?-fordult a focista felé és már leplezni sem tudta mennyire haragszik rá.
-Senki sem hallja, úgyhogy nem tudom mi a bajod.
-Talán az hogy ez már a harmadik alkalom hogy teszed a célzást. Tedd túl magad rajta. És nem léptem le. Megvacsoráztunk és mind a ketten hazamentünk. Munkaügyben voltunk ott..
-Mondogasd csak magadnak Gemma.
Ha te minden ügyfeleddel vacsorázol, akkor az a te dolgod. De így meglesz az emberek véleménye rólad..
-Végre megvagytok. Domi, Bazsiék téged keresnek.-mutatott a háta mögé a nővére, aki a legjobb pillanatban érkezett meg. Dominik még az előtt hogy elment volna, még egyszer ránézett Gemmára, jelezve neki hogy ezt a beszélgetést még nem fejezték be.
-Most őt minek kellett meghívni?-idegesen nézett a nővérére aki viszont értetlen képpel nézett vissza rá.
-Talán mert Balázs gyerekkori legjobb barátja? Na szerinted miért? Amúgy meg most mi a bajod?
-Semmi.- csak megforgatta a szemeit, és az előtte lévő italt ami a pulton volt csak felkapta, és egy nagy korttyal már el is tüntette.
-Te normális vagy? Azt sem tudod mi volt az és hogy kié volt!-Szidta le a testvére azonban ő csak arra tudott gondolni, hogy az a valami ne égesse szét a nyelőcsövét és a gyomrát.
-Mi a szar volt ez?
-A whiskym, amit te egy húzóra megittál.-hallotta meg a háta mögül annak a férfinak a hangját, aki miatt ideges volt.
-Hát jó szar volt.-Vett el egy pohár vizet amit Anna nyújtott felé, de Dominik csak tovább nevetett a háta mögött.
-Te amúgy minek jöttél ide? Most mentél el.
-Itt hagytam az italomat, de hála neked már üres a poharam. Kérek egy másikat és már megyek is vissza. Vagy esetleg szeretnéd azt is meginni?-állt oda Gemma mellé, és vigyorogva nézett le a nála jóval alacsonyabb nőre.
-Kösz, nem. Annyira nem volt jó, hogy még egy pohárral igyak belőle.
-Azért az az egy pohár elég szépen lecsúszott. Kérsz esetleg valami mást?-meglepte Gemmát hogy Dominik most ennyire normális volt, de ezt csak annak tudta be, hogy a nővére ott van mellettük.
-Egy colát.-a férfi csak felhúzott szemöldökkel nézett rá, mire Gemma újra elmondta hogy mit szeretne.
-Ezt nem hittem volna. Azért mégis csak egy esküvőn vagyunk.
-És? Ez azt jelenti hogy részegre kell innom magam?
-Ugyan már, láttam ám hogy nem az én italom volt az első alkoholos ital ma a kezedben. Szóval, ne tegyél úgy mint aki nem ivott eddig csak üdítőt.-észre sem vette hogy a nővére már nincs is ott velük, annyira belemerült a focistával való beszélgetésbe.
-Nem mondtam ilyet. De nem áll szándékomban hulla részegre leinni magam. Amúgy meg, te nem Bazsiékhoz készültél menni?
-És hagyjalak itt egyedül? Bazsinak már sokkal jobb társasága van az újdonsült felesége személyében.-bökött a fejével az egyik irányba, mire Gemma is arra kapta a fejét. A nővére és a sógora mosolyogva ölelték egymást és úgy beszélgettek a vendégekkel.
Gemma szívét átjárta a boldogság már attól is ha csak a testvérére nézett. Balázzsal évek óta együtt vannak, és náluk tökéletesebb párt el sem tudott volna képzelni. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette hogy Dominik folyamatosan bámulja.
-Mivan?
-Táncolunk?-csak ránézett a férfi nagy kezére amit felé nyújtott, és gondolkodás nélkül tette bele a sajátját a focista kezébe.
-Csak egy tánc.
-Hát persze Gem. Na gyere.-karolta át a  nőnek a derekát amikor egymással szemben álltak és elkezdődött a zene.

-Hogy tetszik a lakás? Kielégíti minden igényedet?-csipkelődve kérdezett rá, hiszen a focista elég rendesen a tudtára adta hogy milyen lakást szeretne magának.
-Azért szó szerint nem mindegyiket, de igen. Nagyon tetszik. Pont megfelelő.
-Ennek örülök.-mosolygott egy kicsit fel a férfira, aki egyre közelebb húzta magához, ezért Gemma csak rátette a mellkasára a kezét.
-Tudd hol a határ.-A férfi elővette a legszebb mosolyát és úgy nézett le a nőre aki a karjai között volt.
-Sajnos tudom. Mikor mész vissza angliába?-megpróbálta az első mondatát kiverni a fejéből, és csak a kérdésre koncentrálni.
-Holnap reggel. És te?
-Én is. Velem is jöhetsz ha akarsz. Akkor nem kell jegyet venned.-Gemmát meglepte hogy a férfi felajánlotta neki hogy utazzon vele haza, de úgy érzi az ő kapcsolatuk még azért itt nem tart.
-Már megvan a jegyem, de azért köszönöm. És a táncot is.-engedte le a kezét, ezzel jelezve a férfinak hogy engedje el a derekát.
-Azt én is. Egy italt?
-Nem köszi. Megyek és beszélek anyáékkal.
-Rendben.-Gemma csak egy apró mosollyal az arcán bólintott és már indult is el a szülei asztalához, ezzel egyedül hagyva a focistát.
-Na kislányom, téged is látni?-kezdett el csipkelődni vele az édesapja, mire Gemma csak egy grimasszal válaszolt.
-Ti beszélgettek mindig valakivel. Csoda hogy most egyedül vagytok.
-Attól kezdve még ide jöhetsz mert más is van itt.
-Inkább nem köszi.
-Mikor utazol vissza?
-Holnap reggel, úgyhogy elköszönni jöttem. Ideje lenne mennem.
-Már ilyenkor? Miért nem mész egy későbbi géppel?-szólt közbe az édesanyja is, aki nem igazán örült annak hogy Gemma nem marad tovább.
-Azért anya mert holnap dolgoznom kell.
-Nem kellett volna otthagynod az egyetemet.-morogta az orra alatt az idősebbik nő, mire Gemma és az édesapja is csak sóhajtott egyet.
-Nem hagyta ott.
-Nem hagytam ott.-szinte egyszerre szólaltak meg, mire az anyja csak mérgesen nézett rájuk.
-Nem, tényleg nem. Egy évet halasztott, most meg levelezőn van, azért hogy házakat mutogasson másoknak. Ezt itthon is tudná csinálni.
-Szerintem ebbe most ne menjünk bele Ibolya. Mégis csak a másik lányunk esküvőjén vagyunk, és ezt már megbeszéltük Gemmával.-az édesapja az aki mindig támogatta a döntésében, ahogyan abban is hogy  angliába jelentkezzen az egyetemre.
Az anyjuk ennyire nem volt kibékülve az ötlettel, és még most sem igazán fogadja el.
-Inkább megyek és beszélek Annával. Majd beszélünk még. -már épp indult volna el amikor az anyja utána szólt.
-Mikor megy a géped?
-Reggel 8kor. Miért?
-Kiviszünk a reptérre. Időben lent leszünk.-Gemma csak bólintott és miután elköszönt a szüleitől a nővére keresésére indult.
-Ugye nem akarsz már most menni?-kérdezett rá Anna ahogy észre vette a húgát hogy felé tart.
-De igen. Reggel megy a gépem, nem akarok elaludni.
-Maradhatnál még. Csak egy pár napot.
-Szeretnék, de holnap már dolgoznom kell és lesz egy vizsgám is. Muszáj hazamennem.
-Oké. Nem örülök, de ezt a választ elfogadom. De csak a vizsga miatt. Na gyere ide, és írj amikor hazaértél.-húzta magához a húgát, hiszen tudja hogy mostanában nem látják egymást.
-Oké. Nagyon vigyázzatok magatokra, jó? És küldj képeket baliról. Jó sokat.
-Egész nap fotózok majd.
-Azért remélem a nászutunkon velem is leszel majd és nem csak a géppel.-csatlakozott hozzájuk Balázs is, aki egy apró puszit adott a felesége arcára.
-Ne hogy féltékeny legyél. Lesz veled épp eleget.
-Mondtam már hogy  mennyire szeretlek ilyenkor Gemma?-karolta át Gemmának a vállát Balázs, mire a nő csak belebökött az oldalába.
-Olyanok vagytok mint a gyerekek.-érkezett meg újra a váratlan vendég, mire mindenki jót nevetett kivéve Gemma.
-Megyek inkább, vigyázz a tesómra, mert ha baja lesz neked annyi.-figyelmeztette a sógorát, aki bőszen bólogatva ölelte meg Gemmát.
-Szeretlek hugi. És vigyázz magadra nagyon.
-Én is téged Anna. És ti is.-nehezen vált el a nővérétől, hiszen tudja hogy hosszú ideig újra nem találkoznak majd.