Beléd szeretve /Pető Brúnó ff/♡♡♡ BEFEJEZETT ✅️

Tizenötödik fejezet

- Szerintem meg kéne bocsájtanod neki - jegyezte meg Lilla, miután elmeséltem neki a tegnap este történteket a medencénél. 

-Te is ezzel jössz? - vontam fel  a szemöldököm.

-Figyelj- sóhajtott, miközben tovább sminkelte magát. - Ez a ti problémátok, nektek kell megoldani.

-Hol van ilyenkor a támogató barátnő? - ráncoltam a homlokom.

-Itt van ilyenkor is, csak éppen a helyreigazító barátnő- javította ki magát. - Bocs, hogy ezt kell mondanom, de az elmúlt napokban nagyon szerencsétlen voltál...

-Kösz- nevettem fel elkeseredetten. 

- Ez az igazság, sajnálom- mosolygott.

-Nem baj. Igazad is van- sóhajtottam fáradtan.

-Na, meg vagyok. Milyen lett? - fordult felém, hogy megcsodálhassam a szépséges kis pofikáját.

-Dögös-mértem fel. - Ma mi  a terv?

-Nem tudom-vont vállat. 

-Na az nagyon jó program- nevettem fel kényszeredetten.

- Neked az, hogy kibékülj Brúnóval-szögezte le.

-Nem gondolhatnám át? Olyan fura lenne, hogy tegnap lecsesztem, ma meg már békét akarok- húztam el a számat.

-Szereted? - tette fel a kérdést.

-Igen.

-Akkor? Mozgás- tapsolt, és kilökött a saját szobámból. Na, ez de szép.... 

-Lilla! LILLA!!!!!!!!!!! - dörömböltem az ajtómon, de mintha meg se hallotta volna. Na, most mihez kezdjek?? Nem akarok beszélni Brúnóval. Ahhoz túlságosan...gyáva vagyok? Meglehet. Pár perc múlva csipogott a telefonom.

Marics Lilla: Még nem mentél el??? 😶🤨🤨🤨🤨🤨

                                                                       emma telegdy: Nem.😏

Marics Lilla: Mire vársz??🙄

                                                                       emma telegdy: Megyek már, na....

Marics Lilla: je! Drukkolok! 😋😍😍😍😘😘😘😘🥰

Vettem egy nagy levegőt, és lenyomtam Brúnó szobájának a kilincsét. Bent PS-ezett. Egy bazi nagy füles volt a fején, így meg se hallotta, hogy bejöttem. 

-Khm..-köszörültem meg a torkom. Semmi. Még egyszer megtettem, de akkor se. Mögé léptem, és levettem a fejéről a fejhallgatót.

-HÉ! Ne már! - kiáltott fel, majd meglátta , hogy én vagyok az, és felvonta a szemöldökét. -Jöttél kioktatni?

-Nem- ráztam meg a fejemet. 

-Akkor?

-Bocsánatot szeretnék kérni. Tudom, hogy tapló voltam veled, pedig nem kellett volna. Semmi közöm nem volt, hogy kivel....- haraptam be az alsó ajkam, és vártam, hogy mit reagál.

-Hümm...hümm...

-Igennn?????? - csillant fel a szemem. 

-Tényleg paraszt voltál - gondolta át, mire hozzá vágtam a legközelebb lévő tárgyat, ami egy párna volt.

- Ésssss? Plízzzzzzzzzzz!!!!!!!! - könyörögtem. 

-Gyere már- húzott magához, és átölelt. A vállába fúrtam a fejem, és beszívtam a pólójából áradó illatot. Vajon milyen parfümöt használ?

- Akkorrrr... ez igen? Megbocsájtasz?? - kérdeztem.

-Aha. Egy feltétellel- bökte ki. - Hagyj játszani.

-Igenis! - szalutáltam, majd kivonultam a szobájából. Visszarohantam a sajátomba. Lilla  a székemben volt.

-Na? - kérdezte türelmetlenül, várva a  szaftos híreket.

- Minden a régi!!!!!! - visítottam fel, amit Lilla követett. - Ez a nap lehetne ennél szebb???

-Hát..mondjuk- vigyorgott.

-Igen?? Miről nem tudok? - majd megölt  a kíváncsiság.

- Összejöttem Lacival.

-MI VAN??????- sikítottam fel ismét. 

Halika! Itt az újabb rész!! Köszönöm, hogy már 152-en olvastátok a könyvet!!!!!!