Sziasztok! Szerintem a cím mindent elárult, de azért kaptok egy kis ízelítőt a könyvből!😉
A 20 éves Emma maga mögött hagyva a múltját, próbál tiszta lappal kezdeni. Idétlen bátyjával, Danival él. És kénytelen együtt élni a vele járó viszonyokka...
Miután megláttam , hogy életem szerelme, egy másik lánnyal smárol, egy világ tört össze bennem. Nem tudtam még teljesen feldolgozni ennek a hátrányát. Lilla próbált mindegy hogy vigasztalni, de nem nagyon segített.
A buli kettő-három körül ért véget, aminek nagyon örültem, mert végre kiment mindenki a házból. A fiúk álmosan dőltek az ágyakba, és hál'isten, most nem az én szobám volt ennek a helye.
-Jó reggelt - simogatta a fejem Lilla, majd nagyokat pislogva kinyitottam a szememet.
-Hány óra? - kérdeztem álmosan.
-Fél tizenkettő.
-Ne már! Ennyit aludtam? -ültem fel az ágyamon.
-Aha. -biccentett. -És a telefonod folyamat csipog.
-Miért? - nyúltam a telómért, ahol húsz nem fogadott hívás várt anyutól.
-Igen? -vettem fel, amikor újra csörögni kezdett.
-Az ég szerelmére, Emma! Miért nem vetted fel???? -akadt ki anyu.
-Neked is szia-köszöntem bele. -Aludtam. És rezgőn van a telefonom.
-Rendben-enyhült meg a hangja. -Tudni akarom, hogy mi volt az este?
-Inkább ne. Daniék idegen parádét csaptak. -feleltem.
-Jellemző-éreztem, hogy megforgatja a szemét. - Milyen a lakás?
-Jó- mondtam.
-Baj van? - kérdezte aggódva. Hah. Ez az anyaösztön. Érzik, ha valami nincs rendben a gyerekükkel.
-Nem..csak...
-Igen?
-Szerelmi bánat-böktem ki nagy nehezen.
-Az a Brúnó gyerek? - suttogott anyu a telefonba, mintha félne, hogy valaki ( jelen esetbe apu) meghallja.
-Ühüm-bólintottam, bár ő nem látta.
-Szükséged van valamire?
-Anya! Nem! -nevettem fel kényszeredetten.
-Jó, értem én. Majd még hívlak - kezdett el búcsúzkodni.
-Oké. Szia!
-Puszi! - és lerakta.
-Mit akarsz ma csinálni? - kérdezte hirtelen Lilla.
-Öhm..Semmit? -tippeltem meg. Őszintén, semmi kedvem nem volt elmenni sehova, főképp nem a piásokkal, mert nekik minden nap csak az alkoholról szól. Jó, tisztelet a kivételeknek, ami valljuk be, nem nagyon van.
-Ne már! Attól, hogy depis vagy, lehet jól szórakozni!
-Halljam, mit akarsz-sóhajtottam.
-Kozmetikushoz menni, ugyanis már nagyon pattanásos vagy, és a szemöldököd is volt már jobb állapotban-szögezte le, mire a tükörbe néztem.
-Mi van a szemöldökömmel? - kérdeztem.
-Túl vastag-felelte kapásból.
-És?
-Ki kéne szedni....Foglaltam időpontot. Egy óra múlva ott kell lennünk- mondta.
-Istenem...menjünk-adtam be a derekam, ár nem nagyon volt kedvem, főleg nem az ilyesmihez.
-Ez az! -tapsikolt ovisan, majd a szekrényemhez sietett. - Ez tökéletes lesz- dobott nekem egy szettet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Csini vagy. NA induljunk- tapsolt, majd elhagytuk a szobát, és a házat. A kozmetika nem volt messze, csak pár buszmegállónyi út, szóval azt lesétáltuk. Végig beszélgettük az utat. Most, hogy így belegondolok, előbb is megismerhettem volna Lillát. Igazi energiabomba, ami nekem most nagyon jól jön ebben a párnapban. Egy kis ideig biztos frusztrálni fog az a jelenet, amit este láttam, de hát az évek változnak, vele együtt pedig az érzések is.
-Sziasztok! -intett bent a kozmetikus. - Emma vagy, ugye? -mosolygott rám.
-Igen -bólintottam, majd beleültem a székbe. Nem nagyon szoktam kozmetikushoz járni, de csak azért, mert eddig számomra nem volt bajom a bőrömmel.
- Nem fog fájni, nyugi - fogta meg a csipeszt, és neki látott a szemöldökömnek.
Kínkeserves egy óra volt, amit ott töltöttem, de be kell valljam, megérte. A bőröm kissé piros lett, de ez ezzel jár. Lilla egy igazi istennő, komolyan. Kaptam egy kecét, amit reggel-este kell kennem az arcomra.
