Sziasztok! Szerintem a cím mindent elárult, de azért kaptok egy kis ízelítőt a könyvből!😉
A 20 éves Emma maga mögött hagyva a múltját, próbál tiszta lappal kezdeni. Idétlen bátyjával, Danival él. És kénytelen együtt élni a vele járó viszonyokka...
-Mikor is van nyitva a könyvtár? -kérdezte Lilla mellettem.
-Nem tudom mikor van -feleltem álmosan. Még mindig nem dolgoztam fel az imént két órája történt . Brúnóék leléptek csajozni. Hah.
-Pedig jó lenne tudni. Nem megyünk el ma? Ahogy nézem, csak hatkor zár. Dél van.
-Nincs kedvem- mondtam.
-Ne már! Jó lesz! Kérlek! Lécci, lécci, lécciiiiiiiiiii! Csak az én kedvemért! Addig is kivered a fejedből ezt az egész brúnós esetet. -magyarázta, mire felültem az ágyamban. Igaza lehet...
-Jól van, menjünk-forgattam meg a szememet, majd elkezdtem felöltözni, de csak azután, mikor kipateroltam Lillát a szobámból.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Lilla is kész lett, szóval elindultunk a könyvtár felé. Busszal mentünk, mert továbbra sincs semelyikünknek se jogsija, így csak ez az opció maradt. A fiúkból meg nem nézem ki, hogy elhoznának. Szeretem őket, de most nagyon haragszom Brúnóra. Jó, ettől függetlenül a többiekkel nem kéne, de ha az egyikre haragszom, akkor a többiekre is fogok, mert nem lóghatnak ki a sorból. Jó, ez baromira hülyén hangzott. Most már azért remélem, hogy találok valami érdekes könyvet, amivel kikapcsolhatom az agyamat.
Beérve aztán neki álltunk keresgélni. Nem voltak olyna sokan bent, csak pár idős nő, és egy-két gyerek az anyukájával.
-Nézd már! -nyomott az arcomba Lilla egy regényt.
-Az ötven szürke árnyalata. -olvastam le a címet. -Ez korhatáros.
-Elmúltunk már tizennyolcak-emlékeztetett arra a tényre,hogy öregszem. Kösz, Lilla, én is szeretlek.
-Akkor is. Ez perverz-húztam el a számat. Ha addig élek se olvasnám el ezt a könyvet.
-Jól van, na. És ez????
-Az alkonyat az rohadt jó! - feleltem, mert én imádom a könyv-és film sorozatot is.
-Filmbe láttam. Könyvbe is jó? -kérdezte.
-Sokkal jobb-kacsintottam.
-Oké. Akkor az első részt kiveszem. Te találtál valamit? - érdeklődött.
-Ami azt illeti igen. - mondtam és leemelten a könyvet a polcról. - Ikonok.
-Jaj! Azt az uncsi tesóm olvasta, ő imádta.
-Jó. Meg amúgy még ez a sorozat tetszik. Csak négy részes. És nem tudom, kiolvasom-e annyi idő alatt. - tétováztam.
-Miért? Egy hónapot adnak mindig, és csak öt könyv - vont vállat.
-Jó, legyen-vettem le a négy könyvet. -Tavi Kata : Sulijegyzetek sorozat .
-De jó! Én a Percy Jacksont akarom már végre kiolvasni. Öt részes, szóval viszem magammal. - döntötte el, majd belerakta a kosarába( lent a ruhatárnál lehet kosarat kérni, így nem kell kézbe vinni a könyveket) . Neki hat, nekem öt könyv, szóval mentünk is a pulthoz.
-Ez mind? -kérdezte az ott lévő lány.
-Aha-bólintottam.
-Olvasójegyetek van? - érdeklődött, miközben átvette tőlünk a kosarat.
-Nekem van-szedte elő, majd elé raktam.
-Nekem még nincs-rázta a fejét Lilla.
-Akkor viszont elkérném az adataidat - biccentett a csaj, mire Lilla elővette az igazolványát. Amíg ők ezzel elvoltak, én Lacival beszéltem Messengeren.
László Tóth: Hol vagytok?
emma telegdy: Könyvtárba.
László Tóth: Oké.
emma telegdy: Miért?
László Tóth: Kerestünk.
emma telegdy: Nem sokára jövünk.
László Tóth: Ok. Csá.
emma telegdy: Szia
-Megvagyok-vigyorgott Lilla, fellóbálva az olvasójegyét, így egy szatyorba belepakolva kimentünk. - Mondtam, hogy egy hónapot adnak rá.
-Jó, igazad volt. Akarsz fagyizni? -álltam meg, mert megpillantottam egy fagyis kocsit.
-Naná! Én állom- rohant el, mire mosolyogva követtem. Kértünk egy-egy gombócot ( én vaníliát), és leültünk egy padra. Csináltunk képeket, amit feltöltöttünk Instára. A nap sütött, vígan elvoltunk. Igazi csajos percek. Lilla mindig tudja, hogy kell egy ember kedvét feldobni. Kár, hogy nem mehet ez mindenkinek, mert akkor lehetne gy happy világ. Neki ez a szuperereje:)
-Laci keresett minket-mondtam hirtelen.
-Tényleg? - kerekedett el a szeme.
-Aha-feleltem, és megmutattam a csekély üzenet váltásunkat.
-Nem csak ő keresett.
-Akkor Dani is. Nem mondtam meg neki, hogy elmegyünk-húztam be a nyakam, és belenyaltam a fagyimba.
-Vagy Brúnó-egészítette ki.
-Hülye vagy? -nevettem fel keserűen. - Nem szokása keresni.
-És mi van ha igen? - nézett rám felvont szemöldökkel.
-Akkor Isten- vontam vállat, és aznapra reméltem, hogy végre befejezzük ezt a témát.
Na hali! Itt a friss rész:) Olvassátok szeretettel!
