Beléd szeretve /Pető Brúnó ff/♡♡♡ BEFEJEZETT ✅️

Huszonnegyedik fejezet

*Egy évvel később*

- TELEGDY EMMA KATA!!! - ordította el magát Lilla kétségbeesetten, mire ijedten felkaptam a fejemet. Csak akkor szólított a második nevemen, ha tényleg, igazából mérges rám. És most aztán pipa volt.

-Igen? - kérdeztem ártatlan tekintettel.

-Ha nem mondod el egy percen belül, hogy mi volt az orvosnál, én komolyan mondom kinyírlak, pedig aztán igazán szeretlek- nézett rám szúrósan, mire halkan felsóhajtottam, és a szemébe néztem.

-Pozitív- nyögtem ki, mire felsikított. 

-El kell mondanod a pasidnak!! - szögezte le azonnal, mire az arcomra fagyott a mosoly.

-Mi van? Még nem!

-Miért is? - vonta fel a szemöldökét, és hátra dobta  a dús, barna haját a  válla fölött. -Akkor akarod..?

-Nem! 

-Akkor, Em? Mikor, hm? - nézett rám kérdőn.

-Hajjj..nem tudom. Nem is biztos....

-Meg ne halljam! Emma, az ég szerelmére, gyereket vársz PETŐ BRÚNÓTÓL!!!!!!!!!! Vágod? - kiáltott fel, mire a szájára tapasztottam a kezemet.

-Fogd be, Lil, kérlek! Nem akarom, hogy megtudják. Nekem is fel kell gondolnom ezt a tényt....

-Brúnó nagyon jól dolgozhatott...- dünnyögte unottan, mire felnevettem. - Ha nem mondod el még ma, én fogom neki.

-Ne, Lilla. Majd én. Csak adj nekem pár órát, míg felfogom, hogy mi is történt, jó? - néztem felé könyörgőn, mire bólintott, és kiment a szobámból. 

   Leültem az ágyam szélére, és mélyen elvesztem a gondoltaimban. 

-Azt mondta Lilla, hogy vársz- jött be a szobába Brúnó, és aggódva ült le mellém. Láthatólag feszengett. - Baj van?

-Mondhatni- böktem ki remegve, és igyekeztem nem elbőgni magam a  gondolattól, hogy egy kis gyerek van a pocakomban.

-Mekkora? - kérdezte.

-Ekkora- mutattam az ujjammal a hasamra, mert más opcióm nem volt,a mit kitudtam volna találni. Először lefagyott, aztán elkerekedett a szeme, végül elvigyorodott. 

-Emma...- kezdte. - Nekünk....

-Igen- bólintottam. 

-És te...akarod? - érdeklődött, és láthatóan majd kicsattant az örömtől.

-Én igen- feleltem- Gyerekkorom óta vágyom rá, hogy legyen egy kislányom.

-Vagy kisfiad- tette hozzá mosolyogva. Akkor apa leszek? 

-Ezek szerint- vigyorogtam rá,, majd közelebb férkőztem hozzá, és megcsókoltam. 

-Ne bazz! Keresztapa leszek? - vigyorgott Laci, mire felvontam a szemöldökömet. 

-Ezt nem mondta senki- ráztam meg a fejemet.

-Ó, dehogy nem. Választhatok én nevet? - kérdezte könyörgőn.

-Ezt a szülőknek kéne- fordult hozzá Lilla.

-Jól van na-sértődött meg Laci.

-Tényleg mi lesz a neve? - érdeklődött Milán.

-Nem tudom. Azt mondták, hogy vegyünk lufit- vontam vállat. -Csak hogy én még nem vettem.

-Te nem. Én igen- szedett elő Lilla egy kérdőjeles, fekete lufit, és neki állt felfújni. 

-Mondtam már, hogy egy istennő vagy? 

-Igen- bólintott szórakozottan, majd a kezembe nyomta a kész lufit. 

-Téged illet, szóval tessék- adtam oda Brúnónak, aki hirtelen összecsapta. 

-FIÚ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - üvöltött fel Peti, és neki állt öröm táncot lejteni...

-De jó!!! - mosolyogtam rá Brúnóra őszintén, majd nyomtam  a szájára egy puszit.

-Örülsz? - suttogta.

-Nagyon! - mondtam. 

-Kérlek plízzzzz, találjuk ki a nevet, mert nem bírok várni!!!!- mondta Laci könyörgőn, mire megadtuk magunkat, és neki álltunk a név ötletelgetésnek.

-Brúnó, az apja neve után? - kérdezte Manu, de Brúnó hevesen rázni kezdte a fejét. Akkor ez kilőve.

-Bence- mondta Lilla.

-Az olyan szokványos- húztam el a számat. - Minden második gyereket így hívnak...

-Akkor nem tom. Máté?

-Az is az- szólt közbe  a bátyám.

-Nekem van egy ötletem- mondta mellettem Brúnó, mire felcsillant  a szemem.- Igazából kettő is.

-NA?

-Pető Belián Dominik- vigyorgott, mire Lillával összenéztünk. Ugyanarra gondoltunk.

-Nekem nagyon tetszik- feleltem. 

-AKKOR PETŐ BRÚNÓ ÉS TELEGDY EMMA GYEREKÉNEK NEVE: PETŐ BELIÁN DOMINIK!!!!!!!!!!!!!!- ordított fel Dani örömteljesen.