-Emma! - kiabált át a szobámon Dani, majd meg sem várta, míg visszaszólok, egyenesen bejött a szobámba. Oké....Hogy lehet ilyen türelmetlen?
-Igen?????- kérdeztem, és felvont szemöldökkel igyekeztem gyilkos tekintettel nézni rá, ami nem nagyon hatott.
-Jössz vagy maradsz?
-Hova mész? - ráncoltam a homlokomat, mert egy szóval se mondta, hogy elmenne valahova. Csak ne megint a kocsmába menjen, mert múltkor is nekem kellett érte mennem, annyira berúgott.
-Ki megyünk a sportpályára-felelte könnyedén.
-Kikkel? -esküszöm, belőle mindent csípőfogóval kell kihúzni...
- A srácokkal-mielőtt közbe szólhattam volna, folytatta. - Petiékkel, meg Laciékkal.
-Ok, jövök-adtam be a derekam. Ez is jobb program, mint otthon ülni, és nézni ki a fejemből. Mintha annyira érdekes lenne az életem...
-Kapsz tíz percet, addigra legyél kész-kacsintott, majd kiment. Hogy fér ki az ajtón azzal a két méterével??
Kicsit kotorásztam a szekrényemben, mert érdekes módon, mindig az a cuccom van legalul, amit épp felszeretnék venni... Ezt vettem fel:
Szerintem pont megfelelő a célnak. A hajamat felkötöttem egy laza copfba, aztán indultunk is. A sportpálya egyáltalán nincs tőlünk messze, minimum egy negyed óra, de ennyi testmozgás meg kell nekem és neki is. Amúgy is szeretek sétálni, meg mindent, ami sporttal kapcsolatos, szóval... Útközben Dani a demójait mutogatta, meg hogy mennyi komment érkezett a legújabb dalára ( a viszlátra) . Szegényt, sajnálom, hisz szakított az Enikővel. Pedig cukik voltak, én drukkoltam nekik. Remélem, még összejönnek azért;-)
Odaérve, aztán megpillantottuk a fiúkat, akik már javában mozogtak. Miért is jöttem el?....
-Hali-intettem mosolyogva, majd jobban szemügyre vettem őket. Brúnó, Manuel, Laci (alias Spacc) , Peti és Miló. A híres csapat. Aminek ezek szerint én is a tagjává váltam, ugyanis soha nem mennek sehova se nélkülem.
-Szia-biccentett Laci, majd folytatta a fekvőtámaszokat. Hogy miért kell ezt ilyen látványosan csinálni, azt ne tőlem kérdezzétek.
-Hát te? -lepődött meg Brúnó, majd tetőtől talpig végig mért. Kicsit zavarba ejtett a nézése, de igyekeztem nem elájulni. Hét pecsétes titok, hogy nekem már NAGYON régóta bejön a bátyám haverja, de ezt szerintem Brúnó nem tudja. Most , hogy így belegondolok, talán jobb is. Inkább titkolózok előtte, mint, hogy bevalljam neki az érzéseimet. Van, amit az ember nem tudhat meg.
- Eljöttem-vontam vállat. -Kevin?
-Stúdiózik-felelte hanyagul.
-Értem.-bólintottam.
-Emma! Ugye nem azért jöttél, hogy csak állj! Gyere már! -intett Marics, mire odamentem hozzá, és figyeltem, ahogy a rúdon húzódzkodik.
-Igen? -kérdeztem, a mai napon már másodjára.
-Nem akarsz?-nézett le rám, mire automatikusan megráztam a fejemet. -Miért? Jó buli! Vagy nem tudsz? -kezdett el röhögni, én pedig halványan elmosolyodtam.
-Nem szeretek-javítottam ki. -És nem is tudok.
-Te? -hőkölt hátra Milán. -A sport mániás kis csaj, nem szeret húzódzkodni? Most csalódtam benned-ciccegett szórakozottan.
-Van ez így-mosolyogtam.
-Segítsünk?- ajánlotta fel vigyorogva Brúnó.
-Isten ments! -sikítottam fel.
-Azért ki ne nyírjátok! Ha nem viszem haza épségbe, a szüleim tudomást szereznek róla, aztán mehetek a levesbe-mondta halálosan komolyan Dani. Haha, nagyon vicces.
Nyolc körül érhettünk haza. Tökre jó volt kint, élveztem. Mondjuk Peti végig baromkodta az egészet, de hát ez van, őt így kell szeretni. Jó, azért irigylem azt a csajt, aki eltudja viselni. Null huszonnégyben azért nem lennék vele, hisz kicsinálja azt a maradék ideg szálamat is, ami még ép.
Letusoltam, majd bekapcsoltam a Netflixemet, és elindítottam egy sorozatot .
Sziasztok! Ez az első regényem itt Wattpadon, szóval remélem a hibáimmal együtt elnézőek lesztek. Remélem egyenlőre tetszik ez a kis rész, amit hoztam nektek. Szívesen fogadom a pozitív és negatív kommenteket is. Ha tetszik vote-olj!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Beléd szeretve /Pető Brúnó ff/♡♡♡ BEFEJEZETT ✅️
RomanceSziasztok! Szerintem a cím mindent elárult, de azért kaptok egy kis ízelítőt a könyvből!😉 A 20 éves Emma maga mögött hagyva a múltját, próbál tiszta lappal kezdeni. Idétlen bátyjával, Danival él. És kénytelen együtt élni a vele járó viszonyokka...