Beléd szeretve /Pető Brúnó ff/♡♡♡ BEFEJEZETT ✅️

Tizennegyedik fejezet

Visszaérve aztán a fiúk is kezdtek ébredezni, ami kettő szentpontból volt csak jó: Nem leszünk csak ketten ébren Lillával, valamint feltudok porszívózni. Ennyi.

- Kibaszottul fáj a fejem - közölte Milán fáradtan.

-A piától - mondtam.

-Wow! Mit nem mondasz- röhögött, majd a szekrényhez lépett, és kivett belőle egy gyógyszert.

- Milyen buli volt tegnap? - kérdezte Peti.

-Amilyet szerveztetek - vont vállat a húga. 

-Nem szerveztünk-rázta a fejét ellenkezve .

-Dehogy is nem. Olyan idegeneket hívtatok ide, akiket még az életben nem láttatok- magyaráztam, és neki támaszkodtam az asztalnak. - Mindegyikőtök el volt valakivel.

-Miért? - kérdezte Laci.

-Hát...Peti valakivel táncolt az asztalon, Laci te fogdostál egy lányt, Brúnó valakivel smárolt, Milán te nagyjából csak vedeltél, Manu, rád inkább nem mondok semmit, Dani...te no comment- soroltam, mire a fiúk bűnbánóan néztek maguk elé.

-Kivel smároltam? - gondolkozott el Brúnó.

-Egy szőkével-vágta rá kapásból Lilla, mire páran felröhögtek. Szerintem ez nem annyira vicces...

-Neki is megmondhatod, hogy megbántad...-dünnyögtem, mire felkapta a fejét.

-Mi van? 

-Semmi- legyintettem. 

-Mától csak havi szinten lehet buli-jelentette ki Lilla, a fiúk pedig ezt az ötletet lehurrogták.

-Baszki! Értem én, hogy élni akarjátok az életeteket, de akkor meg mi a rákért hívtatok meg minket, hogy itt lakjunk? Ha semmi beleszólásunk sincs az itt történő dolgokba! Csak hogy tudjátok, mindenkinek be lett zárva este a szobája, csak azért, hogy még véletlen se fetrengjenek benne! Ennyi köszönöm járhatna. Mi kitakarítottunk helyettetek, ti meg általában még azt is elvárjátok, hogy MI csináljuk meg a reggeliteket. Tudtommal felnőttek vagytok. - kelt ki magából Lilla, és mindent elhadart egy szuszra, Peti pedig ijedten hátra hőkölt.

- Khm...csinálok rántottát- indult el Laci a konyhába.

-Nem azt mondtuk, hogy nektek kell megcsinálni, de azért néha jól esne, ha nem nekünk kéne mindent elvégezni. - ráztam meg a fejemet.

-Akkor most csináljak vagy ne? - vesztette el a fonalat Laci.

- Nekem nyolc- vontam vállat, és leültem a kanapéra.

-Hát, ezt megkaptuk - vakarta meg a tarkóját Dani.

-Nem fogsz bűntudatot kelteni bennem- szóltam rá, és  a kezembe vettem a telefonom. 

-Nem is az a célom - vigyorgott, és ledobta magát mellém.

-Kivel chatelsz?

-Ádámmal tervezek- feleltem, mire a hátamon éreztem egyesek tekintetét.

-Ok.

                                                                                   emma telegdy: Vagy?

Telegdy Ádám: Aha. Mizu?😘☺😚

                                                                                   emma telegdy: Semmi. Balhéztunk.🙄🙄

Telegdy Ádám: Kivel?😫

                                                                                    emma telegdy: A fiúkkal.🤔🤔🤔🤔

Telegdy Ádám: Na. Miről?😯😯😯

                                                                                   emma telegdy: Hogy állandóan helyettünk döntenek.

                                                                                    emma telegdy: Meg hogy csak piálnak🙄🙄🙄

Telegdy Ádám: Uh..😑

Telegdy Ádám: Nem akarok beleszólni.😲☹🙁😖😞

                                                                                      emma telegdy: Oksa

Telegdy Ádám: Mennem kell

                                                                                       emma telegdy: Okééé. Sziaaaa😘😘😘😘

Telegdy Ádám: Csá, Húgi:)🤩🤗

-Kész a kaja! - kiáltotta Laci, mire  a fiúk rögtön ott teremtek a konyhában. Én csak ültem tovább. 

- Em? Nem kérsz? - kérdezte.

-Nem vagyok éhes- ráztam meg a fejemet.

-Kár -mondta, majd lerakta az asztalra a kaját. - Ha kérsz, szólj.

-Nem fog változni, de ok- mosolyodtam el, és kimentem az udvarra egy könyv társaságában. 

       Nyolcig kint olvastam, csak aztán kezdett besötétedni, így bementem a házba. Nagyon megjött a kedvem a medencézéshez, ezért bementem  a szobámba, és egy fürdő ruha után kerestem. Sikeresen megtaláltam a fekete bikinimet, így bevonultam a fürdőbe, és átöltöztem.  Felvettem rá egy bő, zöld pólót, és a telefonommal együtt kimentem a medencéhez. Indítottam egy zenét, aztán levettem a pólót, és belemerészkedtem a vízbe. Langyos volt. Először körbe úsztam a medencét, aztán megálltam az egyik szélnél, és hallgattam a zenét. Háttal voltam a háznak.  A nap még nem teljesen ment le, de már érződött, hogy perceken belül besötétedik. 

     Egyszer csak motoszkálást hallottam magam mögött. Nem néztem oda. Valaki bejött a vízbe, ugyanis csobbant a víz. 

-Miért vagy itt egyedül? - kérdezte Brúnó, és mellém úszott.

-Mert. - feleltem szűkszavúan, és igyekeztem kerülni a tekintetét.

-Ne már. Dühös vagy?

-Szerinted? - kérdeztem.

-Aha- mondta, felmérve, hogy nem vagyok beszédes kedvembe. - Mi a baj?

-Szerintem semmi közöd hozzá.

- Akkor szerinted érdekelne? Hm? - vonta fel  a szemöldökét, mire  a szemébe néztem. - Csak, hogy tudd, kidobtam a csajt.

-Nem érdekel. 

- Akkor meg mi bajod van?  Értem én, hogy haragszol  a múltkori miatt, de helyesen döntöttem.

-Minden lánnyal ezt csinálod? - kérdeztem hirtelen.

-Mi?

-Minden lányt közel engedsz magadhoz, aztán elrúgod? Mint egy megunt játékot? - érdeklődtem, visszaszívva a sírhatnékom. 😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭

-Nem. Miért? - kérdezte furán.

-Semmi- legyintettem, és indultam volna úszni, de elkapta  a  karom.

-Féltékeny vagy? 

- Kire lennék?

-Nem tudom- mondta. -ezt csak te tudhatod.

-Ha ilyen bölcs vagy, válogasd meg a tetteid- motyogtam, és kimentem a medencéből.

Éreztem , hogy figyel.....