Beléd szeretve /Pető Brúnó ff/♡♡♡ BEFEJEZETT ✅️

Huszonharmadik fejezet

Most már december elejét írunk, ami számomra azt jelentei, hogy egy nagyon jó ideje elhanyagoltam az írást, de csak azért mert minden csak most jött össze.  Sikerült munkát találnom, egy közeli kávézóban. Brúnóval végül felvállaltuk a kapcsolatunkat a többiek és minden platformon. Kaptam pár negatív kommentet, de Lilla csak azt mondja, hogy irigykednek. Remélem, hogy igaza van.....

   Dani újra összejött Enikővel, aminek szívből örülök, hál'istennek nem a szőkét választotta.....December tizennyolcadika van, szóval már nem sokára karácsony van. Sajna még nem volt időnk feldíszíteni a házat, ezért úgy döntöttünk, hogy erre ma kerítünk sort, és megvásároljuk a szükséges cuccokat, hogy minél ünnepibb legyen a megjelenés. A fiúk ( ÖNSZÁNTUKBÓL!!!!!!!!!) felajánlották, hogy beszerzik a fát. 

-Jót válasszatok. Ne a legocsmányabbat- kértem meg őket.

-Meg lesz- vigyorgott Peti, és láttam, ahogy a fejében egynél jobb ötletek zajlanak le, hogy milyen fát hozzanak.

-Kérlek! - könyörgött Lilla is, mire Laci átkarolta. 

-Bízz bennünk. Olyan szép kis fát hozunk, hogy még Moszkva is megirigyli- felelte önelégülten, mire megcsóváltam a fejemet szórakozottan.

-Jó. Na, mi megyünk - tápászkodott fel Milán a fotelből, és belebújt a kabátjába.

-Vigyázzatok magatokra- hajolt fölém Brúnó és adott egy"nemsokáratalálkozunknagyonszeretlekéshiányoznifogsz csókot.

-Nem a világháborúba megyünk, csak fenyőfáért- forgatta meg a szemét Dani. 

-Gyere- ragadta meg a kezemet Lilla, és kihúzott a házból. -Fanni, Szofi és Zsófi is jön még.

-Oké. Akkor a plázánál találkozunk- mondtam neki, majd elbuszoztunk az említett helyre. Rengetegen voltak karácsonyhoz híven( jó, még nincs az , de azért mondhatom már azt, nem?), hisz mindenki ma akart mindenkinek bevásárolni. Fülledt meleg volt bent, így leerőlködtem magamról a sálamat, és a sapkámat is belegyömöszöltem a táskámba. Mindenhonnan emberek tömege jött, túl üvöltve a karácsonyi zenét, és az üzletekből kihallatszó árusokat, akik mindenképpen az ünnepek előtt akarták eladni a még akciós fürdőruhákat.....Okké, ez azért kissé bizarr...

     Lillával a Tesco felé vettük az irányt( írói. szerk. Bocsi, ha olyat írok, ami nincs a Pesti plázában, csak még nem jártam ott, így csak besaccolom) , ahol talán reménykedtünk, hogy betudunk szerezni pár fényfűzért. A sejtésünk bevált, ugyanis az egyik sor tele volt karácsonyi cókmókokkal, amiből tudtunk válogatni. Persze, nem arany áron, volt egy dísz, ami KÉTEZER forint volt, de csak egy egyszerű  gömb dísz volt...Na azért ne essünk túlzásokba....

     -Hallod. Ez iszonyt cuki- mutatott fel Zsófi egy kis karácsonyi törpét, ami tényleg az volt. Lehetett állítani a magasságát. - Egy ötös.

-Akkor hozzuk! Úgyse találunk sehol olcsóbbat- mondtam, majd beleraktam a kosárba a giga törpét.

Otthon aztán furcsán konstatáltuk, hogy a fiúk még nem értek haza, de aztán elkezdtük feldíszíteni a nappalit, és a konyhát. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittük a vásárlást, mert  a kelleténél több díszt vettünk, de hát idén költöttünk, a többi évre pedig nem kell. Míg én a párnákra húztam át  a mézeskalácsos díszpárna huzatot, Lilla katonás rendbe rendezte a konyharuhákat.

  - MEGJÖTTÜNK!!!!!!!!!!!!!!-üvöltötte el magát Peti, és bevonszolták a fát. Sikerült egy jó magasat, és dús levelűt választaniuk.

-Ritkán mondom, de ki tettetek magatokért- néztem végig rajtuk, majd neki álltunk a fa díszítésnek. Sajna a fiúk nem engedték, hogy karácsonyi zenét hallgassunk, inkább berakták a saját zenéiket, hogy azzal szórakoztassanak bennünket, hogy hülyén éneklik el???

-Mi a francért kellett ennyi gömböt venni? Fel sem fér a fára! - ráncolta  a homlokát Manu, miközben felaggatott egy díszt a fára.

-Jobb a több, mint  a kevesebb- érvelt Lilla. 

-Hagyjuk- legyintett Manu. 

 Gyönyörű lett a fánk, komolyan mondom. Színekben pompáztak, és az égő sor is remekül festett rajta. Mihelyst végeztünk, mi Lillával bezárkóztunk a szobámba, és neki álltunk becsomagolni az ajándékokat. Benyomtuk a Spotyfin a karácsonyi listát, aztán tettük a dolgunkat. Persze, Lilla ajándékát nem csomagoltam be, mert az azért merész lett volna, ah a kellő pillanat alatt meglátja. Brúnónak találtam meg szerintem a tökéletes ajándékot. Vagyis csináltattam inkább. Minden fiú kapott egy egyéni pólót, amin egy hülye megjegyzése szerepelt. De Brúnóé lett a legjobb. Rózsaszín volt, és egy gyönyörű locsoló vers szerepelt rajta: Brúnó vagyok, szép és laza, locsoljak vagy, menjek haza? 

- Remélem tetszeni fog nekik- néztem végig az ajándékokon.

-Azt én is. Lacinak ezt csináltam- mutatott fel egy kép keretet, amiben egy közös fotójuk volt. Nagyon kreatív lett.

-De szép lett! - mosolyogtam rá.

-Köszi. TE mit csináltál Brúnónak? - kérdezte kíváncsian. 

-Nem csináltam, hanem csináltattam. - javítottam ki, mire felcsillant a szeme. 

-Na, muti már!!!

-Tessék- emeltem fel egy kék dobozta, amit a kezébe nyomtam. Izgatottan leemelte a fedelét, majd elkerekedett a szeme.

-Ne már! Em, ez nagyon jó! - mondta elképedve. A dobozban ugyanis egy kulcstartó volt, ezzel a felirattal: 

                                              Emma+ Brúnó= Forever