Senkivel | Jeon JungKook ff |

3. rész

Tegnap, miután haza értem a boltból a földszinten lévő postaládákat kezdtem el nézegetni.

A földszinten két lakó lakik, két különböző lakásban, egymással szemben.
Az első és a második emeleten is négy-négy lakás, van. Ez így összesen tíz lakás.
Yuqi és Yoongi egy házban laknak, amíg más lakók is a párjukkal vagy felnőtt korú családtaggal, nem tudom.
Ezeknek a lakóknak két név van a postaládájukon.
JungKook-én csak egy név található, a sajátja.

Így hát minden bátorságomat összeszedve mentem át, a két mellettem lakó szomszédaimhoz.
Ma vasárnap délután van. Remélem Yuqi nem dolgozik.

Szépen oda is sétáltam (megtettem öt nagy lépést) az ő ajtójukhoz és bekopogtam.

Valaki bentről elkiálltott egy "jövők!" jelzőt, és már fordult is a kulcs a zárban.
Szemem elé tárult Yuqi, otthoni mamuszában, melegítőben, és egy bő rózsaszín pólóban.

— Szia Aya! -lett vidám, ahogy látta, hogy én állok előtte.

— Szia Yuqi. Gondoltam átjövök kicsit. Nem zavarok? -kérdeztem.

— Dehogy zavarsz. Yoongi amúgy is dolgozik most, már épp unatkoztam. -nevetett.
— Gyere csak beljebb. -tárta ki előttem jobban az ajtót.

Belépve egyből levettem a cipőimet, és Yuqi után haladva nézelődtem a lakásban.
Egy szép tágas nappiba értünk, de ha lehet így mondani, akkor a konyha is ebben a helyiségben volt található.
Egyben volt, de mégis külön. Ez tetszett.

— Egy kávét? Üdítőt? Vagy akár enni valamit szeretnél? -kínált a lány, a konyhából.

— Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm.

És Yuqi már vette is ki a nagy hűtőből az ásványvizet, amit nekem pohárba öntött.
Letette a kanapén lévő kis asztal elé, vagyis elénk.

— Yoongi mit dolgozik? -kérdeztem, mikor már a lány is leült a velem szemben lévő kanapéra.

— Dalszövegeket ír, producer. -húzta meg a vállát.

— Régóta együtt vagytok? -döntöttem oldalra a fejem.

— Már öt éve. Idén a fejébe vette, hogy elvesz feleségül. -mosolygott bólogatva.
— Együtt költöztünk ide is. Ami szintén, már öt éve volt.

— A többi szomszéddal jóban vagytok? -kérdeztem.

— Tudod, itt is megvolt a nagy összetartás meg közös programok szervezése a házban. De az már rég elmúlt. -mondta, az ölében tartott kezeit nézve.

— Tegnap megnéztem a postaládákon a neveket. Sokan lakunk itt. -néztem el oldalra.

— A földszinten lakik NamJoon és Hwasa. Nam minden ház tulaja. Hwasa pedig inkább ilyen karbantartó. Ők ketten régről ismerhetik egymást, nem tudom.

— És a mi szintünk? -néztem rá.

— A mi szintünkön, lakik Hobi és JungKook is Byul-el. -válaszolt.

— Byul, JungKook lánya, igaz? -kérdeztem.

— Igen. A kislánnyal költözött ide. Még csecsemő volt, mikor három éve ide költöztek. Sosem láttam Byul anyját, de még csak említeni sem említette őt Kook. -válaszolt.

— Sajnálom a kicsit. -húztam el a számat.

— Talán nem látszik, de JungKook jó apa. Mindent megtesz a lányáért. -bólintott, Yuqi.

— Nem hittem volna, hogy egy nap ilyen helyzetben látom majd őt. -ismertem be.

— Ismered őt? -kérdezett, kíváncsian.

— Nem, sosem ismertem. -hazudtam.

Nem volt szép dolog, de nem boríthattam rá az egészet...
Ekkor belépett a helyiségbe egy plusz tag.

— Szia Aya. Mizu? -vágódott le barátnője mellé, Yoongi.

— Szia. Jól vagyok, köszi. -vettem el a pohár vizemet az asztalról.

— Épp a lakókat elemezzük. -nézett rá Yuqi.

— Áh, értem. Akkor jól elvoltatok. -dőlt hátra.

— Hobival még nem találkoztál? -kérdezett, Yuqi.

— Nem, szerintem még látni sem láttam. -ráztam meg a fejem, nemlegesen.

— Kár, pedig ő jó fej. Vele érdemes jóban lenni. Yoongi-val egy egyetemre jártak. -nézett félig alvó párja felé a lány.

— Egyetemre? -maradt meg az utolsó mondat.

— Igen. Mert Yoongi igazából építészeti-mérnöknek készült, de sosem dolgozott még benne.
Végzett az egyetemen és beállt rappernek. -nevetett Yuqi, majd a mellette már alvó fiúra nézett.
— Hoesok-al meg csak egy volt az edzőjük. Yoongi kosarazott, Hobi meg teniszezett akkor.

— Ti hány évesek vagytok? -kérdeztem, mert ha Yoongi valóban egyetemet végzett, akkor nem a huszas évei elejét taposhatja, mint kedvese, Yuqi.

— Én huszonhárom. Ő meg harmincegy. -biccentett felé a lány.

Az állam pedig a földet érhette. Mert Yuqi két évvel is fiatalabb nálam, mégis egy majdnem nála tíz évvel idősebb férfivel alkot egy párt.

— Te? -kérdezte.

— Huszonöt. -válaszoltam, mire ő bólintott.

— A fölöttünk lakókkal sem találkoztál még? -kérdezett.

— Nem, még onnan sem hiszem, hogy találkoztam volna bárkivel. -gondolkodtam hangosan.

— A felsőbb emeleten lakik Tae és Jennie, SeokJin és Jisoo, meg Jimin, az utolsó pedig Yeji.
Ő tavaly költözött be. Előtted ő volt a legújabb lakó a házban. -vázolta fel nekem.

— És ő milyen? -kíváncsiskodtam.

— Egyébként kedves lány. De rengeteget dolgozik, én is alig látom. -válaszolt.

— Ő mit dolgozik?

— Yeji táncos. Azt pontosan nem tudom milyen. Sosem fejtette ki én pedig nem akartam erről faggatni, mert láttam rajta, hogy nem szeretné. -húzta meg vállát.

— Mondom nektek, hogy alkalmi munkás de mindenki hülyének néz. -szólalt meg Yoongi hirtelen, mire kicsit meglepődtem.

— Elég. Ne alkoss róla elméleteket. Főleg, hogy már két lakónak így is úgy mondtad el, mintha igaz lenne! -fordult felé ingerültebben a lány.

Nem tudom ki a felnőttebb közöttük, de ebben a helyzetben határozottan Yuqi.
Pedig a korkülönbség ellenére sem hinné az ember.

— Egyszer megkéne viccelni, és abból kiderülne, hogy igaz vagy nem. -gondolkodott a fiú.

— Jaj ne gyere több hülyeséggel Min Yoongi, mostmár indulj be a szobába és gondolkodj el légyszives mi rosszat mondtál. -állította fel a kanapéról a lány, majd karba tett kezekkel megvárta amíg jövendőbelije lassan elcsoszog a szobáig és bezárja maga mögött az ajtót.

— Meglepően más embernek látom őt így. -néztem a lányra.

— Ne is törődj vele, csak egy nagy gyerek. Gyere inkább vágok fel a sütiből amit reggel csináltam. -húzott maga után a konyhába.

...