Senkivel | Jeon JungKook ff |

11. rész

Kopognak az ajtómon, én pedig a lehető legjobb formámat mutatva megyek kinyitni azt.

Délután 16:07 van, szombat, és igen Byul szülinapja, amire én is hivatalos vagyok, mint tudjátok.

Az ajtót kinyitom és Hobi-val találom szemben magam, aki szintén kissé csinosabbra vette formáját, mint szokta.
Ahogy én is. De csak egyszerűen, mint mindig.

— Indulhatunk, Aya? -mosolygott rám a vörös, az ajtóban állva.

— Persze, csak hozom még Byul ajándékát. -nyúltam vissza a nappaliba, a kis ajándéktáskáért, amiben a kislánynak vett meglepik voltak.

És igen, tudom, hogy csak a szomszédba megyek, de azért kulcsra zárom az ajtóm.

Átlépkedem azt a kis távolságot a bejáratiajtóig, a férfivel az oldalamon, majd ő kopog.

— Nahát, sziasztok! Gyertek csak be. -mosolygott szélesen, barátnőm, Yuqi.

— Szia, Yuqi. -üdvözölte a férfi. -Mond meg Yoongi-nak, hogy csinos a jegyese. -bólogatott magának, majd egy könnyed öleléssel köszöntötték egymást.

— Jaj, dehogyis, de köszönöm szépen. -nevetett a nő.

— Komolyan csodás vagy. -adtam én is egy ölelést neki, de ez már erősebb volt, és mindkettőnknek jól esett.

— Akárcsak te. -mondta ölelés közben, majd elengedett és beljebb is indultunk a házban.

A konyha és a nappali a lakókkal volt tele, és meglepően vettem észre, hogy JungKook mindenkit meghívott a házból.

A lakás tulajdonosát, vagyis inkább a lakóját kerestem a szememmel, hogy oda tudjam adni neki az ajándékot, amit a lányának szánok.

Ekkor hirtelen egy hang szólt hozzám.
A hangos zenétől aligha, de meghallottam, hisz közvetlenül mellőlem érkezett.

— Jó látni, Aya. -nézett le rám, NamJoon.

— Téged is. -bólintottam.

— Mi újság van veled mostanság? Minden rendben van a lakással? -érdeklődött.

— Óh, igen persze. Minden teljesen rendben. -bólogattam.

— Ennek örülök, de bármi van, tudod hol találsz. -mutatott le, a padlóra.

Mire én csak mosolyogva bólintottam.

— Milyen a legkisebb lakód buliján lenni? -kérdeztem.

— Ez a második alkalom, hogy Jk bulit csinált a tündérkének. Én sosem vagyok ezek ellen, szóval mondhatom, hogy eddig jó. -bólogatott.

— Reméljük, nem is lesz gond később sem. -néztem körül a társaságon.

— Arra nem veszek mérget. -rázta a fejét.
— Megyek és iszok valamit, majd még beszélünk, Aya. -nézett rám, majd el is tűnt a férfi, aki a konyha felé vette az irányt.

— Majd még beszélünk. -mondtam, már csak magamnak, hisz ő már nem volt sehol.

Szememmel továbbra is JungKook-ot kerestem, de rájöttem ez így nem lesz jó, szóval elindultam a nappaliba, ahol mindenki állt és ült, italokkal a kezükben.

A házigazda itt sem volt, viszont egy jó ismerősöm igen:

— Yoongi! Nem láttad, JungKook-ot? Odaadnám neki Byul ajándékait. -szólítottam meg a férfit, aki rám is nézett.

— Szia Aya. Nézd meg a konyhában, oda ment Yuqi is. -válaszolta.

Én csak egy bólintással letudtam, majd tovább is léptem mielőtt még olyan beszélgetéseket hallok meg abból a körből, amilyet nem szeretnék.