Senkivel | Jeon JungKook ff |

12. rész

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Byul szülinapján minden volt.

Bár nem értettem, hogy nekem arról miért nem szólt a buli tervezője, hogy lesz külön idő, amikor odaadjuk az ajándékokat a csöppségnek...

— Vigyázzon aki nem akarja, hogy leégjen a haja! -kiabált Yuqi, aki a konyhából hozta, Byul órási tortáját.

— Talán nem úgy kéne bejönni, mint egy tank, és akkor lesz idő néhányunk agyának is felfogni az éppen történteket. -nevetett, Taehyung.

— Én a helyedben kussolnék. -nézett Hwasa, a mérges Yoongi irányába.

— Ezt nem itt, és nem most fogjuk lejátszani Kim. De ne hidd azt, hogy ezzel vége. Azt meg pláne ne gondold, hogy elfelejtem. -intézte szavait, Yoongi, az említettnek.

Erre már mindenki csendben maradt. JungKook vette át a szót, miután barátnőm letette a tortát az asztalra, ami előtt a kicsi Byul ült, mellette pedig apja állt.

— Mindenkinek, őszintén köszönjük a lányommal, hogy eljött. De semmi több ilyen vagy ehhez hasonló szócsatát nem vagyok képes ma elfogadni. Legalábbis, ebben a lakásban nem. Ezért kérem, hogy tartsuk magunkat, mint felnőttek. Byul-re! -emelte fel poharát, amiben valami féle alkohol lehetett, majd lehúzta.

Még néhányan rajta kívül szintén megitták ami a kezükben a volt.

Ezután kezdődött, az ajándékozás.

Jisoo és Jin (ha minden igaz) elsőnek adták át Byul-nek az ajándékát, viszont a nagy hangzavartól és zenétől nem hallottam, hogy a két férfi, JungKook és Jin mit beszélnek egymás között amég Jisoo a kislánnyal foglalkozott.

Néhány perc elteltével, az egész épület tulajdonosa, NamJoon és vele együtt Hwasa is átadta, az ajándékokat a szülinaposnak.

Utánuk következett Hoseok, akit Yuqi és Yoongi követett.

Majd ekkor jött a fekete leves: Taehyung és Jimin között:

— Hölgyeké az elsőbbség Park, nem tanította meg senki? -nézte le, Tae a kék hajú férfit.

— Ha a nadrágodban nem az foglalja a helyet ami kellene, hogy foglalja, akkor miért táncoltál meleg bárban, Kim? -kérdezte tőle, olyan nyugodtan, akár egy nyugdíjas aki ráér.

— Jimin, kérlek, fogd vissza magad. -nézett rá, Jennie.

— Visszafoghatnád ezt a gyökeret... -rázta a fejét, rosszallóan a férfi.

— Elég legyen. Mi történt? -lépett oda mellénk, JungKook.

— Én csak, szóltam Park-nak, hogy engedje maga elé Jennie-t. -válaszolt elsőnek, Tae.

— És te? -fordult, Jimin felé, JungKook.

— Te is tudod, hogy magam elé engedem. Csak, Kim azt hitte, majd elnézem neki, ahogy feleslegesen pofázik. -mosolyodott el, a kék hajú.

— Persze, tudjuk. -forgatta a szemeit, a házigazda.
— Haladjunk. -ment vissza az asztalhoz, ahol a lánya ült.

Jimin betartotta, hisz Jennie előbb adta oda az ajándékot, majd csak utána ő.
Taehyung-al ő sem jön ki, úgy tűnik.

Az ember sosem gondolná, mégis juthat bármelyik pillanatban, bármiből.

Azt meg külön nem gondoltam volna, hogy Tae meleg bárban is dolgozott.
De ez is csak az ő dolga.

Ezek után, Yeji is meg ajándékozta a legkisebbet a házban.

- - - - -

— Szerintetek nem fura? -állt be közém és Yuqi közé, Yeji az ajándékos "vita" után nagyjából fél órával.
Kezében poharat fogott, alkoholt véltem felfedezni benne.

Én ritkán iszom, most is csak egy keveset.

— Mire gondolsz? -húzta össze szemöldökét, szőke hajú barátnőm.

— Mindenki általában Taehyung-al keveredik incidensbe. -ivott poharába.

— Mert nem tudja befogni. -húzta meg a vallát, Yuqi.

— Nem is meséltem. -kezdett bele a narancs hajú lány.
— Képzeljétek, egyik nap átkopogott hozzám, hogy nem tudok-e valakit, aki olcsón ad ki szállást külföldieknek. -pislogott ránk.

— Ez melyik nap történt? -kérdeztem.
Bár, gondoltam rá, hogy melyik lehetett.

— Nagyjából, úgy öt napja. Majdnem egy hete. -bólintott.

— Ne foglalkozzatok vele. Össze vissza beszél. A házban az a hír járja, hogy drogozott, talán még mindig. Semmi esetre sem szabad, megbízni benne. -húzta el a száját, Yuqi.

— Nem kéne jelenteni a rendőrségnek? -kérdezte Yeji, jogosan.

— Azt hiszed, nem jártak már náluk vagy kis milliószor? NamJoon mindent megtett azért, hogy jobb útra térjenek. De egy idő után, már neki sem volt ez fontos. -mondta.

— Mégis, miért engedte, hogy itt lakjanak ezek után is? -kérdeztem, most én.

— Tae és Nam régi barátok. Ezért is segített neki. Sajnálta kirakni a szűrét, és én úgy gondolom azért, mert talán, egyszer a lakásaink talajdonosa is lehetett szar helyzetben, amiből ez az őrült menthette ki. -fejezte be mondandóját.

Vagyis Yuqi szerint, ez egy szivesség lehetett.
Mély gondolat, de nem elképzelhetetlen.

— Talán igazad van. -helyeselt, Yeji.
— De ez nem változtat azon, hogy a ti szinteteken lévők a legnormálisabbak. -nézett körbe.

— Ezzel nem vitatkozom, én sem lennék Jimin szomszédja. -nevetett fel, Yuqi.

— Még ha csak ő lenne. -legyintett a lány.

Mindketten nevetgélve folytatták volna, ám én feltettem egy kérdést:

— Ennyire rossz ember? -néztem, Yeji-re.

— Hát, nem arról van szó, hogy az lenne. Egyszerűen csak nehéz eset. Csak JungKook-al beszél a házban napi szinten, azt is csak Byul miatt. -válaszolta.

— Még mindig nem tudja senki, hogy mi ez a nagy "utállak de beszéljünk" helyzet a két férfi között. -rajzolt idézőjelet a levegőbe, Yuqi.

Én csak nemlegesen megráztam a fejem, hisz nekem van arról a legkevesebb fogalmam, hogy mégis miért tartanak ott a lakók egymással, ahol tartanak.
Bár a legtöbb régi lakó sem ontja magából a válaszokat, a megannyi kérdésre, amire olyan nagyon szeretném a választ.

Hisz kitudja, néhányuk milyen sötét titkot titkol?

...