Senkivel | Jeon JungKook ff |

15. rész

Hol is kezdjem?

Talán ott, hogy a tegnapi nap elég nagy "meglepetés" ért mikor Hwasa-val találkoztam a közeli bank recepcióján, mint dolgozó.
Viszont ennél is nagyobb, mikor összefutottam az egyik szomszédommal és olyan dolgot árult el nekem, amit valószínűleg senki sem gondolna a házban...

Jimin testvére, Isak és JungKook közös lánya, Byul.

...

A nagyképú és utálatos Jeon-nak sikerült valakivel úgy megszerettetnie magát, hogy gyermeket is szült neki.

Még mindig kíváncsi vagyok, vajon mi történt vele, miután én már nem éltem az országban?
Amikor végzett a középiskolával, miért nem kezdte el az egyetemet?

Igen, a lánya közel akkor született mikor elkezdhette volna, de hisz neki gazdag összetartó családja volt! Akkor mégis mi történt?

Még nem áll össze teljesen.
Még nincs minden tény a felszínen.

Azt viszont tudtam, ezt nem mondhatom el senkinek.
Egyenlőre, biztosan nem...

- - - - -

Nagytakarítást tartok ma. Igaz nem vagyok amugy sem az a kupis, de ez most kellett.
Addig is elfoglalom magamat.

Meg is telt ez miatt a kukában a zsák, így le is vittem a ház előtti, nagy kukába, hogy majd ha holnap reggel jön a kukás kocsi, elviszi.

Azonban ismeretlen ismerőssel találkoztam:

— Szia! -köszönt a fekete, hullámos hajú nő, aki szintén a szemetet hozta le.
Egyszer a gyűlésen, egyszer pedig Byul szülinapján láttam. Jisoo.

— Szia. -mosolyogtam vissza, udvariasságból.

— Aya, igaz? -kérdezett.

— Ise Aya. -bólintottam.

— Kim Jisoo. -mutatkozott be, ő is.
— Nos, nem akartalak egy percig sem feltartani, de úgy tudom, munkát kerestél, pár napja. -kezdett bele.
Kissé félénknek találtam, pedig tudtam, Jisoo nem fél vissza vagy akár közbe szólni másoknak.

— Igen, ez így volt és sajnos még mindig tart is. -mosolyodtam el újra, már inkább szomorkásan.

— Pedig, már reménykedtem, hogy azóta talán meglett. -simogatta meg a karomat.

— De kedves tőled. -jól esett.
— Igyekszem, de akár hányszor végig megyek a környéken, nincs sehol lehetőség. -tettem hozzá.

— És a város? -döntötte oldalra a fejét.

— Nincs autóm, mindig busszal bejárni nem lenne macera? Ráadásul, nem értek hozzá. Elég béna vagyok busz ügyekben. -húztam el a számat kínosan, mire az előttem álló felnevetett.

— Jaj, ne hülyéskedj már! Szigorú vagy magaddal, nem gondolod? Ha nagyon nem igazodsz ki, akkor majd segítek, persze csak ha szeretnéd. -húzta meg jókedvűen vállát.

Ezt a nőt alig ismerem tíz perce, mégsem érzem azt, hogy ne tudnék vele beszélgetni akár egész nap.
Ez jó vagy rossz?
Inkább fura, de a jobb értelemben...

— Tényleg köszönöm. -bólintottam.
— Át fogom gondolni, de valószínűleg igazad van és a nagyvárosban kell majd helyt állnom. -néztem el oldalra.