Senkivel | Jeon JungKook ff |

4. rész

Érdekesnek véltem Yuqi-val a beszélgetésünket, ami már egy hete történt.

Érdekesnek, mert olyan információkat szereztem, amiket valószínűleg magamtól nem találtam volna ki, vagy csak nagyon lassan és sok idő után.

Ma lesz egy gyűlés a házban, az első dolog ami miatt aggódhattam az itt lakásom óta.
NamJoon, az az, a házam (sőt, a panelban lévő összes ház) tulajdonosa valószínűleg már korán reggel ragasztotta fel a papírlapot, a házban lévő földszinti falra felakasztott kis parafatáblára, amin a gyűlés időpontja volt olvasható.

Délután 15:30.

- - - - -

Szóval egész délelőtt elfoglaltam magam, festéssel, takarítással, és kipróbáltam egy új fajta ételt amit olyan sokszor reklámoztak az interneten, hogy meg kellett csinálnom.

Az idő elment, én pedig az órára pillantva realizáltam, hogy tíz percen belül láthatom a kis panel lakóit, talán még beszélhetek is velük.

Közvetlen szomszédaimmal szinte egyszerre léptem ki az ajtómon, szóval úgy gondoltam velük megyek.

— Mikor volt utoljára ilyen gyűlés? -kérdeztem őket.

— Egy kerek hónapja. -válaszolt, Yoongi.

Szép lassan lesétáltunk az emeletről a földszintre.
A székek már körbe voltak rakva, és új arcokkal bővült a memóriám.

De volt köztük egy, akit ismertem, őt bárhol felismerném.

Szépen helyet foglaltam Yuqi mellett, aki párja oldalán ült le. Yoongi mellett számomra ismeretlen személy terpeszkedett, de a mellette lévő JungKook volt, akinek ölében Byul üldögélt, egy játék telefont nyomogatva.

Másik oldalamra egy szintén ismeretlen, vörös hajú fiatal lány ült, aki láthatóan ismerte Yuqi-t, hiszen öleléssel köszöntötték egymást.

Az utolsó, aki megérkezett a ház vezetője, NamJoon volt, akit kivételesen már láttam, hisz Yuqi-val való információdús beszélgetésem után, összefutottam vele mikor levittem a szemetet.

Ezzel el is kezdődött a gyűlés.

— Üdvözlök minden kedves lakómat. -kezdett bele Nam.
— Úgy gondoltam, ha a múlt hónap ezen napján csináltuk a gyűlést, akkor miért ne lehetne ma is az a nap? Szóval legyen ahogy lenni szokott, mik a kérdések, kérések, óhajok? -nézett körbe a társaságunkon.

Erre feltette egy férfi a kezét.

— Tessék, Taehyung. -nézett rá, Nam.

— Hwasa a karbantartó. Akkor tartsa is karban a házat. -fordult a nő felé, a fekete hajú férfi.

Erre mindenki a nőre nézett. Szúrós szemekkel méregette a Taehyung nevűt.

— Ja, nekem mást nem is kell tennem, csak utánad karban tartani, pöcsfej. -tette keresztbe a kezeit.

— Nekem inkább azzal van problémám, hogy a házban csak én takarítok. -szólalt fel, a kettővel mellete ülő nő.

— Senki sem kér meg rá, Jisoo. -dobta oda neki, a kék hajú férfi.
Igen, kék.

— Vegyél vissza, Jimin. -szólt a Jisoo mellett ülő, szemüveges férfi.

— Vagy mi lesz, Jin? -ült feljebb a széken, a kék hajú.

— Elég legyen! -szólt eréjesebben NamJoon, erre mindenki elhallgatott és felé fordult.
— Elnézést kérek Jisoo, a többiek helyett is. Igazad van, nem csak te vagy a ház tisztaságának felelőse. Mindenkinek tennie kell érte, nekem is. Még neked is, Jimin. -nézett rá, egy pillanatra.

— Rendben, akkor mi lenne, ha ezt is beosztanánk? -nézett körbe, Yuqi.

— Ennél jobbat senki sem tud kitalálni, és így lenne igazságos. -bólintott a ház tulaja.

— Majd én írom. Mondjátok csak, ki-ki után jön. -vette elő telefonját a Yoongi mellett ülő, vörös hajú férfi.
( Mint később kiderült, HoSeok )

— Jövőhét hétfőn, kezdem én. -mondta, JungKook.
Ekkor a kicsi Byul, kikéredzkedett apja kezei közül és a kék hajú, Jimin ölében talált helyet magának.
Érdekesnek láttam ezt a jelenetet. Mindenki látta, és senki sem szólt.
Egyetlen szót sem.
Egyetlen egyet sem.

De, ahogy elnézem, még sincs jóban a ház összes lakója. Olyan könnyen keveredett konfliktusba a ház lakóinak fele, hogy azt kész dráma volt nézni.

A kicsi Byul mégsem törődött az elhangzottakkal, vagy azzal, hogy lehet édesapja sem szívleli Jimin-t. Ő csak és egyenesen hozzá ment.
A fiatal férfi pedig csak tartotta és ölelte magához.

Ugyanakkor semennyire sem lehet hibáztatni ezért, a mindössze maximum három éves kis lányt.
Gyerek, és amíg tud, maradjon is az.

— Aya, neked megfelel a csütörtök? -fordult felém, Yuqi.

— Persze, megfelel. -bólogattam.

Ez volt az első, és az utolsó mondat is, amit mondtam ezen a gyűlésen.

- - - - -

Még nagyjából egy órát ültünk a földszint közepén, amikor végre vége lett ennek is.

Már tudom hogy ki hol lakik, és a postaládákon olvasott nevekhez is végre tudtam arcokat párosítani.

Jimin felállt a velünk szemközti székről, csupán öt lépést tett a kezeiben tartott Byul-lal, aki pici fejét a férfi vállára hajtva szuszogott.

— Elaludt. Felmegyek veled és leteszem nálatok. -intézte szavait, szigorúan JungKook-nak, aki szintén komoly arccal állt fel, a nála alacsonyabb fiú elé.
Csak bólintott egyet, aztán elköszönve tőlünk, felindultak ők is, mint a többiek.

Utánuk nézve szólalt meg mellettünk Yeji a semmiből:

— Ezek sem öri barik. -húzta el a száját.

— Pedig, én úgy tudom köztük nem történt sosem veszekedés vagy nézeteltérés. -gondolkodott hangosan, Yuqi.

— Itt már senki sem százas. -húzta meg a vállát, Yoongi.

Igazat adva neki indultunk el mi is, majd az első emeletre érve búcsúztunk el Yeji-től.