Senkivel | Jeon JungKook ff |

8. rész

22:26

És a kanapén ülve meghallom, ahogy nyitódik az előszobából, a bejárati ajtó.
HoSeok mellettem békésen alszik, pokrócot terítettem rá, mikor két órája, ideültem mellé.
Csak a konyhából kiáradó villany fénye, és a TV világítsa meg a házat.
Halkan megy valami akció film, nem is néztem, csupán csak gondolat elterelőnek hittem, hogy használ valamit. Meg amúgy is, Hobi nézte, mielőtt elaludt.

— Minden rendben volt? -kérdezte, miközben letette a szatyrokat a kezéből.

Felálltam a kanapéról, és követtem a konyhába.

— Igen, nagyon ügyes volt. -bólogattam.

— HoSeok is mindig ilyeneket mond, úgy látszik, hogy akkor csak nálam mer kockáztatni. -kezdett el kipakolni a táskákból.

Valakinél ki kell adja magából.
Gondoltam, de nem mondtam ki inkább.

JungKook-al állok szemben, fáradt is vagyok már, így semmi kedvem vele cseverészni.

— Ha, nem gond, akkor én most megyek. -fordultam meg, és elindultam az előszobába.

— Várj, Aya. Egy pillanat. -szólt utánam, majd a tárcáját elővéve kezdett benne kutakodni.

Én már tudtam is, hogy mit szeretne, ezért sietősebbre vettem.

— Ugyan, hagyd már. Nem ezért vigyáztam rá. -kezdtem el hevesen tiltakozni, de a férfi akkor is felém nyújtott egy nagy pénzösszeget.

— Máshogy nem tudom meghálálni. -húzta össze a szemöldökét.

— Nem is kell. JungKook, nem ezért vigyáztam rá, és nem csak én, de HoSeok sem. Nem kell meghálálnod. Ez semmiség volt. -toltam vissza felé, a kezét és pénzt.

Mire vonakodva és nehezen de visszatette a tárcába.

— Rendben. Viszont, jövőhét pénteken tartom Byul születésnapját. Biztos nagyon megkedvelt téged, így szeretném ha eljönnél. -mondta.

Meglepődtem.
És valószínűleg látta is rajtam. Ezért gyorsan hozzátette:

— Persze, nem gond ha nem. Első alkalom volt, és nem is várom el, hogy közöd legyen hozzánk. Csak Byul miatt gondoltam erre... -fejezte be.

Csak álltam ott és néztem.
Elképzelni sem tudtam, hogy mi változott JungKook életében, de meghatározó lehetett, mert ő soha, senkivel nem beszélt még így.
Legalábbis régen, egészen biztos, hogy nem.

Így bár vonakodva, de mégis arra felé hajlottam, hogy elfogadom a meghívást és eljövök Byul-höz.
Meg persze, bevallom, hajt a kíváncsiság is.

— Hát, rendben van. De, én bármikor szívesen vigyázok rá. A bulit, még megbeszéljük, de nem hiszem, hogy lenne bármi tervem arra a napra. -mosolyogtam rá.

Nem akartam, hogy úgyérezze, lejáratja magát előttem.
Pedig, milyen vicces. Ő mennyiszer kerített engem kínos és megalázó helyzetekbe...

— Köszönöm. Akkor, majd találkozunk, jó éjt. -mosolyodott el ő is, majd halványan bólintott.

— Jó éjt. -köszöntem el én is, majd cipőmet felhúzva, kiléptem az ajtón.

Csak pár lépést tettem az ajtóm felé a lépcsőházban, már otthon is voltam.

...