Senkivel | Jeon JungKook ff |

2. rész

Mindössze két teljes nap telt el a beköltözésem óta.

Más embernek fel sem tűnik két nap eltelése egymás után.
De nekem örökké valóság volt.

Miután beszereztem a boltban mindent ami a jövőben kellhet a háztartáshoz, fel is hívtam a nagyit, mivel megígértem neki.
Igaz, hogy nem akkor hívtam, mikorra megígértem de minden összejött és így alakult.
Lényeg volt, hogy viszonylag, de betartottam.

Örültem a kis kiruccanásomnak a környéken, mert legalább ismerkedtem ezzel is.
Megtudtam, hogy sok kisebb bolt és gyorséttermek is vannak a közvetlen közelben, szóval ez is csak pozitív dolog.

Itthon üldögélek és azon gondolkodom, hogy mivel dobhatnám fel kicsit a szobám, hisz igaz hogy sokkal otthonosabb lett mióta itt vagyok, de még nem érzem magaménak.
Nyilván, mivel csak három napja lakom itt, de már késztetést érzek arra, hogy tényleg az én otthonomnak látszódjon.

De nem költekezhetek fejetlenül és nem szeretnék felelőtlen sem lenni.
Munkát is minél előbb kell találnom. Sokkal nagyobb biztonságban érezném magam én is, ha tudnám, hogy lenne kinél dolgozni.

Körbe kérdezek erről a házban is, hátha tud valaki valamit.

- - - - -

Már épp kitaláltam, hogy festeni szeretnék.
Valamivel muszáj lefoglalnom magam, és legjobbnak a festést gondoltam.
Szeretek is és van is ötletem.

Így hát utam, egy közeli kis boltba vezetett, amelyiknek a kirakatában pár napja láttam kézműves kellékeket.

Felkaptam egy pulcsit, a cipőmet, és egy kis táskámat amibe telefonomat és kulcsomat tettem.

A lépcsőházban lefelé menet viszont megakadt a szemem valakin.

— Szia Yuqi! -köszöntem kedvesen a lánynak.

— Szervusz Aya. Miújság? -kérdezett, miután bezárta a postaládát.

— Csak a boltba megyek. Hát te? -válaszoltam.

— Jaj, én munkából jövök. Aztán már ha itt vagyok, akkor felviszem a leveleinket is. -mondta.

— Hol dolgozol? -kérdeztem, mert kívancsi voltam.

— Fodrász vagyok. -mosolygott, majd két újjával úgy csinált mintha olló volna.

— Áh így már értem, miért mindig ilyen jó a hajad. -bólintottam elismerően.

Ő erre csak elnevette magát.

— Dehogy, csak két éve kezdtem. -döntötte oldalra a fejét.

— Két év sok idő.

— Attól függ inkább, hogy honnan nézzük. Jó munkához idő kell. -mondta.

— Igaz, igaz. Majd azért benéznék hozzád. De most mennem kell. -néztem az ajtó felé.

— Persze, menj csak. Majd gyere át nyugodtan, ha van kedved beszélgetni. Szia Aya! -intett egy halványat.

— Szia Yuqi! -és már el is indultam.

Bevallom, nem gondoltam volna, de Yuqi-val viszonylag hamar elkezdtem jól kijönni.
Kedves lány, és igaz csak három napja ismerem, de olyan mintha mindig tudtam volna, hogy ki ő.
Azon komolyan meglepődtem, hogy fodrász. Bár igaz, a külsejére, de főleg a hajára kifejezetten odafigyel, mert látszik.
Így gondolom, a barátjának is ő csinálhatja.
A csávó számára Yuqi egy főnyeremény. Bár úgy hallottam cipő mániás.
Ez még belefér :)

- - - - -

Az első napról való emlékeim szerint navigáltam magamat, hogy mégis merre lehet az a kis bolt.
Tisztán emlékszem rá, szóval nem lesz gond.
Még egy öt-hat percig sétálhattam, mire végre megláttam a kis üzletet és minden idegességem elszállt, azzal illetően, hogy mi lesz ha csalnak az emlékeim.

Belépve boltba kis, csilingelő hang jelezte, hogy benyitottam.
A sorok között lépkedtem, vásznat és ecseteket kutatva. A festékeket hamar megtaláltam, azokkal semmi gond nem volt.

Épp egy új sorba léptem át, mikor megláttam őket.

JungKook-ot és a kislányt. Az ő kislányát. Le sem tagadhatná, hogy nem az övé, hisz úgy hasonlít rá, mintha kiköpte volna.

Figyelmen kívül hagyva régi ismerősömet, mentem tovább a polcok között.

— Válassz ecseteket Byul. -engedte el, a csöppség kezét.

A kislány egy ideig nézelődött, majd kezébe vett két csomag különböző formájú és színű ecseteket.
Aztán az apja felé fordult, aki leguggolt hozzá.

— Ezek tetszenek? -kérdezte.

A pici csak bólintott, mire JungKook felállt mellőle, kivette a lánya kezéből a két csomagot, a kosárba dobta őket, majd kezébe véve a kicsit elindult a kosárral a másik kezében.

Én messzebb és háttal álltam nekik. Szerencsére fogalma sem volt, hogy ki vagyok.

Elgondolkodtam, hogy mégis mi történhetett az a bizonyos nap után JungKook-al, mikor eljöttem az iskolából.
Az nap, amikor megalázott, az ebédlőben, mindenki szeme láttára.
Az nap, valami megváltozott bennem és szinte könyörögtem a nagyinak, hogy had váltsak iskolát. De neki erről azelőtt soha nem meséltem. Sosem mondtam el, senkinek, hogy nevetség tárgya, és kitaszított személy vagyok az iskolában.
Elkezdett aggódni értem és azonnal belement, hogy váltsunk.
De nem csak iskolát, hanem egy másik országba mentünk át. Egy ideig közeli rokonoknál voltunk, akiket azelőtt sosem ismertem. Később sikerült tőlük elköltözni, bár tény, hogy nagyon elfogadó és összetartó a családom azon része.
Úgy tűnik, csak a szüleim közt volt ez a feszültség.

A lényeg, hogy JungKook nagy változáson mehetett keresztül.
És nem utolsó dolog a kosárban, hogy van egy kislánya is. Aki nem lehet több 3-4 évesnél.
Vajon hol lehet a kislány anyja? Ott lakik ő is, csak még nem találkoztam vele?
Nekem nem áll össze a kép.
Ha jól számolom, csak huszonhat éves lehet most. Vagyis, huszonkettő éves lehetett, mikor született a lánya. Négy évvel azután, hogy én már nem voltam az országban.
Két évvel azután, hogy ő befejezte az iskolát.
Vajon mit dolgozhat? Az iskolából orvos képzőre szeretett volna tovább menni. Ezt mindenki tudta.
De akkor mégis, hogyan fordult ekkorát az élete?
Elég felelőtlenül cselekedhetett, ha mindent saját döntésből hozott meg.

De ez is csak találgatás.
Azt viszont már tudom, hogy honnan, vagyis inkább kiktől tudhatnék meg többet, ennek az egész (jelenleg homályos) történetnek az elejéről...