Senkivel | Jeon JungKook ff |

10. rész

Itt ülök HoSeok mellett, a lakásában, a kanapén.
És csak mesélek.

— Nos, mi volt, ami ennyire kiborított téged? Nem szoktál így viselkedni. -fordította kicsit oldalra a fejét, és összébbhúzta mandula alakú szemeit.

— Igen, igazad van. Én is tudom, hogy nem vagyok ilyen. Csak ez, olyan váratlan volt és fura. -kezdtem el mutogatni.

— De mi történt? Mit láttál Aya, mondd már! -erősködött barátom.

— Reggel, lementem, hogy felhozzam a leveleimet a postaládámból, mivel tegnap nem mentem le értük, de hozzáteszem, hogy amúgy el is felejtettem őket felhozni. Mindegy, lényeg, hogy lent volt Jennie... -folytattam volna, de beleszólt.

— Jennie? Kim Jennie? Ezt is megéltük. -tapsolt egyet.

— De, miért? -zavarodtam össze.

— Mert "miss mindenkit utálok aki csak lélegzik és mozog" nem szokott egyedül a lépcsőházban tartózkodni. -rajzolt macskakörmöket a levegőbe.

— Pedig, egyedül volt. Egy rövid ideig, mert nem sokkal később már Taehyung is lejött. -folytattam, mire ő újra elcsodálkozott.

— Taehyung? Ezeket meg mi a szar lelte? Csak a gyűlésen látom őket mindig. -rázta fejét, mint aki nem hiszi el a hallottakat.

— Hobi, ha nem hagyod, hogy befejezzem akkor miért várod a sztori végét? -kérdeztem, mert már végre elakartam mondani.

— Jó, igazad van. Csak hát, meg is értelek, hogy fura volt számodra, nekem is nagyon fura találka lett volna. -bólintott.

— Szóval, Tae szólt Jennie-nek, hogy menjen már, de csak ezután vett észre engem is így bemutatkozott, majd Jennie felhívott magukhoz teázni. -itt is próbált valamit mondani HoSeok, de visszafogta magát, így folytattam.
— Felmentem velük, mert minden mindegy alapon voltam reggel. Taehyung és én az asztalnál ültünk, amég Jennie teát készített. De Tae azt a levelet olvasta amit a nő, közben láttam rajta is az idegességet, úgy akár Jennie-n lent. Aztán felállt és közölte, hogy átmegy Yeji-hez. Engem és Jennie-t otthagyva. -megálltam.

— Yeji? A narancs hajú fiatal kis csajhoz? -csodálkozott.

— Gondolom. -húztam meg halványan a vállam.

— Jesszus. -dőlt hátra a kanapén.

— Ezután, Jennie-vel maradtam és teáztunk. Csészéket, meg kannát hozott és basszus olyan intenzív volt az a tea. Sose felejtem el sem az ízét sem az illatát. -ráztam a fejem.

— Én lehet nem ittam volna bele. -gondolkodott hangosan.

— Mi? Miért? -néztem rá egyből.

— Mert a gerlepárnak már meggyűlt a baja többszor is a rendőrséggel. -közölte, mire nekem nagyra nőttek a szemeim.

— És te ezt csak most mondod? Jézusom HoSeok... Szerinted megmérgezett? -kezdtem el aggódni.

— Dehogy, nem hiszem, hogy máris szemet szúrtál volna neki. -legyintett.

— De, mégis miért látogatták őket rendőrök? -kérdeztem, most már teljes sokkban.

— Drogok, füvek, és olyan cigaretták amik ebben az országban nincsenek forgalmazva. -válaszolt.

— Ők is használták?

— Valószínűleg, nem. Ők csak terjesztők lehettek. De nem teszem tűzbe a kezem az miatt, hogy már nincs a lakásban nekik semmi ilyen, vagy hasonló kedv javító csodaszer. -húzta meg a vállait.

- - - - -

Kissé nehezen, de sikerült Hobi-nak megnyugtatnia, és elhitetnie velem valamennyire, hogy ha valóban azt a kortynak sem nevezhető kóstolásomnak volt csak köze az italhoz, akkor nem lesz bajom.
Ügyes voltál Aya, mint mindig.
Itt vagyok huszonöt évesen, és még mindig úgy érzem, hogy egy világi idióta vagyok sokszor és jobb lenne meghúznom magam és befogni a számat.
De, ugye még ez sem megy...

Múlthét szombaton, JungKook megkért, vagyis, meghívott, hogy legyek ott a kislánya születésnapján.
Byul-re csak egyszer vigyáztam eddig, azt sem egyedül tettem, hiszen HoSeok végig velünk volt. Amiért bevallom, azért hálás voltam.
Ő nagyon jól ismeri a kislányt, tudja minden mozdulatáról, mikor, mit és hogyan szeretne.
Érdekes volt, mert hozzám egész nap nem szólt semmit sem Byul, csak miután lefektettem aludni, egyetlen szót kaptam tőle, de az a legszebb volt: szeretlek.
Viszont Hobi-val, nos, vele hallottam amég a házban tevékenykedtem, beszélgettek.
Édes hangja van neki, teljes ellentettje volt, HoSeok mélyebb hangjának, amikor válaszolt neki egy kérdésre a férfi.
Érdekes, de mégis jó volt hallgatni kettejük kis beszélgetéseit, a mesehősökről, hercegnőkről, de hallottam hogy repülőgépekről is kérdezte őt Byul, mikor az ablakon bámészkodtak ki a férfivel.

JungKook felé a gondolataim és érzéseim nem változtak, eggyáltalán nem kedvelem és még mindig taszít.
De a lánya valami megmagyarázhatatlanul közel került a szívemhez, azzal az egy alkalommal is, és csak miatta teszem.

...