Senkivel | Jeon JungKook ff |

5. rész

Két hete lakom a házban, de sehogy sem jövök rá, hogy mire fel ez a nagy ellenségeskedés, sok lakó között.

Kérdezgettem egyetlen barátnőmet, de még ő sem tudott nekem mindenre valós választ adni, ami nem csak pletyka vagy találgatás...

Bár néhány informacióval mégis ellátott.

Megtudtam, hogy Taehyung és Hwasa nagyjából három éve azért nincsenek jóban, mert Tae szerint nem egy nő dolga, a ház karbantartása. Szerinte Hwasa nem volt megfelelő erre a feladatra, és ezt nem félt hangoztatni.
Taehyung barátnője, Jennie, sokszor próbálta oldani a feszültséget és igyekezett csendben tartani a férfit, de mit sem ért az egész, így ez is abba maradt.

A gyűlésen csúnyán összeszólalkozott Jisoo, Jin és Jimin is, akinek valószínűleg a velem szembe lévő házban lakó, JungKook is az ellensége.
Őket szintén aligha tudom helyre rakni.

Yoongi teljes meggyőződéssel van azzal, hogy Yeji munkájának semmi köze a tánchoz... vagy ha van is akkor az sztriptíztánc, egy bárban.
A lányt még csak egyszer láttam, amikor volt a gyűlés, azóta semmi.
Csinos, szép és kedves, kellemes kisugárzása van. Yoongi mégis a legrosszabbat feltételezi róla. Nem kell mondanom, hogy érdekesnek találom, ezt az elméletet is.

- - - - -

Épp a leveleimet vettem ki a postaládából, amikor valaki mellém állt.

— Szia! -köszönt vidáman, a vörös hajú férfi, akivel szintén egy szinten lakom.

— Szia, Hobi. -mosolyogtam rá, mire kicsit értetlenül nézett.

— Pedig, mi még, nem is...

— Találkoztunk. Tudom, Yuqi és Yoongi mesélt rólad. -fejeztem be.

— Így már érthető. Akkor nem is kell semmiről sem magyarázkodnom. -rázta meg a fejét, nevetve.
— Nincs kedved kávézni egyet? Tudok egy jó helyet, itt a közelben van. -nézett rám.

— Hát... -fordítottam a lépcső felé a fejem.

— Nem gond, ha nem. Akkor majd máskor. Csak délután Byul-ra vigyázom, és később nem lesz időm. -magyarázta, de nekem csak egy szó, pontosabban név maradt meg igazán: Byul.

HoSeok, vagyis Hobi szava hihetően hangzott.
Legfőképp azért nem mentem volna vele sehova, mivel nem ismerem. Hiába tudok róla pár dolgot. Ez még nem bizonyít semmit.
Viszont nagyon kíváncsivá tett az, hogy Byul-ra fog vigyázni.

Így egy nem valami okosan, de meghoztam a döntést:

— Értem, de akkor rendben van. Mehetünk, csak felviszem a leveleimet. -válaszoltam neki, végre.

- - - - -

Hatalmas szerencsének mondhatom azt, hogy HoSeok nem egy emberrabló, vagy szervkereskedő, esetleg bérgyilkos.

Egy egészen szép és takaros kávézóba hozott, ahol viszonylag sokan is voltak így én is kevésbé voltam ideges.
Hiába volt eggyértelmű az, hogy nem akar bántani, mikor csak ketten sétáltunk, úgy gondoltam, hogy jobb félni, mint megijedni.

Mindketten kikértük a kis italainkat, majd vártunk.

— Ne haragudj, de, elfelejtettem a nevedet. -fújta ki Hobi, a levegőjét.

— Előfordul. Aya vagyok. -döntöttem oldalra fejemet.

— Köszi. -könnyebbült meg- És szeretsz a házban lakni, Aya? -kérdezett.

— Egyébként igen. Tetszik. Viszont elég sok a furcsaság és észrevettem, hogy közel sincs mindenki jóban a másikkal. -húztam el a számat.

— Ezt jól látod. Lassan hat éve élek a házban, de ennek a fele veszekedéssel ment el. Senki sem tud mindenkivel meglenni. -bólintott.

— És te sem tudod az okát? -kérdeztem.

— Van amit tudok, van amit nem, és én is csak távolról figyelek. -nézett rám.

— Értem. -bólintottam, halványan.

Eközben kihozták a két kávét, majd folytattuk.

— Hogy, hogy te vigyázol Byul-ra délután? -kérdeztem, miközben ittam egyet a jegeskávémból.

— JungKook ezen a héten úgy dolgozik. Délutános. -magyarázta, Hobi.

— Értem. -bólintottam- És szeretsz Byul-lel lenni? -néztem rá.

— Nagyon elragadó kislány. Pontosan emlékszem milyen kicsi is volt, amikor három éve a szomszédomba költöztek. -mosolygott, visszagondolva magában a napra.

— Csak JungKook és Byul? -kérdeztem.

— Csak JungKook és Byul. -válaszolt.

— Tehát, ha jól értem. Byul édesanyja sosem lakott a házban. -gondolkodtam, hangosan.

— Így van, jól érted. Sosem lakott, nem is láttuk még, de a nevét sem tudja senki. Kivéve persze JungKook-ot. -húzta meg a vállát, az előttem ülő.

— Ez érdekes. -tűrtem el a hajam, a szememből.

— Azt viszont tudom, hogy Jimin már akkor ismerte JungKook-ot, mikor odaköltöztek. -nézett rám komolyan a vörös hajú.

— Komolyan? -csodálkoztam.

— Igen. -bólintott- Jimin az első perctől kezdve tudta kik ők, nem titkolta. De nekünk, a ház akkori lakóinak sosem mondta el és ezt JungKook is hét pecsétes titokban tartja, a mai napig. -mutogatott.

- - - - -

Újabb emberrel gazdagodott a házban az ismerettségi köröm, aminek őszintén csak örülni tudtam. Főleg mert, Hobi-val ismerkedtem meg.

Miután lezártuk a lakós témát, mindketten beszéltünk kicsit magunkról, és viszonylag sok dologban magunkra ismertünk egymásban.
HoSeok jó társaság, kár tagadni.

Ez az egész viszont, még csak most kezdődik igazán...