Senkivel | Jeon JungKook ff |

20. rész

A napok csak teltek miután szűk, baráti körünk megtudta az igazságot és immár minden gátlás nélkül beszéltünk egymásnak, személyes dolgainkról.

Nagymamám minden héten, úgyan úgy, pénzt küldött én pedig alig győztem őt lebeszélni erről a szokásáról, amikor telefonon beszéltünk...

Ma pedig, végre, amit mindenki várt, de én a legjobban: munkába állok.

...

Nehéz döntés volt, bár semmi választásom nem akadt...

Hogy miért? Ez egyszerű.
Mert senki sem hívott fel, azokról a helyekről, ahová jelentkeztem a városban...

Egyetlen lehetőségem JungKook étterme volt, így ki is találhattátok, hogy bár utáltam meghozni ezt a döntést, de muszáj voltam valamit kezdeni a helyzettel.

Így most itt ülök, Jimin kocsijában és az étteremhez visz, az első munkanapomra.
Jimin az étterem közelében lévő óráshoz megy, mert elromlott egy kar órája, és mivel imádja, elviszi egy olyanhoz, aki ért is hozzá...

— Ne idegeskedj már ilyen látványosan. -utal arra, hogy a körmeim mellett lévő bőrt, szinte véresre kaparászom, a levegőmet pedig hangosan veszem és fújom ki.

— Ahj... Én is tudom, hogy nem kéne. -hagytam mindent abba, és fújtam egy utolsó nagyot.

Ekkor a férfi kissé hirtelen lefékezett, így én is nagy szemekkel bámultam az előttünk lévő utat.

— Basszus, menjen már át az úton, mit baszakszik. -meredt az előttünk lévő, éppen a zebrán átkelő, szőke fiatal lányra.
Nagy táska és kisebb szatyor volt nála.

Miután én is megbámultam a lányt, aki eléggé sietett, még sofőröm mérgelődését is hiábavalónak gondoltam felé.

— Hova sietsz? Van még majdnem egy órád odaérni. -értetlenkedtem.

— Aya, téged viszlek az első napodra melózni. -pillantott rám félig, majd vissza is nézett az útra.

Igaza volt.
Alig van még tíz percem odaérni, bár autóval sima ügy.

...

Pár perc elteltével így is lett, Jimin pedig odaért a már látott épület elé.

— Legközelebb, már délután. -nézett rám, miután megálltunk.

— Legközelebb... -húztam el a számat, miután kikötöttem magam.
— Köszönöm, hogy elhoztál, ígérem meghálálom. -bólogattam neki.

— Engem már azzal kifizetsz, ha magabiztosan végig csinálod a napot. -mosolygott rám.

Én pedig ezek után integetve és mosolyogva, utána pedig ismét idegesen és kíváncsian, de mégis bátrabban indultam be az új helyre ahol most már dolgozni fogok.

- - - - -

— Chaeyoung! Kicsit pörögni kéne! -kiabált be a túlfűtött és zsúfolt konyhába, főnökünk, JungKook.

— Igyekszem! -kiáltott vissza, félig felé nézve kissé ügyetlen, de annál jobb szakács munkatársnőm, Rosé.

A főnök szinte meg se várta a választ, már lépett is ki a helyiségből, minket újra magunkra hagyva.

— Hol a fenében van KaYee a tésztával? Már rég pirulnia kéne! -indult el a lány a helyiség felé, ahol minden féle alapanyag és fűszer megtalálható volt.