Senkivel | Jeon JungKook ff |

16. rész

Buzgón jöttem, mentem a városban, hogy végre: munkába állhassak.

Bár, tudtam, hogy nem lesz egyszerű, azért valamennyire könnyebbnek hittem ezt az egészet.

Igen, tudom... Elhittem, hogy csettintésre sikerül...

- - - - -

Ha már a városban voltam, meglátogattam Jisoo szépségüzletét.
Illetve a barátnőmét, Yuqi-ét is, aki csak pár utcával alrébb tevékenykedett, apró bár csodaszép és szolid üzletében, akinek a vendége pont Hwasa volt.
Így jót beszélgettünk a lányokkal.

Jelentkeztem kisboltba, virágárushoz, és bár egy kisállat kereskedésbe is bepróbálkoztam, képesítés nélkül nem igazán szeretnek ilyen helyre felvenni senkit.

Így a végére már csak ide-oda sétálgattam a városban.

Szöul hatalmas és sok látnivalója, érdekessége és bája van, de nem okos dolog egész nap egyedül a nagyvárosban, én is tudtam.
Már pont készülőben voltam beköszönni Yuqi-hoz újra, de most már az miatt, hogy távoznék a környékről, így majd otthon beszélünk.
De, egy telefonhívás megakadályozott ebben.

Jimin telefonhívása.

Néhány másodpercig néztem a férfi nevét a kijelzőn, de aztán mégis csak a zöld ikonra tettem az ujjam.

— Igen, tessék? -szóltam bele a készülékbe, hiába tudtam ki az.

— Szia Aya, merre vagy? -kérdezett a vonal másik feléről.

— Hát, ha tudod merre van Yuqi üzlete, akkor attól vagyok nagyjából egy utcányira. Miért? Baj van otthon? -aggódtam.

— Mi? Nem dehogy! -nevetett.
— Elmegyünk érted autóval, én sem otthon vagyok. Csáó. -tette le hirtelen.

— Csáó... -motyogtam magamnak zavartan.

Elmegyünk? Ő sincs otthon?
Hát oké...

Jimin-nel azóta vagyunk jóban, sőt, mondhatom hogy baráti kapcsolatban, mióta megosztotta velem, élete egy részének súlyos eseményét.
Egyszerre sajnáltam és vagyok rá büszke, amiért ilyen bátor volt.

...

Ez a pár perc elmélkedés hamar elment, mert egy ismerős autó csapódott be az utcába, méghozzá lehúzott ablakkal, a járműből pedig ismerős zene szólt.
Utóbbi inkább kiabált...

— Csüccs. -biccentett fejével, a kék hajú férfi, a mellette lévő ülésre.

Az autót megkerülve huppantam be, majd csak ezután vettem észre, hogy ki is volt akivel értem jött Jimin.

— Aya! -örült meg nekem, Byul.

— Szia hercegnőm. -öleltem vissza, félig kitekeredve, hisz a kislány a hátsó ülések egyikén elhelyezett, gyerekülésben ült, bekötve.

— Na kit hoztam neked? -nézett rá Jimin a visszapillantóból.

A kislány csak örült, nekem pedig majd kihagyott a szívem, amiért ennyire fontos voltam neki.

...

A kocsi elindult, és a város másik felére mentünk, ahol nem igazán jártam még.

Messzebb volt, és sokkal zsúfoltabb.

Nagyjából tíz perc kocsikázás után egy étterem elé parkolt a mellettem ülő, mire kérdőn néztem rá.
De ő csak fehér fogait megvillantva küldött felém egy mosolyt, én pedig szememet enyhén forgatva fordultam a kocsiajtó felé, hogy kiszálljak.

Jimin kivette Byul-t a kocsiból és ölébe felkapva a kislányt indultunk be.

Én pedig hunyorogva olvastam az éttermen nagy, fehér, világító betűkkel kiírt nevét:
~J&B Restaurant~

Így a pár lépést amit az üvegajtóig megtettünk, döbbenve néztem magam elé.

...

— Nahát, itt az én kicsikém! -köszöntötte boldogan az étterem tulajdonosa, a lányát.
— Mit csináltatok a városban? -vette fel kezei közé.

— Elmentünk fagyizni! -mesélte a kicsi Byul.
— És elhozta nekem Aya noona-t. -tapsolt.

— Hogy neked milyen jó dolgod van. -puszilt a kislány arcára.
— Nézz be a konyhába, Chaeyoung noona finomat készített neked. -tette le kezei körül, majd a kislány gyors léptekkel indult hátra, ahova a vendégek sem nézhetnek be.

Aztán felénk fordult a tulaj.

— Kösz, majd elrendezzük ezt a kis kirándulást. -fogott kezet Jimin-nel.

— Te is tudod, hogy leszarom ezeket, JungKook. -engedte végül el a másik kezét.

A férfi a száját rágva bólintott aztán felém nézett.

— Hogy vagy, Aya? -kérdezett.

Meglepődtem, amit láthatott is, ezért kicsit közelebb jöttek Jimin-nel.
Hisz én hátrébb álltam meg tőlük, nem akartam beleavatkozni a dolgaikba.

— Jól. Megvagyok, te? -hogy jött volna ki, ha én nem kérdezem vissza?
Szarul.

— Hasonlóan. -bólintott.
— Nos, semmi kedvem időt húzni, ezt neked adom, hátha segít dönteni. -adott a kezembe egy jelentkezési lapot.

Az étterembe való jelentkezési lapot.
Hogy itt dolgozzak.

Csak néztem a papírt, és el is merültem a gondolataimban, amikor eszembe jutott, hogy valamit kéne reagálni.

— Öhm, nos, igen... Köszi, átgondolom. -tettem el kézitáskámba, a két oldalból álló nyomtatványt.

— Na, mi megyünk haza, meert van még más dolgom is szóval, ja. -intézte Jimin a szavait, JungKook felé.

— Persze, oké. Majd később. -bólintott a fekete hajú férfi, majd egy kis intés kíséretében ő is a dolgára indult.

— Fhu, húzzunk innen. -lépett ki az étteremből, Jimin.

A kocsi ajtaját kinyitotta nekem, majd be is csukta azt miután beszálltam.

Így Jimin-nel karöltve indultam haza.

...