Tilos, de nem bánom:)

6.

(Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. - megértésüket köszönöm. )

Két óra elteltével bejött G.E. Reich szobájába. Az arca rideg volt, már nem az az ideges, s nagyon kicsit vidám ország jött be az ajtón.

_G.E._

Az elmúlt pár órában vedeléssel töltötte az idejét. Egy fehér-barna képet tartogatott a kezében. Egy öltönyben öltözött ország volt az. A whisky amit ivott néhány csepp ráömlött egy kicsit. Nagyon mérges volt ezért leült meghallgatni, amit a lehallgató készülék vett fel. Semmi. Nem talált rajta semmit. Ettől oka lett arra, hogy megverje Reich-ot. Bement majd észre vette a kezén a kötést. Nagyon mérges volt már így is, de ez csak még inkább fokozta. Végül kiment, mert kirázta a hideg és félt, hogy mondd valami olyan dolgot, amit nem kéne, például, arról a bizonyos képről. Tudta, hogy nem amiatt, hogy nyitva lett volna az ablak éjjel, hanem valami más miatt. Mintha Louise így szeretné megállítani őt. Fázós fajta volt, bár ezt senki nem tudta róla.

Az alkohol már nagyábból kezdett felszívódott a szervezetében, s már normálisan tudott gondolkodni. Így bement Reich-hoz.

- Miért nem mentél még el? - kérdezte. S odanyújtotta neki a poloskát. Fájó tekintettel elvette, és hirtelen elszaladt Reich. Utána nézett, de nem látta olyan jól, túl gyorsan szaladt. Evvel elárulva magát. Ebből le lehetett szűrni, hogy nem a semmiért szaladt el.

_Reich_

Nyolc és fél perc alatt már ott volt Szovjet mellett. Lehegve köszönt neki. A poloskát is elrejtette már az út közben. Azt gonolta már nem történhet semmi rossz. Kis beszélgetés után feltett Reich egy kérdést, ami számára sokat jelentett, ami Szovjettről nem mondható el.

- Neked milyen az ésesanyád? (direkt nem anyád-at akartam írni ) Vagy milyen volt? Persze, csak ha elszeretnéd mondani. - nevett el egy kicsit, amin nagyon látszott, hogy meg van játszva.

- Hát, már nagyon régen találkoztam vele. Elveszett. Állítólag. Bár tudtom, hogy nem. Na, mindegy. Szóval, tudom, hogy szőke volt és barna szemei. Kedves, de ugyanakkor szigorú volt a természete. Sokat ölelt meg, amitől mindig megnyugottam. Nem nagyon tudott énekelni, de nagyon szeretett. Én mindig nevettem milyen rossz is a hangja, de kedves. Sokat jártunk egy bizonyos tóhoz. Megtanított kacsázni. A legnagyobb, amit sikerült dobnom, az nyolc volt. És a tied milyen volt? - ezzel nem tudta Soviet, hogy olyan témába kezdett bele, amibe nem kellett volna.

Reich kissé szomorkásabb lett, s csak nézett a semmibe, ahogy próbálta felidézni a kinézetét, de tudta, hogy ő hozta fel a témát szóval nincs visszaút. Már több éve meghalt, ezért nem annyira emlékzett rá.

- Hát, tudom, hogy barna haja volt. Nagyon kedves és szép hagja. Csináltunk együtt tankokat. Nem olyan nagyok, de tudnak gurulni. Ha szeretnéd készíthetünk együtt is valami hasonlót.

Végül egy pukára esett a választásuk.

Mellettük a madarak énekeltek, ki tudja miről. A bogarak zúgta, ahogy mentek vagy repültek. Miközben fát gyűjtöttek T.R. elkezdett énekelni egy dalt, amit még az anyja énekelt neki, messze Szovjettől. Soviet nem értette, mert német volt, s nem nagyon tudott némtül. (Ahol magyarul beszélnek, azt megértik) a szövege valami lány szólt, aki megtalálta a boldogságát egy fiúval. Most úgy érezte magát, mint az a Klara nevű lány, aki megismerkedik egy Erich nevű fiúval, bár most Szovjetnek hívják. Az összes Sowjetisch-re (Szovjet) azt gondolta, hogy valami mást jelent németül.