Tilos, de nem bánom:)

19

(Sok köze nincs a történelemhez, de elég sokat szokásom keresni az interneten, hogy hogyan volt. Igyekszem a második világháború részét úgy megírni, ahogy volt, de mivel elég keveset tudok arról az időszakról, ezért valószínűleg máshogyan fogom megírni egyes részeit a háborúnak. Kicsit furcsa a fogalmazásom, mert néhol lehet leírom az aktuális képet, viszont néha ezt elfelejtem. A helyesírásomról nem szeretnék beszélni, mert tudom, hogy nagyon rossz. Amúgy nem t'om minek, de leírom, szombatonként várható az új rész, ha esetleg egyik szombat kettőt raknék ki, akkor nagy az esély rá, hogy következő héten nem lesz. Ha esetleg érdekel, akkor jó szórakozást! )

Reich nem indult meg azonnal, hanem állt és várt. Nem akarta bajba sodorni Sovietet, ezért állt ott egyhelyben. Amit észrevett az egy kéz volt, ami az ő irányába ment. Érezte, hogy valami folyik a száján. Majd bement, mert tudta hogyha itt harad, akkor kapja a következőt.

- Hallottam, hogy az apja... akarom mondani Német Birodalom mit mondott... - nézett aggódó szemmel rá. - Jó ez így magának?

- Már megszoktam, meg csak sötétedésig kell várni, utána elmegy. - nevetett egy aprót. - nem nagyon zavar.

- Arra gondoltam, hogy vérzik a szája! - emelte fel kissé a hangját. Majd kivett a zsebéből egy zsebkendőt, meg egy kis kulacs átlátszó folyadékot. A anyag gyorsan itta a folyadékot. Majd közelebb sétált. - ez fájni fog. - Tényleg fájt neki, amit egy kis szisszenéssel jelzett. - sajnálom.

- Nem baj. - az egyik szemét nem tudta nyitva tartani. Megnyalta a szája szélét, hogy megtudja mi is ez - ez nem finom.

- Igen, mert ez orvosi alkohol.

- Miért hord magánál ilyet? - közben egész szépen sikerül mindezt megcsinálni. Majd lehajtotta a fejét, nem tudott a szemébe nézni.

- Tudja nem hagyott nyugodni, az, hogy mennyi sebe van. És ahogy elnézem ezeket nem úgy szerezte, hogy elesett. Hanem úgy mint ezt. Miért nem árulta ezt el nekem? - a két kezét rárakta a arcára és maga fele fordította.

- Ahogy kitalálta, tényleg nem úgy szereztem, mint azt mondtam.

- De miért nem mondta meg? - Reich az ablakhoz sétált majd felrakta a párkányra a könyökét, és kezébe temette a fejét.

- Nem tudom, talán amiatt, mert nem mondhattam el senkinek, vagy hát ezt így éreztem. - érezte már, hogy mit fog kapni azért, hogy ha az apja bejönne az ajtón és látná, hogy egy az ő számára nem kívánatos személy van itt.

- Nekem elmondhatta volna, én senkinek sem mondtam volna el. - helyezte a vállára kezét, miután mellé sétált

- Én ezt el is hiszem, de valahogyan biztos megtudta volna. Ő ilyen. - próbált nevetni, de nem tudott hazudni a mellette álló személynek.

- A sebeit... bekötözte?

- Nem, nekem nincs kötszerem, és amúgy se tudok kötni.

- Ki tud mászni az ablakon?

- Miért? - nézett értetlenül.

- Bekötözhetném, csak ahhoz nem árt kötszer. - próbálta kissé felvidítani. - és G.E.-től is távol lenne.

- Annak örülnék a legjobban. Mondtam már, hogy utálom?

- Nem, de ezt gondoltam. -Majd kinyitotta az ablakot Soviet és kiugrott rajta. - na, jön vagy nem?

- Igen... - a hangja nem volt túl meggyőző, de kimászott. Legalábbis majdnem, mert inkább úgy látszott, mintha kiesett volna. Viszont Sowjetich elkapta.

- Tudja mit vettem észre? - nevetett.

- Nem... - szállt ki nagyon gyorsan az öléből.

- Hogy milyen jól bele illik a kezembe! - erre csak egy szúrós pillantást kapott válaszul, ami után meg elnevette ő is magát. - Ez az igazság!

Aztán megindult Soviet, Reich meg követte. Kényelmetlen volt ez a séta mind a kettőjüknek. Lassan csillapodott az eső, és már alig volt hátra az útból. Megérkeztek egy szépen felújított házhoz. Belépve a házba Reich-ot megcsapta Soviet illata, de hirtelen egy másik is, ami egy sokkal erősebb szag volt. Dohány, siklott át Birodalom agyán. Szovjet bement az egyik szobába és kihozott onnan egy kis dobozt.

- Ne értse félre... de vegye le az egyenruháját... be szeretném kötni a sebeit. - Reich arca még vörösebb lett. Reich nagy kínok közepette végre levette a katonai egyenruháját, és az alatta levő ruhát is. A szemébe még véletlenül sem mert nézni. Alig várta, hogy végezzenek, és mehessenek el innen. A kisebb sebeit néhány szisszenéssel bírta végig csak attól félt, hogy mit fog a bordáival kezdeni. - bordájával semmit nem fogok csinálni, ne féljen, azok a sérülés után két-három héttel már nem fog látszódni, de teljesen meggyógyulni... ahhoz még sok idő kell. Mindjárt jövök.

Aztán elment és egy bevizezett ronggyal tért vissza.

- Ezt inkább maga tartsa oda. - Reich gyorsan elvette s megtette azt, amit mondtak neki. Másik kezével a fejét fogta, mert az időközben elkezdett fájni. - lélegezzen nyugodtan... így lehet, hogy nem kapja el a tüdőgyulladást... és próbáljon meg ne azon az oldalán aludni.

- Lélegezni nem mindig megy...

- Gondolom köhögni sem.

- Igyekeztem köhögni, hogy hátha amiatt nem tudok rendesen lélegezni, mert megfáztam, de nem sikerült.

- Szerintem tudja mik azok a belsőszervek, amiket a bordái védtek, illetve védnek. Ezek közé tartozik a tüdő is.

Erre nem sok mindent tudott válaszolni.

- Azt javaslom, hogy pihenjen és ne veszekedjen senkivel.

- Miért ne? - aztán rájött.

- Mert ilyen állapotban nem tudja megvédeni magát. - gyengéden az ölébe vette. - ha nem bánja most visszaviszem.

Reich alig várta már, hogy elérjenek a kívánt célpontig, mert megörül, ha tovább tartja a kezében Soviet. Lassan besötétedett. Reich cseppet megnyugodott, hogy már G.E. biztosan nincs otthon. Végül mégiscsak az ablakon másztak vissza. Reich-ot Soviet gyengéden lerakta az ágyra és ő meg mellé ült.

- Jó éjt - majd megvárta, hogy elaludjon, hogy miért, azt csak most fogja kitalálni. Végül nem tette meg. Szerzett két párnát és a Third bordáihoz rakta, hogy még véletlenül se forduljon oda. Lágyan egy puszit lehelt Reich homlokára - amibe cseppet belepirult! -. Majd lefeküdt a szőnyegre és ő is elaludt. Reggel hamarabb ébred fel, és gondolta meglepi Reich--ot.

Leállt főzni, ehhez szerzett kötényt. Az említett személy párszor megégette az ujját, de mindegy- gondolta sokszor magában. Akinek mindez készült, hamarosan felkelt ő is, és kiment, megnézni, hogy mi történik. Mikor meglátta Szovjeten a kötényt majdnem sírva elkezdett nevetni.

- Mi van magán? - kérdezte még mindig röhögve.

- Kötény...

- Azt sem tudtam, hogy van ilyenem. - nevetett megállás nélkül. - amúgy meg... inkább hagyja abba, mert még rám gyújtja az egész házat.

- Az asszonyra is néha én főzök, mikor őrá rájön a kényeskedhetnék.

- És mit mondott rá? - kínos csend körülbelül fél percig.

- Semmit. - Reich erre csak együttérzően kinevette majd segített neki bármi ehetőt összehoznia. - hogy tud ilyen jól főzni?

- Nem tudom... Köszönöm? - nem mert hozzászólni, amíg be nem fejezték az evést.

1031 szó