Tilos, de nem bánom:)

3.

( Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. - megértésüket köszönöm. ) a képen szar a fókusz, sz'al csuldiging!!! Entschuldigung, sry. Nagy eséllyel szombat raknék ki új részt, bár biztos lesz máskor is !!

T.R. hazaért. Az egész házból áradt a félelem érzet. Reich megállt a nappali közepén, látta, hogy egy alak állt az egyik ajtó mögött. Az apja szobája volt. A sötét ajtó ki volt nyitva, ami sosem szokott. Furcsálta ezt Reich, de nem nagyon foglalkozott vele. Tovább inult, de kiszólalt onnan egy hang, egy hang amellyel már annyiszor találkozott. Nem volt ez számára nyugtató, mert az ő nevét mondták:

- Reich, hol voltál eddig? Negyed hét van.

- De... De csak nem háromóra?

- Nem! - előjött, s méllyen a szemébe nézett.- Órát sem tudsz olvasni?

- De, de - S mutta neki az órát, amin tény és való, hogy negyed hét volt.- A nagy mutató a három órán van.

S ezt mind gyermeki vidámsággal mondta, mert dicséretet vár, mert elfelejtette, hogy nem az anyjával beszélt. Hirtelen komoly lett.

- Ó te, ivsten barma! Nem is tudom, hogy hogyan nevezheted magad az én utódomnak! - S neki vágott valamit, ami a kezeügyébe került. Az Reich egyik fából faragott kis tankja volt. Sikerült megoldania, hogy guruljon is a kerék, ne csak tolja úgy, hogy nem gurul. Nagyon szerette, mert még az anyjával készítette.

Neki csapódott, nagy erővel. Nagyon fájt, legszívesebben sírt volna, de azért is, mert megsérült a kedvenc játéka. Nem sérül meg nagyon, épp csak a eslő balkerekén lett kisseb repedés, de ettől még ugyanúgy lehetett vele játszani. Éppen nyúlni akart volna utána, de az apja megtiltotta.

- Minek szereted azt a tankot annyira?- tette fel a költői kérdés -Nem is állná meg a helyét egy harcban! Nagyon nehéz lenne, amiatt meg elakadna.

T. R. szertett volna visszaszólni, hogy azt még kb. hat évesen csinálta, nem kéne annyira felháborodottnak lennie.

- Most pedig menj a szobádba! - Kiálltotta. A kis tankot - ami nem volt olyan kicsi, de egy háborúban használthoz képest igen- nem vitte magával. Reménykedett benne, hogy hátha nem csinál vele semmit.

Lassan ment fel, nézte még mindig a tankját, mert az oly sokat jelentett neki. Az apja közben visszament, T.R. leült az ágyra. Nyikorgott alatta, mert már elég régi volt. Talán már eltelt vagy félóra is, kezdett besötétedni. A Nap tűzpirosan világította meg az egész tájat. Lassan kezdett ereszkedni, de ez Reich -nek egészen jó volt. Ilyenkor mindig eltűnik G.E. valahova és csak hajnalban tér vissza. Reich-nek volt eldugva egy kis felszegelt doboz az ágyán, ami egy kulcsot tartalmaz. Ez a kulcs egy kis ,,széfet" nyit - semmi különös, csak egy kis fa ládika- . Félve kinyitotta. Egy kis napló volt benne, amit az anyja írt. Mellette egy nyaklánc ezek egy sálon, kendőn pihentek.

" Rehi nem add fel! Emlékezz. Tudod, veled vagyok, de az a baj, hogy lélekben. Ha nagyon nagy baj lenne, tudod van a szekrényedben egy pisztoly, használd azt. Kérlek. "

Ez volt a mai dátumra feljegyezve. Sajnos már egy ide csak ezt tudja írni. Ezt még a halála előtt pár hónappal írta. Látszik, hogy nedvesek a lapok, feltehetőleg sírt miközben írta. Minden hét vasárnapjára írt neki olyan dokgokat, mint a: ne add fel, vagy "szeretlek és apád is" ami természetesen hazugság volt, mert az apja nem szerette őt. De az a baj, hogy már ötödik alkalommal írja ezt.
Reich is szokott neki írni, mert az gondolja, hogy azt majd elolvassa és válaszol is rá csak magában.