Tilos, de nem bánom:)

7.

Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. - megértésüket köszönöm. )

Már hónapok teltek el azóta, hogy T.R. ezt az ügyet ,, elvállalta". Minden reggel mikor felkel, görcsbe rándul a gyomra, mert nem tudja kinek hazudjon, apjának vagy Szovjetnek. Erre egy értelmű lenne a válasz, ha nem félne az apjától.

A mai nap is ugyanúgy kezdődött. Felkelt, eszébe jutott, hogy ő bizony nem egy átlagos ország, aki szabadon mehet, amerre csak menni akar, hanem kizárólag információ szerzés miatt mehet el egy helyre. Megindult a szekrénye felé, biceget, mert tegnap sikeresen elesett és később ért vissza, mint az kellett volna és hát elnyerte apja méltó jutalmát. Felvette a katoni egyenruháját és megindult le az emletről. Kénytelen volt a korlátba kapaszkodni, mert majdnem leesett volna.

- Jó reggelt. - köszöntötte kialvatlanul a hangjában Reich. Elvett egy szelet kenyeret és elkezdte enni szép lassan. Lassan kezdett felébredni és boldogabb lenni amiatt, hogy  szénhidrát találkozott a nyálal.

- Jó reggelt. - köszönt vissza G.E. is. Megkeverte csuklómozdulatokkal a csésze alkoholját. Mivel csak sör volt benne, nem tudott volna berúgni. Lassan szájához emelte és beleivott. Sokadjára is finomnak találta a sört, bár egy cseppet keserűnek. - Ma van azt utolsó nap, hogy kimehetsz. Ha nem jön ma, akkor ennek vége. - fájt ezt hallania Reich-nak, mert nem talákozhat többet egyetlen, neki fontos barátjával. Nagy nehezen bólintott. 

Megindult a házból kifele. Nem akart, mert tudta, ez az utolsó napja. Már egy ideje, igyekszik mindent átgondolni, hogy mi lenne a legjobb döntés, de most nem gondolta volna jónak, hogy elő kéne szednie a lehallgató készüléket, hogy ne kelljen magára hagynia Soviet-et. Nem egy indok van, hogy miért ne, ami már nem véletlen egybeesés lett volna. Egy: hogy miért pont ezen a napon, amikor már ez az utolsó. Kettő: nem tudta, hogy hogyan érje el, hogy hazudjon Szovjet az apjának. S abban sem volt biztos, bele menne, lehet nem bízna benne soha többet.

Nem tudta eldönteni, szóval úgy érezte, hogy a mai nap felejthetetlennek kell lenni. Ma is elrejtette a poloskát a fában. Már szinte rutinosan ugrálta át a csilánt bokrokat. Vissza a kis erdei ösvényenre tért, és ment tovább. Még nem volt ott Soviet. Nagyon megijedt T.R., hogy el sem jön. Leült hintázni, mert nagyon nem tudott mást csinálni. Végül csak megérkezett.

- Mi történt veled? - kérdezte Reich. Szovjeten nem egy sérülés volt.

- Eszébe jutatták apának, hogy nyugaton egyszer megbuktak a seregei, és hát valakin le kellett vezetnie az energiáját. - válaszolta, mintha ez nagyon természetes lenne. Reich összerezzent. Félt, hogy valami vele kapcsolatos, vagy az ő családjával. Nem akarta megutáltatni magát az előtte állóval. - Nem nagy ügy. - melegség fogta el Reich-ot, ahogyan rá nézett Soviet. Boldogabb lett tőle.

_Szovjet_

Ránézett Reich-ra. Látta, hogy valami nincs rendben. Látta, hogy nem érzi jól magát. Látta, hogy fáj neki valami.

- Jól vagy? - Tudakolta, mert féltette, bár semmi pénzért nem mondta volna ki.

- I-igen persze, miért? - látszott rajta, hogy hazudik.

Kicsit csendben voltak, aztán, mintha csak úgy magától jött volna egy ötlet, felelsz vagy mersz?ezni kezdtek.

- Reich - volt egy terve, hogy most, hogy ha felel, akkor megkérdezni erről a nagy titkáról. Tudta, ezt Reich magában titoknak mondja. - felesz vagy mersz?