Tilos, de nem bánom:)

14

(Sok köze nincs a történelemhez, de elég sokat szokásom keresni az interneten, hogy hogyan volt. Igyekszem a második világháború részét úgy megírni, ahogy volt, de mivel elég keveset tudok arról az időszakról, ezért valószínűleg máshogyan fogom megírni egyes részeit a háborúnak. Kicsit furcsa a fogalmazásom, mert néhol lehet leírom az aktuális képet, viszont néha ezt elfelejtem. A helyesírásomról nem szeretnék beszélni, mert tudom, hogy nagyon rossz. Amúgy nem t'om minek, de leírom, szombatonként várható az új rész, ha esetleg egyik szombat kettőt raknék ki, akkor nagy az esély rá, hogy következő héten nem lesz. Egy rész akkor van meg, ha az 1000 szó megvan. Ha esetleg érdekel, akkor jó szórakozást! )

Elindult, a hideg még mindig csípte az arcát, amit nem fedett a sála. Nem értette miért fázik, hisz ő a hideghez van szokva, 0 fokig még rövid ujjú pólóban is kényelmesen el van. A kávé, amit vett nem melegítette át, amit nem értett, mert ő még a gazdasági világválság idején is jó minőségű kávéhoz van szokva. Abban reménykedett, hogy legalább Reich meg volt vele elégedve, és nem dobta el a legközelebbi kukába. Nem érezte magát sehol jól. Ha otthon volt, akkor utálta azt, hogy van egy felesége, viszont ha munkában volt, akkor meg azt nem szerette, hogy Reich ott van és úgy tekint rá, mint akit nem ismer.

Zsebre dugott kézzel haladt végig az utcán. Látta, hogy Third is megérkezik Italy-val, ami csak annyit jelentett a számára, hogy tényleg szeretik egymást. Reich arcáról le lehetett olvasni, hogy ő is fázik, de Szovjet mást is vélt felfedezni rajta. Látszott, hogy kicsit ki van pirulva.

Talán nem azért van kipirulva, mert Italy olyan jó lenne. - gondolta magában - lehet azért, mert megfázott. - ezt akarta hinni, hogy csak annyira hideg van, hogy meghűlt. - bár, mondjuk annyi sebbel elég könnyű. (ha a bőr felületén heg keletkezik, akkor könnyebben bejutnak a kórokozók) bár nem tudom mennyire igaz, amit álmodtam, lehet csak rosszul képzeltem el, amit mondott.

Megállt és csak figyelte őket. Szerencséjére nem vették észre, és csak egymás mellett mentek csendben. Mikor az ajtóhoz értek, az olasz előre engedte Dritte Reich-ot, amit nem értett, mert nem fiú engedi előre a lányt? Amikor bementek és Soviet meggyőződött arról, hogy elhagyták azt a területet, ahol már biztos nem látják, bement ő is. Próbált minél nyugodtabban végig menni a folyosón, ami a lépcsőhöz vezet és onnan szinte szaladt is a harmadik emeletre, az irodák végére. A szobájában szinte a leesett a székére és most is rádől az asztalára. Vissza akart kerülni az álmába, ahol Reich szerette, és nem levegőnek nézte.

Meglátta azt a papírmunkát, amit még múlt nap csinált. Gondolta leviszi leadni és hátha látja Third-t is. Ránézett, s látta, hogy nehéz lesz ezt mind összeszedni, mert a tegnapi nap - ami lehetett a mai is - folyamán kicsit szétszórta álmában.  Mikor sikeresen összeszedte indult is lefele. Próbált minél lassabban közlekedni, hogy hátha meglátja Reich-ot. És igen, látta egy másodperc erejéig, mert éppen már az iroda ajtaját zárta befele. Soviet nem értette, hogy miért akar ennyire találkozni, de meg akarta tenni. Így ment felfele gondolataiba merülve még nem neki ment valaminek. Vagyis inkább valakinek, aki nem volt más, mint Reich, hirtelen megijedt, mert ő Reich. Third elesett, jobban mondva seggre ült. Szeméből látszódott, hogy nem ez volt élete legkellemesebb érzése. Viszont azokat a papírokat, amiket vitt sikeresen nem ejtette el!

- Sajnálom - mondta az első szót, ami eszébe jutott azok után, hogy ott  ül előtte és a szemébe néz, azokkal a szép kek (dvú) szemével - az egyik be van csukva a fájdalom miatt - az ő szemébe. - nem láttam. - és a kezét felé nyújtotta, amit nem fogadott el.

- Semmi bajom, hagyjon békén a továbbiakban, kivéve ha nem valami hivatalos ügy. - próbálta tagadni a fájdalmát, de valami kis pirosság jelent meg az amúgy is piros arcán.

Soviet nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.

Még nézte, hogy lemegy a lépcsőn és lead néhány papírt, amit amikor először jött nem tett meg és leáll beszélgetni Japán Birodalommal, aztán felindult vissza az irodájába, hogy dolgozzon.

Egyszer unatkozásból beleolvasott az asszony egyik könyvébe, ahol arról írt, hogy nem tudott másra gondolni, mint a szerelmére a -  feltehetőleg - főszereplő, és emiatt sok dologgal nem is tudott foglalkozni, de ezt hülyeségnek vélte, mert mi az már, hogy tudsz gondolkozni és dolgozni? Ő még sosem érzett olyat, hogy valami - vagy valaki - miatt nem tudott volna dolgozni. És nem is szeretett volna, mert akkor nem végez a nap végére, és akkor hallgathatja, hogy a felesége nem érti azt, hogy miért nem tudta ezt megcsinálni a munkába'.

Nagyon jól tudta magáról, hogyha nem akar, nem fog Reich-ra gondolni munka közben. És így még a munka ideje lejárása előtt végzett egy oly fél órával, ezért kisebb-nagyobb rendet próbált rakni, hogy ne úgy nézzen ki a szoba, mintha ezt használták volna a rendezvény megtartási helyszínnek. A papírokat szépen egy kupacba tette, felsepert, és mindent a helyére tett, hogy szépen nézzen ki. Amikor végzett mindennel, pont le is járt a munka ideje, ezért hazafele vette az irányt. Elképzelte, hogy a mai estét úgy fogja tölteni, mint egy úr. Azaz leissza magát és minden szart megvásárol, és el fogja felejteni Reich-ot, legalább erre az egy estére. Nem érdekli majd a felesége szava, ő ma azt fogja tenni, amit akar.

Mikor kiért az épületből, észrevette, hogy a német is akkor jött ki Olasz Birodalommal. Italy-ra ránézett gyilkos pillantással, aki szintén ugyanígy nézett vissza. Harmadik Birodalom felé sem nézett, és ez kicsit zavarta Sowjetich-et.

- Hogy tetszett ma- hirtelen eszébe jutott, hogy tegnap már úgy váltak el, hogy nem tegeződnek - neked a tegnapi este? - tette fel ezt a kérdést az olasz.

- Nem volt olyan rossz, neked?

- Ah, mit tetszett neked annyira? - közben az arcát nézte, hátha valamit megtud róla, amit nem akar kimutatni.

- Nem is tudom, talán az amikor kidőltél, és végre normális országgal is tudtam beszélni. - utalt itt Reich-ra, aki még mindig vörösödött, nem tudom hova! El kezdett köhögni, amitől megnyugodott Soviet, hogy csak megfázott és nem szereti Italy-t. Legalábbis remélte. - Jól van? - gondolta, ha megkérdezi, lehet jobban fogja magát érezni.

- Igen, de ehhez magának nincs sok köze. - e szavak természetesen nem tetszettek az orosznak. 

Mikor elváltak, Soviet szomorúan ment végig az utcán, tudva, hogy egykori barátjával már sosem lesz olyan a kapcsolata, mint ez előtt volt. 

1042 szó/words