Tilos, de nem bánom:)

5.

(Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. Én nem értek egyet azzal, hogy a fiúk nem sírhatnak, csak igyekszem G.E. karakterét minnél jobban megcsinálni.- megértésüket köszönöm.)

- Szóval... Az apám szabályai hát... Egy kicsit nem hétköznapiak. - itt Reich hangja hallhatóan megremegett, mert félt mennyit árulhat el és mennyit nem. Ha Szovjet csak egy megfigyelő, akkor ő már halott...

- Ezt hogy érted?

- Úgy, hogy őt csak a hatalom és a jó híre érdekli. Ilyeneket szokott mondani, mint a "ha egyszer, nyílvos helyen komolytalanul mersz viselkedni... " És ilyenkor félbe szakad a mondandója. - kezdte Reich- és tudod nekem az anyám meghalt. És hát ő nagyon szeretett, de apám soha.

Miért mondom mindezt el? Miért érzem azt, hogy ő nem tudna elárulni? Csak egy olyan érzést kelt bennem, mintha... Mintha szeretne?! Miért?

- Sajnálom, nem akartam, hogy ezzel is fájdalmat okozzak neked. - mondta nemes egyszerűséggel Szovjet, de hangjában valami megnyugtató, megnyerővel. Mintha tényleg igaz lenne amit gonol, bár ezt Reich nem állíthatta biztosra.

- Semmi baj. Már megszoktam.

Ekkor még sokáig beszélgettek, aztán indult haza Reich. Nagyon szomorú volt, mert nem akart hazamenni. Szovjet-et nagyon szerette, mert ő volt az egyetlen barátja, akinek nem csak hallgatóságnak volt jó.

Hazafele úton az órát bámulta. Ha a ,,szeretlek" szó az "ich liebe dich"-et jelenti, s e' az apjáé, akkor a "Német Brodalom" meg az apját, vagy a szerelme nevét, talán. Gondolta ezt, kicsit másképp TR. Közben felvette a fáról a ,,poloskát". Sz'al (dvú) az apja nem csak nem szerette Reich anyját, hanem még hűtlen is volt.

Mikor ennek a gondolat végére ért, meg is érkezett az uticélhoz. Nem szívesen lépett be az ajtón, mert tudta, hogy az apja le fogja támadni a kérdéseivel. Feje több gözt termelt, mint egyes gőzmozdonyok - képletesen -. Végül, nagy nehezen kitalált egy olyan, kissé hihető történetet, hogy amúgy azért nincs információja, mert nem volt ott, azért, mert kikapott, hogy olyan későn ért haza.

Elindult az emelet fele, hogy hátha nem kell vele beszélnie.

- Hova mész?

- Csak fel. - válaszolta, próbált komoly lenni, de nem nagyon sikerült.

Halkan, s kissé lassan is jött elő irodájából. Magas alakját Reich bárhonnan felismerete volna. Becsukott szemmel is megtudta volna mondani, hogy hogyan néz -ki-. Már érezte azt, hogy ennek nem lesz jó vége, s nem neki fog kedvezni e' párbeszéd.

- Mit vett fel? - kérdezte, kissé sem egyértelműen.

- Ma nem volt. Valószínűleg azért, mert túl későn ért vissza és- szakította félbe G.E.

- Nem vagyok kiváncsi a részletekre. Főleg nem a nem biztosakra. Tűnj. - Mondta, nem is törődve a hangsúllyal, ami most évtizedek eltelte óta, először változott meg, a végén kissé mosolygott és vidámabban mondta

Majd felment a szobájába T.R. Mérges volt, mert az apja tetszését nem nyerte el, mondjuk nem is nagyon várt rá. A lehallgató készüléket letette az asztalára. Vissza akarta adni az apjának, mert félt tőle, mert egy számára nem szép emléket örzött. Remegő kezzel vette a kesztyűbe bújtatott kezébe -azért kesztyűbe, mert az ujjlenyomata ne látszódjon más dolgokon -. Nagyon dühhös volt, mert ma hazudott, még pedig olyan embernek, aki számára nagyon sokat jelentett. Visszaemlékezett az előző nap estéjére, amikor csak hirtelen eltűnt minden idegessége. Nem értette, mert ,,kissé" düh kezelési problémával küzdött, sz'al (dvú) nehezen nyugodott meg. Viszont ez a tegnapi nap máshogyan történt. Az apja mikor megverte akkor változott meg ez az érzése. Akkor nem az indulatára koncentrált, hanem a fájdalomra. S meg is nyugodott.