Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. - megértésüket köszönöm. )Visszaérve természetesen idesapja és Italy sem fogadta olyan jól. Egy ,,kis" leszidás után már ment is vissza a lakásába, mert neki fontos dolga akadt. Viszont Italy ott maradt. Ránézett azokkal a kis zöld szemeivel, és vigyorgott, amitől Reich nagyon mérges lett, de nem mutta ki.
- Mit nézel? - kérdzte, mert már nem bírta tovább, hogy csak úgy okvetlenül őt bámulja.
- Na, hova tűnt a tegezés? Így úgy érzem, mintha egyenrangúak lennénk. És ez nincs így... Nagyon szar lehet az, hogy a saját apád jobban szereti a saját fiának a feleségét, mint őt, nem igaz? - nevetett.
- Hidd el, nem nagyon zavar, hogy hogy érez irántam.
- Nem.
- Mi nem?
- Hidje (remélem így kell leírni) el. - azzal megfogta az állát és az ajkait a Reich ajkaira tapasztotta. Reich ettől a cselekvésétől undorodva arréb lökte. - szerinetem, ha szólok Deutsch Reich-nak erről, akkor nem bizos, hogy a legszebbeket fogja mondani rólad.
- Mint mondtam, pont leszarom, hogy mit mond és érez rólam. - fonta össze a karját. - ha megengeded - ment el mellette, befeküdt az ágyába - abban a ruhában, amiben ma volt - és magára húzta a takaróját. Pár másodperc múlva Olasz úgy gondolta, hogy neki is mellette kell feküdnie. - mit csinálsz?
- Csak aludni akartam a férjemmel, mi ezzel a baj? Vagy talán mást akarsz? - mászott rá, de lelökte Reich. - Na, csak élvezd.
- Te - nem hagyta befelyezni a mondatát Reich-nak Italy
- Maga.
- Te! Szodomita akarsz lenni?
- Mi nem lehetünk azok, én lány vagyok te meg fiú.
- Fogadjuk, hogy nem.
- Ezt csak egy féleképen tudjuk eldönteni. - mászott vissza rá.
Reich gyorsan lelökte magáról és elfordult tőle. Nagyon fájt az oldala, a fájó bordái helyén, de nem akarta látni az olasz pofáját. Már csak egy utést érzett a tarkója körül, és minden elsötétült.
Mikor felkelt, csak annyit érzett mikor meg akart mozdulni, hogy nem tudott.
A fejét még szerencsére tudta mozgatni, arréb nézett és észre vette, hogy ki van kötve egy székhez.- Jól aludtál, mein Schatz? (Kincsem) - tette keresztbe a másik lábát Italy, miközben Reich anyja által írt könyvet szorongatta. Látta, hogy kezd mérges lenni Reich, de nem beszél. - ja, hogy ez kellene? Van egy üzletem a számodra. Velem töltesz egy éjszakát, úgy ahogyan én mondom és akkor enm esik bántódása ennek a szarnak, vagy nem, és akkor felgyújtom ezt a pár papírlapot. -elfordította a fejét Reich, jelezve, hogy nem érdekli ez az egész. Megfogott Italy egy öngyújtót és a könyv felé tartotta - egy fém tálca ott van alatta -. Már majdnem elérte a láng a könyvet mikor megszólalt Italy, avval elemlte az öngyújtót. - pedig anyád szépen írt, és legközelebb próbáld meg egy kicsit jobban eldugni, mint egy kis dobozkába, amit egy kulcs nyit és még rendesen el sincs rejtve. Szóval - nézett arréb és vissza Reich szemeibe. - könnyű volt megtalálni ezt a kis könyvet.
- Hagyd békén!
- Vagy különben mi lesz? - nevetett. Most viszont egy jönyörű (dvú) hanggal, ami, mintha nem is az ő szájából származna. - talán csak nem te akarsz felül lenni, vagy tényleg elégethetem?
- Ne!
- Akkor mit engedsz meg nekem? - vette át újra azt az álarcát, ami egyáltalán nem volt kedves és hamarabb lehet róla elhinni, hogy kis gyereket ,,simogat", mint egy jó lélek.
- Azt, amit akarsz.
- Na, ezt akartam hallani! - azzal el kezdte kiközni s kezét Reich-nak. Mikor lekerült róla az utolsó kötél darab is, odament fájó lábaival a könyvéhez, aztán meg sem állt vele a fürdőszoba ablakig, ahol aztán nem tudta kinyitni az ablakot, akárhogy nyitogatta, nem ment. Semmi baj, gondolta magában ment a bejárati ajtóhoz - kisebb-nagyobb táncot járva, hogy kijusson Italy kezei közül-, ami szintén zárva volt. - hova-hova olyan sietősen? Mein Reich (Birodalmam)? Talán nem szeretsz? Pedig megígérted, hogy azt teszed, amit mondok! -most inkább egy öt éves szintjével vetekedett, ahogy szinte elsírta magát, hogy vegyenek neki meg valamit.
- Tanuld meg magadat elárulva érezni! Ismerem milyen érzés, de nem nagyon érdekel. - ő is nevetni kezdett, amivel ölni lehetett volna, de hirtelen abba hagyta, mert a feje több helyén el kezdett fájni.
- Akkor tudod milyen, szóval már meg is tanultad kezelni is. Akkor tudd meg, hogy az egy másolat féleség.
- Tessék? - kérdezte Reich, aztán el kezdte a lapozgatni ezt az egészet, de csak üresoldalak voltak benne és egy szövég, ami annyi volt, hogy: ezt b*szoptad. Azzal hirtelen közeledni kezdett felé, ilyen ijesztő fejjel, ami jobban ilett volna egy horror filmbe.
- Was möchtes du? (Mit szeretnél?) -tett fel egy kérdést Italy, nyugott hangsúllyal. Ő sem tudta miért beszél németül.
- WAS DENKEN SIE? (Szerinted?) - folytatta, mert miért ne?! Azzal kezet emelt rá, amitől egy cseppet elkezdett vérezni a szemöldöke végétől egy egész hosszú szakaszon keresztül.- Add vissza.
- Mert ha nem? - beszélt vissza.
- Folyatatom, és Japán lehet egy kicsit megutál téged. - hirtelen ő is visszaütött.
- Ne merd a szádra venni Japan Empire!
- Mert ha nem? - nevetett. Ami nem volt megint a legjobb választás, mert a szája széle is fel volt szakadva egy hosszú vonalban. - Csak nem szereted? Mi lenne, ha kiderülne, ha a lány Italy Empire egy másik nővel kezdene ki...
- Nem... De te is szereted azt a soviet-et! Azzal mi lenne, ha megtudná, hogy szereted?
- Semmi, mert nem szeretem. Már mondtam, csak régebben barátkoztunk, de semmi több.
- Tényleg? Akkor miért ölelted meg őt egy pár évvel ezelőtt?
- Tessék? Azért ölelt meg - hangsúlyozta ki -, mert azt hitte bajom van, látod ilyen egy igazi barát! Nem olyan, hogy csak beszélsz hozzá ő meg hallgat! - gondolta, most jobb lesz elmondania, mint később, hogy régen sem annyira szerette.
- Te is beszéltél.
- Nem, csak annyit, hogy nagyon jó és jó, ez nem az, amivel megszereteti magával az adott iletőt.
- Nem velem, Soviettel. - ez Reich-ban egy gondolat menetet indított el, ami annyivé alakult, hogy valaki elmondta neki, hogy mit csináltak tíz évvel ezelőtt.
- Ha barátkoztam vele, akkor nagy eséllyel beszéltem is hozzá-Italy megfogta Reich fejét és közelebb húta magához, aztán megcsókolta.
- Kuss. - mondta nemes egyszerűséggel. Azzal felvette az ölébe - közben Reich kapálózott.- és visszavitte a szobájába, lefektette az ágyra, és el kezdte levenni róla a ruhát. Először csak a nadrággal kezdte, de aztán a többi ruha nemű is lekerült.
- Ne! Hagyjál békén! - sikította, mert hozzá nyúlt a törött bordáihoz.
Végül megint az lett a következménye, hogy elsötétült minden, de amikor felkelt, csak annyit érzett, hogy valami mozog benne. Hirtelen arréb ment, egy métert, be sarokba.
- Hagyjál békén! Te, te szodómita! - tartotta ki a kezét, hogy ne tudjon közeledni hozzá.
1119 szó/words
A jövő héten is kettő várható, mert megyek Zánkára, és hát... Nem t'om hogy fogok tudni írni

YOU ARE READING
Tilos, de nem bánom:)
FanfictionSokak lehet, hogy örömére vagy éppenséggel nem örömére, de ezt a fanfiction addig szeretném írni, míg be nem fejezem végeleg. Szóval még van a sztoriból, addig valószínűleg nem fog vége lenni, jelentheti ez azt is, hogy évente jön ki új rész. Warnin...