Tilos, de nem bánom:)

20.

(Sok köze nincs a történelemhez, de elég sokat szokásom keresni az interneten, hogy hogyan volt. Igyekszem a második világháború részét úgy megírni, ahogy volt, de mivel elég keveset tudok arról az időszakról, ezért valószínűleg máshogyan fogom megírni egyes részeit a háborúnak. Kicsit furcsa a fogalmazásom, mert néhol lehet leírom az aktuális képet, viszont néha ezt elfelejtem. A helyesírásomról nem szeretnék beszélni, mert tudom, hogy nagyon rossz. Amúgy nem t'om minek, de leírom, szombatonként várható az új rész, ha esetleg egyik szombat kettőt raknék ki, akkor nagy az esély rá, hogy következő héten nem lesz. Ha esetleg érdekel, akkor jó szórakozást! )

Reich lassan felállt és elvette Szovjet elől a tányért, majd a csap alá tartotta és neki kezdett el mosni. Mikor feltűrte az egyenruháját, meglátott egy heget a csuklóján. Visszaemlékezett arra, mikor még úgy gondolta ez segíteni fog, de nem. Az apja észrevette és azóta sem merte azt megtenni. Eldöntötte, hogy a mai nap megint megfogja próbálni, hátha sikerül...

- Ma velem szándékozik menni  a munkába, vagy elébb elmegy a feleségéhez? - kérdezte, mert már nagyon kínos volt, hogy csak nézi Soviet.

- Igen, de nem akarok. Eljön velem? - Reich nagyot ugrott e szók hallatán.

- Nem! - válaszolta kis gondolkodás nélkül. - Nem szeretnék láb alatt lenni és még van egy kis elintézni valóm.

- Naaa, Japán Birodalom biztos megfogja érteni, hogy kicsit később adja le a papírokat.

- Nem arról van szó, hanem... - harapta el a szó végét.

- Hanem, Miért?

- Nem, nem, nem szeretnék láb alatt lenni. 

Még egy ideig próbálta meggyőzni róla Reich-ot, de aztán abbahagyta. 

Aztán megindultak, volt egy kereszteződés, ahol el kellett válniuk. Soviet balra, Reich egyenesen. Fájt mind a kettőnek az elvállas, még akkor is, ha egy oly fél óra múlva látják egymást.  Third megfordult, majd szóra nyitotta a száját, de nem sokkal később be is zárta, mert nem jött ki rajta egyetlen szó sem. Elszomorodott, megint egyedül érezte magát. Rájött, hogy nem jobb egy két-három évesnél, aki állandó figyelmet igényel. Újra Soviet tekintetét akarta magán érezni, nem érdekelte volna, ha megint kellemetlenül érezte volna magát, csak Szovjet jelenlétében akart lenni.

Előrefordult, üres tekintettel ment végig az utcán, végül jobbra fordult és meg is érkezett a kívánt úti célig. Fájt neki, hogy nincs a közelében, de bement. Fel az második emeletre, majd az irodájáig. Nagyot sóhajtott és lenyomta a kilincset. A szokásos rendezett látvány most nem nyugtatta meg. Miért? hallatszott a fejében, miért nincs itt velem? Bár tudta a választ, de nem akarta beismerni, hogy szüksége van az oroszra. Majd összepakolta, amit le kell majd vinnie leadni Japan Empire-nek. Tudta, hogy most kéne megérkeznie. Szóval, felállt, a kezében a papírosok - nem az összes -, és kiment a szobából. Lassan ment, hogy véletlenül, talán, találkozzon Szovjettel.

Néhány ország csúnyán nézett rá, mint mindig, de ez most nem érdekelte. Csak egy dolog lebegett a szeme előtt, még pedig Sowjetich. Gondolkodott azon, hogy vajon mit kaphatott a feleségétől Soviet, amitől nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Hirtelen meg akarta védeni az oroszt, de rögtön be kellett látnia, hogy sokkal erősebb, jobban megtudja magát védeni. De nem! Ő segíteni akart neki, mert ő a barátja és a barátoknak azt szokás, nem? Már nem is tudta mit gondol az egészről, csak ment lefele a lépcsőn, azt észre sem véve, hogy Soviet mellette sétált el.

Egyik sem nézett a másikra, mert mind a ketten a gondolataiba volt merülve.

Végül leadta a papírokat és ment vissza amit még ott felejtett, nagyon sajnálta, hogy ,,nem találkozott" Sowjetisch-sel.

Szovjetunió

Felment az irodájába, látta azt, hogy mennek el mellette más és más országok, de nem tudta megmondani, hogy milyenek voltak azok. A gondolatai az otthoni beszélgetésbe volt merülve, ahogy az asszony hozzá vágta konkrétan azokat a szavakat, amik szépen fogalmazva elválni akarnak tőle. Folyton azokat a mondatokat ismételgette, amikért ő is visszaordított neki: nem én akartam, hozzám gyere te, k*rva. Amúgy is milyen jogon beszélsz te így velem?! - lehajtotta a fejét és kissé elgondolkozott - szerinted nem tudom, hogy mivel keresel pénzt? Nem válhatsz el tőlem, amíg én azt nem mondom! Többet fel se hozd ezt a témát, vagy fájni fog, nagyon!

Kicsit szégyellte magát, mert azért mégiscsak a felesége, de milyen jogon fenyeget meg egy nő egy férfit? (Félre ne értsd, ezek csak Soviet gondolatai) Milyen jogon tesz olyan dolgokat, amit az ura nem akar? Egyáltalán hogy szólhat így hozzá, mikor ő csak egy nő?

Ezekkel a mondatokkal ment fel a lépcsőn, és hozta le a papírjait, ami mára kell. Az ő szemében is megtalálható volt az üresség. Lassan lesétált és Japán kezébe nyomta a papírokat. Majd meg is kapta tőle a mai napi papírokat.

- Reich is pontosan így nézett... Valami baj van? - kérdezte, de sokkal inkább magától, mint Szovjettől.

- Tessék? - kérdezett vissza Soviet is.

- Semmi, semmi. - nevetett kissé szomorkásan. - Nem tudja mostanában mi van Reichhal?

- Nem. Miért, valami baj van vele? - gondolt vissza az elmúlt egy estére, ahol ,,minden" rendben volt.

- Nem tudom, csak mostanában az a kis kevés életked is elszállt belőle. Olyan mintha egy halott ember nézne vissza, mikor ránézel.

Majd visszament Soviet az irodájába, és leült a mai nap dolgait megcsinálni. Lassan végzett vele, megint a munkaidő lejárta előtt. Örült, hogy nem kell hazavinnie ezt az egészet, és hallgathatná a felesége vinnyogását, miszerint miért nem volt képes ezt a munkahelyen megcsinálni. Végül összepakolt mindent és - miután lejárt a munkaideje - elindult ki az épületből. Látta, hogy Reich is most végzett és már jön ki az épületből. Közelebb sétált hozzá.

- Jó estét. - köszönt Soviet, mikor már elhagyták a többi országot.

- Jó estét. - köszönt vissza Reich is. - mit kapott a feleségétől, miután hazaért?

Soviet-nek eszébe jutott, hogy mit is. Nem nagyon akarta elmondani, de megtette.

- Hát... El akar tőlem válni. De nem nagyon baj.

- Ha szabad kérdeznem... Miért?

- Tudja... Mint a legtöbb ország, mi sem szerelemből házasodtunk. És ugyebár... Veszekedni is szoktunk. - nevetett. - mit gondol ő magáról, hogy elválhat? Csak akkor ha én azt mondom!

Reich erre semmit sem válaszolt. Átgondolta az egészet, és rájött, hogy midezt Italy-val is megtehetné, mert ugyebár ő egy nő.

- Volna kedve kijönni a játszótérre? Tudja csak hogy megnézzük a naplementét.

- Igen. - nem nagyon gondolkozott, rögtön válaszolt rá. Csendesen mentek el a játszótérig, beszélgetni nem nagyon beszélgettek.

Ott leületek és a gondolataikba mélyedve nézték végig.

1026 szó