Tilos, de nem bánom:)

11.

( Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. - megértésüket köszönöm. )

- Pedig ez előtt nem ellenkeztél...

- Nem is voltam magamnál!

- Engem az nem nagyon zavar. -Azzal közeledett felé. Reich megrúgta volna, de Italy Empire megfogta a lábát és csúnyán fogalmazva... Széttárta. Hirtelen összeugrott e miatt Birodalom, de evvel sem nagyon zavartatta magát Olasz Birodalom. - Én mondom meg mit csinálsz és nem te!

- Jól van. - mondta nemes egyszerűséggel, mert volt egy terve, hogy hogyan szökjön ki újra. Ha megszeretteti magát vele, akkor nem fog ráfigyelni mindig szóval, akkor megteheti, illetve meg tudja tenni.

- Mi ez a nagy engedelmesség? - kérdezte Italy, mert kicsit gyanús volt, hogy ennyire megváltozott pár másodperc alatt.

Megcsókolta, hogy ne legyen olyan furcsa.

- Semmi.

- Úgy tudtam, hogy nem szeretsz.

- Rosszul tudtad. - erre csak nevetett egyet Italy, azzal a szép mosolyával és a szép nevetésével. - Mivan? Ez csak az igazság! - azzal hagyta most, hogy Italy megcsókolja. Hagyta, hogy megölelje, viszont azt már nem hagyta, hogy leszedje róla a ruhát. - ne!

- Miért ne? - gyorsan kellett kitalálnia valamit, de most az egyszer nem sikerült, szóval igazat mondott, félig.

- Mert nem szeretném.

- És az engem meg hol érdekel? - nevetett. - jól van, akkor mit szeretnél csinálni?

- Nem tudom, csak nem azt. - mosolyodott el kínjában.

Avval kapott még egy csókot, de most nem csak hozzá érintette az ajkait a Reich ajkaihoz, hanem most tovább folytatta. Hirtelen Reich elválaszotta a száját a másikétól, hogy levegőt vegyen.

Az elkövetkezendő pár percet még így töltötték, aztán elmentek aludni. Italy átölelte Reich-ot, aki kívül volt, mert a bordái fájtak.

- Sajnálom. - mondta könnyen az olasz.

- Ugyan mit? - nem tudta mire gondol, mert tőle nem szoktak bocsánatot kérni, meg, mert nem egy dolgok tett, amiért nem ártana elnézést kérni.

- Hogy megvertelek és, hogy elvettem tőled azt a füzetet. - Reich nem érette, hogy mi történik. Hirtelen nem akata átverni, mert kezdte megkedvelni.

- Mindegy. - azzal már aludtak is, jobban mondva csak Italy, Reich még gondolkoni kezdett azon, hogy utálja-e még, nem hagyta nyugodni ez a kérdés. Meg akart bocsáltani, de nem tudhatta biztosan, hogy igazat beszél-e.

Másnap reggel együtt reggeliztek.

- Nagyon jól főzöl, mein Schatz (kincsem) - mosolyodott el amikor a rántotta a szájba ért.

- Kösz... Nem nagyon szokásom enni, legtöbbször kínomban szokásom főzni, mert nem szeretek.

- Pedig nagyon jól tudsz. -azzal felállt és mögé sétált és átkarolta a derekát. Megcsókolta, és ott álltak egymás mellett.

Megreggelizztek aztán együtt elindultak a munkába. Ott Japán várta Reich-ot, de Italy-t nem.

-こんにちは (szia)! Rég láttalak.- ölelte meg.