Tilos, de nem bánom:)

4.

( Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. - megértésüket köszönöm. Nagy eséllyel szombat raknék ki új részt, bár biztos lesz máskor is!!)

T.R. hallotta, hogy nyílik a zár s az apja beszélgetni kezd valakivel. A hangja ismerős volt, de nem tudta honnan. Nem akarta zavarni ezt az egészet, ezért úgy tette, mintha csak mosdóba menne.

Olaszék csak. - mosolyodott el magában, hogy ezt nem ismerte fel. Már megnyugodott, s ezért tudott olyan könnyen elmosolyodni, de ez nem is volt olyan igazi mosoly, ez inkább olyan félmosoly volt.

Épp ment volna vissza, mikor hallotta, hogy jön fel valaki. Hátra fordult s látta, hogy Italy Empire az, kis fehér öltönyben volt, gyermeki vidámsággal.

- Szia - Köszönt mosolyogva Italy. - hogy vagy?

- Köszönöm, jól, és te? - Körülbelül ez zajlódhatott le lent az apjaikkal, bár nekik a következő mondat nem a beszámoló volt, hanem egy feltételes háború.

- Tegnap megtanított lőni apám! - mesélte Italy. Nem nagyon érdekelte Reich-ot, azért hallgatta, nehogy megsértődjön egyetlen ,,barátja" is. Nem volt köztük baráti viszony, mert csak beszélgettek míg apjaik lent ügyeket intéztek. Olyan volt, mint valami szobanövényhez beszélni, mert körülbelül olyan jó hallgatóság volt Reich. - Már taltáltam el egészen messziről is céltáblát!

- Az jó. - válaszolta Reich. Most az egyszer örült, hogy nem kell neki mosolyogni, mert nem nagyon akar volna beszélgetni vele. A fejében még mindig a tank és a "könyv" járt, amit anyja írt.

_G.E._

Kb. fél óra múlva meg is beszélték amit akartak, s már köszöntek is el fele.

G.E. visszavágyott az egyedüllétre, mert nagyon nem akart beszélgetni. Nyűgös volt napok óta. Olyan, mintha valaki figyelné őt.

Ha Louise az, akkor én nem tudom mit csinálok. Kötöttünk alkut, szóval ha megszegte... Bár így is halott.- Gondolta magában.

_Reich_

Elment Italy, kissé boldog volt, mert nem kell mondani olyanokat, mint a " nagyon jó", vagy "az jó".

TIME SKIP

Pár nap múlva T.R. apja elment üzleti útra. Reich nem bírt magával. Azok a gondolatok jártak a fejiben (dvú), hogy vajon Szovjet ott van, vagy nincs? ha meg igen, akkor vajon hogyan fogadná? Ezt nem tudta volna máshogyan kideríteni, mint hogy elmegy, bár próbálta magát fegyelmezni, hogy ez nem a legjobb idő a "kirándulás"-hoz.

Végül mintha magától mennének a lábai,
Elszökött. Jobban mondva csak kiment a házból.

Meg sem állt, futott a játszótéig. Végül lihegve állt meg az utolsó tíz méteren. Kifújta magát, és ment tovább, nagyon halkan, de valahogyan Szovjet felismerte és köszönt is neki.

Valahogyan a téma a ,,szeretlek"-es feliratra terelődött.

- Végül sikerült megtalálnod a szótár(a)t? Nem t'om, hogy hogyan ragozzuk. - kérdezte Reich.