Tilos, de nem bánom:)

24.

A bogarak halkan, de jól hallhatóan zúgtak, ahogy szoktak. Reich, eddig azt hitte magáról, hogy nem bírja a hideget, és nagyon fázós, most rájött, hogy ez nincs így.

Felnézett egy fára, látta, hogy egy madár felmászik egy másik madárra, majd elkezdenek verdesni a szárnyukkal, ami elég hangos volt.

Reich nem értette miért van ez, vagy mi ez egyáltalán.

Soviet, mintha tudna a gondolataiban olvasni, megválaszolta:

- Fajfenntartás. - majd csak ment tovább Reich mellett, mintha semmi sem történt volna. Valamitől fájni kezdett a mellkasa, talán attól, hogy az apja szinte már elvárja tőle, hogy minél hamarabb legyen gyermeke. Talán azért, hogy meghaljon, vagy ne tűnjön el vérvonal. Nem akart gyermeket, félt tőlük, nem tudta milyen nekik az ideális otthon. Tudta, hogy nem lenne erre a feladatra megfelelő.

Megállt. Habár ő ezt észre sem vette, viszont Szovjet igen.

- Miért állt meg? - Reich  nem válaszolt, csak állt egy helyben, némán s próbálta visszafojtani  könnyeit, ami nem sikerült. Majd csak annyira lett figyelmes, hogy Soviet lassan átöleli, ez nagyon jól esett neki. - ha nem szeretné, nem kell elmondania. - súgta a füleibe, majd megérezte, hogy a felé tornyosuló férfi is sír. Cseppet jobban érezte magát. Mintha megértené valaki őt, s ez nagyon jól esett neki. Még sokáig szeretett volna így maradni, de semmi sem tarthat örökké: el kellett engedni egymást, hogy tovább mehessenek.

Reich megint le-lemaradozott, de azért próbálta tartani az iramot. A Hold sárgás-narancssárgás színeket árasztott magából, amik nagyon tetszettek Reich-nak. Már csak arra lett figyelmes, hogy Soviet elkapja kesztyűbe bújtatott kezét és húzza maga után. Nem értette miért van ez, de nagyon élvezte, ahogy érintkezik a kezük, még ha kesztyűn keresztül is.

Lassacskán ugyan, de megérkeztek Soviet - ha lehet így hívni - másik házához. Ahogy beléptek Reich orrát megcsapta Soviet ellenállhatatlan illata, amitől cseppet megnyugodott. A sötétség lassan eltűnt: felkapcsolták a villanyt.

Soviet helyet foglalt egy a társalgásra kialakított helyen belül egy kanapé szerűségre. Majd Reich is szorosan mellé ült.

- És most mi is fog történni? - kérdezte Reich, s közben Soviet-et nézte mosolyt álcázva. Nem szerette, ha nem tudja mi fog történni, mivel nem tud eléggé jó tervet készíteni a kivitelezéshez.

- Ha szeretne itt aludhat. - válaszolta Soviet, mint aki nem biztos abban, amit mond.

- Az... - akadt el, majd minden erejét összeszedve, igyekezett minél értelmesebben reagálni az előbbi mondatra - Az nagyon jó lenne, köszönöm...

Aztán egy jó ideig nem szóltak semmi, de Soviet felállt és kiment.

Soviet

Zsebébe nyúlt majd kivett belőle egy kis dobozt és egy gyűjtőt. A kis dobozból elővett egy szál cigarettát, majd szájába vette és meggyújtotta. Az égő dohányból mélyeket szívott, s érezte, hogy kezd nyugodtabbá válni. Mire elszívta, már a hangulata kezdett cseppet javulni, de nem érezte magát olyan jónak, szóval elővette megint a kis dobozt, és elismételte az előbbi folyamatot.

Majd mikor ez is megvolt, visszament Reich-hoz, aki még mindig ült a kanapén mereven, s nem is mozdult meg. Még pislogni is elfelejtett, csak akkor tért kissé magához mikor Szovjetunió hozzászólt:

- Elnézést, jól van? - kérdezte a hangjában némi aggodalommal.

- Igen, hogyne. - nevetéssel próbálta elterelni arról a gyanút, hogy neki bármi baja is lenne. - Szerintem inkább megyek és én is szívok egy kis friss levegőt. Tudja biztos jót tesz.