Tilos, de nem bánom:)

13.

( Köze NINCS a történelemhez, sz'al ne ebből próbálj készülni történelem órára!!! Inkább nézz Időutazó-tól videót, vagy fenn van az YouTube-on a ll. világháborúról sok másik oktató anyag. Vagy sze'ntem -ha nem égettéd el, mer' minek a'?- ott van a történelem tankönyved, inkább azt olvasd, ha tanulni akarsz. Ez a fanfiction a szórakozás kedvéből jött létre. - megértésüket köszönöm. )

Csak annyi, hogy ne ölj meg léccccccccii (dvú)

Az előző rész tartalmából:

- Tetszik, de nem úgy, mint te... Te sokkal jobban.

Majd átfordult a másik oldára, ahol felsziszent és rájött, hogy fáj neki. Soviet megfogta az ő kezéhez képest kis kezét és közelebb húzta magához. Kigombolta az öltönyét és az igét is, majd meglátta a sebeit. Nagyon csúnyák voltak a törött bordái, amit Soviet be akart volna kötni valami kétes eredetű kötszerrel, de nem tudott megindulni. Túl gyönyörű látvány volt mind ez neki. Hirtelen magához rántotta, amitől kissé felkiáltott Reich. Megérezte az illatát, gyönyörű volt. Megijedt, hogy valami kárt tett benne, de aztán rájött, hogy a bordái milyen állapotban vannak. Odament a szekrény melletti polc szerűséghez, és kivett belőle egy nagy piros alapon fehér plusszal jelölt dobozt. Abban talált - feltehetőleg kicsit sem steril - gézlapot és kötszert. Megpróbálta a lehető legóvatosabban betekerni vele - mivel nem tudta ily hirtelen mit kezdjen vele - Reich-ot, de az így is nyüszített néha.

- Kész, már kinyitothatod a szemedet. - amit eddig csukva tartott a fájdalom miatt, de nem tette meg. Egyszercsak a semmiből egy lágy érzést érzett a bordáján -megpuszilta-. Kitágultak a szemei. Mikor végzett a sebei gyógypuszi ellátásával, felnézett a teljesen kipirult arccal őt néző Reich-ra. - na, csak felnyitottad a szemed. - nevetett kínosan.

- Ha csak annyi kell, hogy megcsókolj, hogy becsukjam a szememet... - azzal becsukta ismételten a szemét.

Aztán Soviet felébredt az irodájában az asztalára dőlve. (Ne ölj meg léccciiiiiiii😅)

Látta maga alatt a papírokat, amit összenyálazott, amin egész nap dolgozott. Látta maga mellett a viasz gyertyát, ami már elégett, s látta maga előtt Third-et, aki szintén aludt egy székben. Érezte, hogy valami melegség az arcában szétáradt, s arra gondolni sem akart, hogy elpirult volna. Becsukta a szemét, majd ismét látta maga előtt Third mesztelen felsőtestét. Érezte valami ott lenn keményszik.

Bassza meg. De miért? - kérdezte magában. - nem is szeretem Reich-ot. Vagyis hát... Nem úgy szeretem Reich-ot.

Fel akart állni, meg akarta tudni, hogy  igaz, amit mondott neki álmában. Nem merte felébreszteni, ezért visszaült. Észrevette, hogy van egy karórája, amit inkább díszből és az asszony kedvéért vásárolt, viszont most jól jött neki. Hat óra, még nem kell bejönni dolgoznia, de van egy közeli kávézó, ahol már most nyitva vannak. Tudta, hogy van néhány cservonyec (szovjet fizető eszköz) a zsebében, ami talán elég két kávéra. Futólépésben megindult kifele az épületből -ez az ,,épület" több épületből is áll, mert a világ összes országa itt dolgozik, ezért van, hogy ez a világ nem létező legnagyobb csodája- elment a kávózba, a hideg csípte az arcát. Nem volt sor, ő volt ma reggel a legelső.

- Jó reggelt. - köszönt, majd az eladó is. Nagyon rosszul érezte magát, mert most olyan, mintha a felesége nem tudna kávét főzni vagy túl nagyvárosi lenne hozzá. Megvette, amit venni akart és már szinte futott is ki onnan. Zavarta, hogy a nagy monstrum Szovjetunió így fél egy üzlettől. Mikor visszatért már Reich ébredezett. - jó reggelt, kér kávét, vagy inkább ecetes uborkalevet kér? - nevetett egy aprót, s utalt a másnaposságára.

- Hogyan szerzett most ilyet? (Ilyenkor nem az időre gondol) - majd megpróbált felállni, de a fejét fogta. Furcsa volt, hogy nem tegeződnek, vissza akart menni az álmába.

- Nem olyan nehéz Szovjetunióként kávét szerezni, világválság idején sem.

- Danke schön mein Scha- hirtelen a nyelvére harapott nehogy kimondja azt, hogy mein Schatz (kicsem) (köszönöm szépen kin-) egy szerencséje volt, hogy Soviet nagyon keveset tud németül.

- Nagyon fáj a feje?

- Ig... Nem, semmi bajom! - próbálta titkolni, de nem ment fájó fejjel. - talán, de ahhoz magának semmi köze. - azzal már fel is állt a székéről és sietett ki a szobából.

- Pedig az álmomban elég sok közünk lett. - nevetett úgy, hogy senki meg ne hallja. Újra ránézett a kezére, jobban mondva a karórájára, mindjárt félhét, egy óra és kezdődik a munkaideje. Nem tudta eldönteni, hogy menjen még haza és köszönjön az asszonynak, vagy inkább maradjon már. Úgy döntött hazamegy, mert néhány dolog, ami nem árt a munkához, az otthon van, meg mondjuk át is öltözhetne.

Már nem volt olyan hideg, most még hidegebb volt. Csak Soviet-nek volt hűvösebb, mert rájött, hogy akit szeret, az viszont nem szereti. Mikor elérte úticélját, nem akart bemenni. Tudta, hogy benn lesz a felesége, tudta, hogy nem szeretik egymást, és ennek hangot is fognak adni. Nem akarta ezt, ő Reich-al akart együtt élni. Nem tudta miért, csak vele akart lenni, mert olyan volt ez az egész neki, mint egy rossz vicc. Mintha el akarná vele játszani, hogy nem ismeri Reich, és csak egy ismeretlen neki. Mintha csak egy idegen próbalna hozzá beszélni semmi sikerrel. Ezért helyre akarta hozni, hogy minden rendben legyen köztük.

Állt az ajtó előtt, s nem akart bemenni, de meg kellett tennie, ha ma is dolgozni szeretne. Egyedül Reich-ot akarta látni, még pénzt sem akart keresni. Végül benyitott, látta a feleségét a kanapén feküdni s valami nagyon drága alkoholt iszogatva.

- Доброе утро (Jó reggelt), már megint a pénzem elköltését tervezed? - nem nagyon kedvelte őt, sőt, utálta amiatt, ahogy élni akar, és ezt kiharcolja magának.

- Kikérem magamnak! - háborodott fel, talán nem teljesen jogosan. - mi ez a hangnem? Egy nővel beszélsz, nem érted?

- Nem, csak én azt nem értem - vette ki a kezéből az üvegpoharat. -, hogy terhesség alatt miért iszol. - mondta ezt nyugott hangnemben.

- Naaa! Azt add vissza, különbenis, egy pohárka nem árthat.

- Már megint részeg vagy - a szájához akarta emelni az üveget, de Szovjetunió ezt nem hagyta. - Nem, idefigyelj, ha mégegyszer iszol terhesség alatt, akkor nem vehetsz magadnak semmiféle drága ruhát vagy kozmetikai eszközt, megértetted?

- Ezt nem tilthatod meg!

- Dehogynem, az én pénzemből teszed meg, szóval akkor szólok bele ebbe, mikor én akarok. - a hangja nyugodt volt, mint mindig, de a kedve nagyon rossz. Nem bírta feldolgozni a minap történteket. Most olyanokért is szólt, amit máskor elnézett vagy nem érdekelte.

- Különbenis, miért jöttél haza ilyen későn, mi történit? - nem akarta neki elmondani, mert ez úgy hangozhatott volna, mintha meg akarná törni a házasságukat. Ami nem volt hazugság, de még nem akarta, még.

- Volt alkohol a rendezvényen, és hát kissé becsíptem. De ez most téged miért érdekel annyira? - zavarta, hogy most olyan fontos lett a számára, hogy azt is megkérdezi, hogy hol volt az este.

- Na és megfogadod ENSZ tanácsát a háborúról?

- Attól függ, ha megtámadok valakit, biztosan van valami oka.

Ránézett újra az órájára, látta még van körü'belül háromnegyed órája beérni, de már most el akart menni, a saját házából. Gyorsan bement még összekészíteni a cuccát és néhány cservonyecet a zsebébe, hátha még jól jöhet.

1129 szó/words