Tilos, de nem bánom:)

22

(Sok köze nincs a történelemhez, de elég sokat szokásom keresni az interneten, hogy hogyan volt. Igyekszem a második világháború részét úgy megírni, ahogy volt, de mivel elég keveset tudok arról az időszakról, ezért valószínűleg máshogyan fogom megírni egyes részeit a háborúnak. Kicsit furcsa a fogalmazásom, mert néhol lehet leírom az aktuális képet, viszont néha ezt elfelejtem. A helyesírásomról nem szeretnék beszélni, mert tudom, hogy nagyon rossz. Amúgy nem t'om minek, de leírom, szombatonként várható az új rész, ha esetleg egyik szombat kettőt raknék ki, akkor nagy az esély rá, hogy következő héten nem lesz. Ha esetleg érdekel, akkor jó szórakozást! )

Felállt, s körülnézett, hogy milyen okból van itt, aztán hirtelen rájön, hogy tegnap este jött ki ide. A két vodkás üveget is észrevette, de nem nagyon törődött vele. Gyorsan elindul hazafele, hogy megtudja az időt. Mikor hazaért, látta, hogy még a felesége alszik. Úgy gondolta, hogy még nem lehet oly sok az idő. 

Reich 

Ő is felkelt, és kezdte a szeméből kivakarni a csipát. Felállt az ágyából és kisétált a konyhába. Ottan készített valamely csoda folytán egy kávét. Miközben szürcsölgette, olvasta a tegnapi újságot, amit tegnap nem olvasott el.

Szovjetuniónak született gyermeke, Russia...( Egy országnak nem kell kilenc hónap a terhességhez, neki elég egy pár hét is )- Reich félre nyelte az amúgy is szar kávéját, meg majdnem felborult a kis hokedlijével.

- Was?! (Mi?!) - kiáltotta. Hirtelen felkívánkoztak a könnyei, de ő a munkába nem akart kisírt szemekkel menni. - Egy dologtól félek... Ha Német Birodalom tőlem is gyermekáldást kívánna...

Majd felöltözött a szokásos katonai egyenruhájába, majd megindult. Most nem reménykedett abban, hogy találkozik Soviettel, ő most találkozni fog Soviettel!

Egyenesen lefele nézett a gondolataiba merülve, hogy milyen mondatokat fog hozzávágni Soviet-hez, hogy nem szólt, hogy gyermeke fog születni. Kicsit bántotta a dolog, de ez ellen nem fog tudni oly sok mindent tenni. Kicsit szomorkás volt, hogy nem ő Szovjet felesége... Örülne, ha ő lenne az, mert akkor legalább vele lehetne mindennap.

Látta előtte elmenni Soviet-et, mikor megérkezett, de cseppet feldúltnak nézett ki. Mintha a lélek a tekintetéből kiszállt volna.

Lassan ő is bement az épületbe. Nem látta már Soviet-et. Amikor le kell vinni a papírokat, akkor lesz az egyetlen esélyem - gondolta magában Reich. - meg mondjuk ma menni kell ellenőrizni, szóval, amikor elhagyjuk az épületet, akkor lehet, hogy találkozok vele.

Kicsit elmosolyodott, nem értette, hogy miért akar minden áron vele beszélni, már nem is akarta leszidni kissé vicces hangulatban Sowjetisch-et, nem is értette miért akarna most egyáltalán találkozni vele. Levitte a papírokat, közben találkozott Szovjettel, de ő nem köszönt neki, csak kézen fogta és beráncigálta az irodájába. Reich nem értette, hogy most mi is történik.

Soviet ledobta a székére a kabátját, majd odasétált Reichhoz. Aztán átölelte. 

Soviet. 

Maga sem tudta miként cselekszik, de nagyon jól esett ez most neki. Az, hogy érezheti Reich illatát, a kezében tarthatja, mindennél többet jelentett neki. Azt várta egy idő után, hogy el fogja engedni, mikor felébred a zavarodottságból, de nem. Helyett átölelte. Cseppet értetlen volt, de egyben nagyon is örült.

Harmadik ember (azaz én:)... csak nincs kedvem ezen két személy közt váltogatni, de ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek többet!)

Third Soviet mellkasába temette a fejét, mert nem akarta, hogy lássa a piruló orcáját. Érezte, hogy egyre jobban forrósodik a teste, ezért most nem fázott. Kis idő múlva szétrebbentek, mert kopogtattak. Japán résnyire kinyitotta az ajtót, s mikor meglátta, hogy Reich és Soviet az, - azaz a kedvenc ship-je  - rögtön be is csukta az ajtót azzal a mondattal, hogy őt vegyék úgy, mintha ott sem járt volna! szóval csak csinálják tovább, amit elkezdtek.

Kis ideig csendben álltak, majd mind a kettő szóra nyitotta a száját:

- Ne-

- Én-

Mondták volna egyszerre.

- Kezdje csak.. - hajtotta le a fejét Soviet.

- Ne... inkább maga - hajtotta le a másik is fejét.

Aztán álltak még egy darabig.

- Sajnálom... - kezdte Szovjet. - Én nem tudom mi van most velem... Talán.. beteg vagyok...

- Ne sajnálja... Bár tilos, de nem bánom. Nekem tudja nagyon is tetszett, hogy megölelt

- Hogy érti? - aztán közelebb sétál, majd átkarolja a hátát, Reich is pontosan ezt tette. Soviet finoman ráhelyezte Reich szájára az ő ajkait. Amitől Reich egy szempillantás alatt még vörösebb lett, és ezzel együtt el is lökte magát Szovjettől. - Bocsánat, nem ú-úgy értette-tem.

- Hát akkor hogyan? - Third nem értette hogy lehet ezt máshogy érteni.

- Csak azt hittem, hogy... maga is szeretné...

- Nem mondanám, hogy nem szeretném, csaaaak ez egy kicsit új számomra... - majd közelebb sétált hozzá. - hajoljon már le.

- Ugyan miért? - kérdezte, de ugyanakkor meg is tette. Egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy megcsókolja Reich őt. Bár nem tudja miért, de oly érzése támadt, mintha a fellegek közt járna már. Teljesen nem érzékelte, hogy mi történik most körülöttük, csak arra koncentrált, hogy most Reichhal csókolózik!!! Bár tudta, hogy lenne még dolga, de inkább az egész éjszakáját feláldozná arra, hogy azt csinálja, csak hogy ezt ne keljen befejeznie. 

Bármit, csak ezt ne - gondolta magában Soviet.

Lassan átölelte Soviet, ezzel még jobban kifejezve, hogy szereti.

- Tényleg szeret?

- Hát hogyne. - válaszolta egyszerűen.

Majd egy kis idő múlva Reich ott hagyta Soviet-et, hogy hagyja dolgozni, és ő is menjen.

Leült az asztalához és elővett egy papírlapot. Rájött, hogy neki ellenőrizni kéne mennie. Semmi kedve nem volt, s ezt nem is tagadta. Körülbelül olyan fejet vágott, mint aki a halál sem érdekli, csak azt ne kelljen végig csinálnia.

Végül, nagy nehezen megcsinálta.

 Lefeküdt az asztalára, mert már nem bírta elviselni, hogy annyira melege van. Újra és újra eljátszotta a fejében azt a beszélgetést, amit ma lefolytatott Szovjettel. Újra és újra elmosolyodott, ahogy csak Soviet-re gondolt, akaratlanul is.

Gyorsan beírogatta azt, amit ma megtudott a seregéről.

Mintha nem ez lenne minden ellenőrzésnél az eredmény... - sóhajtott magában egyet Reich. - mi értelme van mindig ezzel húzni az időt? Mikor rendesen a végére se érek az ellenőrzésnek!  Már csak eljutni Németországba is rengeteg idő, aztán már jöhetek is vissza, mert ezeket meg kell csinálnom! 

Aztán végzett a munkájával időben. Majd hazafele vette az irányt.

Ami otthon várta arra nem volt felkészülve. Csak állt némán, és csak nézte a vele szemben állót.

1003 szó