A 70-es évek Arkansas államában, egy meteor által kiszakított duzzasztó gát árvizet okoz egy erdei kisvárosban. A tánczenéről híres várost megtöltő vízben idővel felbukkannak az űrsziklával érkezett rémségek. Totális borzadály időszaka köszönt be a...
Éjfél múlt. Már csütörtök 00:30 volt, amikor Rowlandot követni kezdte egy űrkalmár.
Biofényét kikapcsolva úszott a nyomában. Hiába volt zavaros a lassan mozgó sárlé, az infravörös látású szemeivel sosem veszítette el a sárgán fénylő, kétlábú prédát. Egy röntgen-frekvenciára szakosodott látószerve pedig megmutatta a Homo sapiens által cipelt, különös mennyiségű fémet.
Ember számára félelmetes látvány lett volna, ahogy a cowboykalapos csontváz egy hosszú puskát szorongat – úgy körbedíszítve pótgolyókkal, mint a hawaii táncoslányok virágfűzérrel – de ez a földönkívüli csak egy halom tápláléknak látta. Egy darabig észrevétlenül úszkált utána.
Neirin nagy, fáradt léptekben követte a kalapjából kilövellő fénynyalábot. Egyre jobban megviselte a vállát, hogy nem engedhette vízbe érni a kajás bőröndöt. Több saroknál is le kellett olvassa az utcanév táblát; csupán emlékezetre hagyatkozva már nem ment volna a navigálás, annyira idegennek hatott minden ilyen sötéten és ilyen nedvesen.
Gondolatvilága ekkor épp a megnőtt vízzel volt kitöltve. Ugyanannyira rejtély volt számára a mostani, harmadik hullám, mint a második. Emögött nem állt sem meteor becsapódás, sem kamikaze robbantás. Hanem csak egy rosszul időzített monszun meg a sok lejtő: a környékbeli hegyek tölcsérként gyűjtötték össze azt, amit a felhőzet szórt, javarészét a duzzasztóba juttatva. A vízszint rendszeresen a gátba robbantott nyílás fölé emelkedett, alkalmi utánpótlást leküldve a folyómederben. Legalábbis ez volt Rowland elmélete.
"Meddig tervezel sanyargatni bennünket, Zeusz? Épp mostanában kell siratnod az eget, mikor nálunk tanyáznak ezek a dögök?"
Áttértek a gondolatai egy kisebb bajra – "Talán megfáztam?" – Szinte egyáltalán nem kapott levegőt az orrán keresztül, annyira be volt dugulva. És még mielőtt elhessegette volna a dolgot azon magyarázattal, hogy hideg vizes ruhában aludt fél napot, olyan tartalmak törtek az elméje felszínére, amilyeket még Walter mérgének hatása alatt sem tapasztalt.
Befúrta magát az agyába a fantazma, hogy milyen lehetett Charlie-nak átélni, ahogy egy puskacsövet letolnak a garatjába. És ha eme rémkép nem lett volna önmagában elég borzalmas, Neirin hirtelen úgy érezte, mintha nem is puszta fantázia lett volna. Hanem emlék.
A tényleges történteket örökítő emlék, a szenvedő alany szemszögéből. Az áldozat utolsó pillanatának felelevenítése, első-személy perspektívából. Pontosan olyan érzés volt, mint a felidézés. Rowland szinte szó szerint érezte a shotgun csövet a saját torkában.
Megpróbálta kirázni a fejéből, de rögtön feljött egy másik memóriafoszlány. Élénken látták a cowboy lelki szemei, ahogy a saját keze rácsap Aretha fenekére. Pedig ilyet ő sosem tett a lánnyal. Ezt is memória előhívásként élte át, de ez sem saját emlék volt. Charles szemei láthatták egykor, ő tehette ezt.
Egy kivilágítatlan kereszteződés közepén fagyott le és tűnődött el:
"Mit keresnek a fejemben annak a disznónak az emlékei?!" – kérdezte magában, de aztán gyorsan meg is válaszolta egy saját memóriafoszlánya. Végre eszébe jutott az ájulás előtt kifigyelt, apró lény, ami az elhunyt bártulaj leválasztott fejéből mászott ki. Összekapcsolta az orrdugulással. Megértette, hogy a megfázásnál sokkal, de sokkal rosszabb történt vele, míg szunyókált.
- SZENTSÉGES ISTENEEEM! – kiáltotta az éjszakának, mikor felfogta, hogy épp egy űrlény bujkál az orrüregében.
Az ordítás volt a rajtszó a mögötte lévő, felnőtt példány számára. Izgatott, onduláló úszással gyorsított a kereszteződés felé. Nagy lendülettel tört felszínre, és széttárt csápokkal ugrott a férfinak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amilyen nagydarab egyed volt, fel is dönthette volna a cowboyt – akkor pedig minden tölténye megmártózott volna. De a heves úszás zaja adott elég reagálási időt Rowlandnak, hogy megforduljon, és a feléje repülő szörnyeteg elé tartsa a bőröndöt. A lény reflexesen belekapaszkodott a kajával telerakott pajzsba. Neirin pedig reflexesen ellökte és szitává lőtte mindkettőt.
Ennivaló és űrkalmár darabkák lebegtek a lassan folyó sárlén. Mire elvitte őket, már jött is a többi. A shotgun háromszori elsütése riasztotta a szomszédos utcán úszkáló aszteroida-potyautasokat. A sarkon való befordulásuk hullámai elektromos vihart indukáltak Neirin amygdalájában, gerincvelőjében, adrenalin-mirigyében.
Elengedte a puskát (tartotta a fegyverszíj), majd villámgyorsan előrántotta a rövidcsövű 357-est. Tüzet nyitott a közeledő, illuminált hullámokra. A háromból kettőnek kioltotta fényét a hat golyó. A harmadik lényhez újra kellett töltenie.
Több évtizedes rutinnal törte meg és rántotta hátra a vadászpuskát, hogy maga a momentum repítse ki a három elhasznált töltényhüvelyt a csőfarból. A nagy sürgősség megkövetelte, hogy csak egyetlen sörétest kapjon ki a szíve előtti bandolierből, és csúsztasson be a töltőnyílásba, mielőtt visszacsukta.
És bám! A harmadik lény olyan közel volt, hogy a lövés a gyorskezű fegyverforgató arcába is felspriccelte a lila vért.
"Ahol egy van, ott van négy is; ahol négy van, ott van több is" – gondolta, miközben feszülten újratöltött.
Sörétesbe három töltény, revolverbe hat, és sipirc.
* * *
Bőrönd nélkül fürgébben mozgott, de így is lassította a közel félméteres árvíz meg a 357-es kaliberű kráter a combjában. Kínkeserves ugrándozással rohant. Rá-ráirányította a kalaplámpát az utcanevekre, hogy biztosan Fineman háza felé tartson.
A valahányadik kanyar után összefutott egy magányos, nagyra nőtt példánnyal. Ez még csak nem is világított, a mérete miatt mégis észre lehetett venni. Túl termetes volt ehhez a vízálláshoz, összeroskadva is kiért az oldala a vízfelszínből. Két sörétes lövés garantálta, hogy roskadtan is marad. Újratöltés!
* * *
Tudta, hogy a parkot meg kell kerülnie. Ha áthaladna rajta, talán összetalálkozna a két éve tapasztalt víziója rémségével. A beszélő csápú kalmárral, aki az orrnyílásán keresztül akart kommunikálni vele. Az a jóslat már bekövetkezett, nem akart belőle többet.
Nem rövidített a parkon keresztül, ámde az amelletti utcán – ahonnan Aretha és Rod meglátták a bolidát – belebotlott öt darab, éretlen példányba. Ezek látszólag túl fiatalok voltak ahhoz, hogy tudják, hogy az ő biológiai szerepük az emberek molesztálása volt. Mint foszforeszkáló medúzák, úgy úszkáltak feléje, vérszomj nélkül. De ők is megkapták. Négynek egy-egy golyó, az ötödiknek kettő, revolver kiürítve. Újratöltés!
* * *
A templom előtt – ahol hét éve egy bronzharang nem zuhant rá egy tini lányra – lábasfejűek egy egész fogadóbizottsága üdvözölte Neirint. Néhány tár ólommal köszönt vissza.
Fegyverei gőzmozdony szerűen füstöltek a hűvös éjszakában. Nehéz vízcseppek ostromolták rémült arcát. Hideg eső bombázta a hideg acélt kezeiben. Forró golyók, égő sörét lyukasztgatta a puha testeiket. Letarolta az útjába álló fejlábúak mindegyikét, kicsit, közepeset, óriásit.
