A parazita a világűrt kibírta, de nem a világháborút. Még az aszteroidában sem volt kényelmetlenebb, mint a lázálmodó veterán agyában. Nem maga a látottak, hallottak vagy a halottak bűze volt, mi felbolygatta. Hanem az, ahogy sajátjaként élte át az emberi tragédiák kiváltotta emberi érzelmeket.
Rettenetes izgalommal vergődte ki magát a fekvő cowboy orrából. Meglepő mozgékonysággal rugaszkodott el az arcáról. Roderick hátra lépett, el az ugró lény útjából. Oly sebesen repült el előtte, csak pár képkockában látta, ahogy a háló gyertyafényében megcsillan a hatcentis lidércet bevonó orrváladék.
Amint padlót ért a kis dög, Aretha szétütötte a feszítővassal. A parkettán szétfröccsent, lila vér messziről is émelyítő, vegyszeres szagú volt. Egyelőre letakarták újságpapírral, aztán Rowland ellátására tértek.
Spiritusza visszaszállt, de még nem sikerült teljesen rákapcsolódjon az organikus gép vezérlőműveire. Ammons kisasszony töltött neki egy pohár ásványvizet, míg Fineman úr hidegvizes kendővel törölgette le homlokáról a Niagara szerűen ömlő verejtéket.
Még mindig csütörtök éjszakája volt, 4:00 körül. A korszakokat áthidaló vízió mindössze egy órát tartott a valóságban. Neirin mámora eleget enyhült ahhoz, hogy nagynehezen lehúzza a szemhéjait a pupilláiról.
- Él! – szólalt fel Aretha.
- Umb... Umbachi is... Még életben – kínlódott a beszéddel a visszatért.
- Hogy mondod? – kért ismétlést Rod, közelebb hajolva.
A megviselt látnok résnyire nyitott, karikás szemekkel nézett a tanárra. Enyhén el volt nyúlva az orrcimpája azon az oldalon, amelyiken kibújt az űrlény, és folydogáltak belőle az idegen testnedvek. Mozgósította a fikarcnyi energiatartalékát, s félholt ember hangján tanácsolta:
- Az erdőn túli temető... Ott keressétek.
- Honnan veszed, hogy ott lenne?
- Csak, öah, csak higgyetek... Nincs idő.
- Még félálomban vagy, barátom, próbáld összeszedni magad! – legyintett a megosztottakra Rod.
- Adnék neki inni! – a zenészlány arrébb nyomta a professzort, odatartotta a poharat a cowboynak, aztán ő is közel hajolt hozzá, hogy érthesse elgyengült szavait.
- A ház hátától... a legközelebbi ösvény... négy külön útra villázik. Balról a harmadik, azon menjetek!
- Megjegyezzük. Kér még egy kortyot?
- Az esti madarak... Fontos!
- Folytassa!
- Hallgassátok őket! De csak a baglyok... Csak arra menjetek, amerre ők huhognak! Arra nem lesznek kalmárok... A fegyvereim a tieitek – ezután visszacsukta szemeit, hogy kiheverje az utazást.
Roderick felsóhajtott, majd az ablak elé sétált. Hallgatta kicsit a huzatot, ahogy átsüvített az üvegezetlen ablakra szegelt deszkák között. Mintha az is azt susogta volna, hogy Ne hagyd menni! Arethához fordult.
- Tudom, mire gondolsz. Hiszed, hogy ebbe is úgy beletrafál, mint a templom harang incidenskor. Nekem megvannak a kételyeim. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezt az embert nem hagyhatjuk magára ilyen állapotban. Maradj vigyázni rá, most én megyek keresni a gyereket!
* * *
"Ez a legkevesebb, miután háromszor is hagytad, hogy egyedül merészkedjen ki!" – érvelt Roderick, próbálva meggyőzni magát, hogy nem túlságosan sok az, amit itt felvállalt.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Boogie-woogie falva inváziója
FantastikA 70-es évek Arkansas államában, egy meteor által kiszakított duzzasztó gát árvizet okoz egy erdei kisvárosban. A tánczenéről híres várost megtöltő vízben idővel felbukkannak az űrsziklával érkezett rémségek. Totális borzadály időszaka köszönt be a...
