A 70-es évek Arkansas államában, egy meteor által kiszakított duzzasztó gát árvizet okoz egy erdei kisvárosban. A tánczenéről híres várost megtöltő vízben idővel felbukkannak az űrsziklával érkezett rémségek. Totális borzadály időszaka köszönt be a...
Táncest tombolt Springville-ben, de még milyen! Már tíz dallal múlt éjfél, de még mindig annyira feldobottan svingelt a társaság, mintha ez lett volna életük első és utolsó bulija.
A havonta megrendezett, kompetitív táncmulatság élő zenéjétől zengett az 88 Keys Dance Club. Ez a tisztességes szórakozóhely is a kisváros azon sajátosságai közé tartozott, melyek kiemelték a konzervatív Arkansas megszokottjából. Majdhogynem meghazudtolta a térség fejletlenségéről szóló sztereotípiát.
Az Ozark hegységben eldugott Springville a liberalizmus egy biztonságos menedékhelye volt eme visszamaradott régióban. Ez a néhány ezer fős, erdei városka különösképpen megérezte a hippimozgalom szelét, főként a korai 60-as években ideköltözött, új lakosoknak köszönhetően.
Tőlük kapta a hely a Swingville nevet, mint nem-hivatalos átkeresztelés. Kombinálták a város becsületes nevét (mely a környékbeli, természetes ásványvíz forrásokból eredt) a két világháború között népszerű swing jazzel (ami a hippik érkeztének idején élte a második aranykorát itt).
Később – egyetlen mégújabb lakos ideköltözését követően – a helyiek érdeklődése teljes mértékben áttért a jazzről egy másik műfajra, és ezzel bizonyos szűk körökben megszületett a kisváros legfrissebb beceneve: Boogie-woogie ville.
A Louisiana-ból felköltözött, 26 éves Aretha Ammons zenéjére és személyére egyaránt igaz volt, hogy egyből elfogadták és megszerették a helyiek. Mára már családtagként tekintett a fekete zenészlányra az 88 Keys és Boogie-woogie falva egésze.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Ma estére is őt, a környék legnagyobb tehetségű zongoristáját hívták meg előadni. Egy színpadként szolgáló, kicsi emelvényen, egy antik koncertzongora előtt ült. Egyéb hangszerek kísérete nélkül csinálta a talpalávalót meg az azáltal keltett ünnepi hangulatot.
A régimódi szórakozóhely félhomálya garantálta, hogy mindenkinek legyen mersze munkába állítani a tánccipőket. A tempós, blues-os ritmus pedig azt, hogy mindenkinek legyen kedve is hozzá, úgy igazán.
Számos táncstílus és több korosztály képviselve volt a parketten: a Lindy Hop, Jitterbug, Jive, East Coast Swing, valamint a D.C. Hand Dancing, többnyire fiatalok és középkorúak előadásában, míg az idősök a gyerekekkel foglalkoztak a táncparkett melletti asztaloknál.
A padló szinte füstölt. A visszafogottabb táncosok a parkett peremén sorakoztak, teret engedve a kör közepén zajló, szelíd őrületnek. A leginkább életerős résztvevők szédületes vitalitással produkálták egyik bravúrt a másik után. Sarkon történő, többszörös pördülések. A partnerek hatvanféle átforgatása a férfiak karjai körül, hátaik felett. A hölgyek csípőnél alátámasztott kiemelése a magasba.
