"Rossz ómen!" – gondolta Neirin az esőverte szélvédő mögül, amikor kikanyarodott Springville főutcájára, és meglátta a fekete fellegeket az égmorajos horizonton.
A város keleti kijárata felé tekintve, vészjós sötétséget látott közeledni. A következő pillanatban egy villám halványkékje átvilágított a vízrétegen, mely már zuhatagként ömlött le a szélvédőn. A motorzajt is alig lehetett hallani, úgy megremegtette a mennydörgés Boogie-woogie falvát. Ahogy elhallgatott, az öltönyös cowboy bekapcsolta az ablaktörlőket, és rágyorsított.
A város végéhez közeledve, megpillantotta a Welcome to Springville táblánál tanyázó űrkalmár bandát. Vámtisztekként hemzsegtek a főút közepén. Emberhússal felhizlalt testeik elrekesztették a városkijáratot. Némelyikük még mindig eszegette a szökést megkísérlők vízben szétmállott tetemeit.
A gázpedál padlóig lett nyomva. A jó öreg nyolchengeres motor felmorgott, mint egy morcos tigris. Hiába voltak puhatestűek, ezek a példányok annyira masszívak és számosak voltak, hogy az elgázolásuk döccentett egy jó nagyot a teherautón. Lila, viszkózus vérük felfröccsent a szélvédőre. Az enélkül is émelygő másnapos szinte az üvegen keresztül érezte a vér gyógyszeres bűzét. Az eső és ablaktörlők eltakarították, újra láthatóvá téve a menetirányt, az erőműhöz vezető utat.
Kihajtott a kisvárosból, kicsit sem lassítva. Rettenetes stresszben volt. A gép zaja és remegése a régi harckocsikra emlékeztették Rowlandot, s ez ismét visszarepítette a D-nap időszakába. Megfordult a fejében, hogy a mait talán annál is jelentősebb napként fogja emlegetni a történelem, de gyorsan kirázta a gondolatot. Nem akarta figyelme előterében tartani a tét nagyságát, már így is túlságosan izgult, hogy fog-e sikerülni.
Aggódott e magánakció menetéért, aggódott az iskolában hagyottakért, aggódott a kalapján brekegő barátjáért. Walter idős kora volt az oka annak, hogy úgy döntött, magával hozza. 11 évével már úgysem állt sok élet előtte. Ha rosszul sülnek el a dolgok a gáton, inkább a kétéltű cimborájával akart odavészni, mintsem egyedül.
Nem mintha kimondottan öngyilkos misszió lett volna tervben. Csupán kétségbeesett hősködés az isteni irgalomért. És főként nem cserbenhagyás volt ez. Szándékában állt visszajönni a barátaiért és kifuvarozni a lakosságot. De még a következő monszun-hullám előtt meg kellett próbáljon tenni valamit az ellen, hogy még több, még fejlettebb szörnyek szabaduljanak ki az újra kiöntő duzzasztóból.
Meg akarta mérgezni a forrást – le kellett eressze a rovarirtós tartályt a folyóba.
* * *
A háromméteres fejlábúak serege egyre vadabbul ostromolta a gimnázium magas kerítését. Idővel rájöttek, hogy a körszimmetrikus fogazataikat használva jobban tudnak kapaszkodni a dróthálóba. Elkezdtek szájjal mászni, nagyon lassan haladva, de kitartóan. Az osztályok ablakaihoz gyűlt polgárok tudták, hogy nemsokára az udvarra sem lehet kimenni, ami pech, mert a portás még mindig készenlétben állt, hogy beengedhesse az újságos srácot, ha visszaér benzinnel.
Rod még mindig horkolt, Aretha még mindig a reménytelen zeneleckével bajlódott. Sasfióka az osztályterem egy ablakpárkányára könyökölve szemlélte az ítéletidőt, újra bűntudatosan azt illetően, hogy talán tényleg ő hozta az esőt. Ismét elképzelhetőnek tartotta, simán. Ha a tüzet, a családja pusztulását is ő okozta, nem kizárt, hogy az egész invázió miatta történt, gondolta. Érzelmek lavináját zúdította le benne a mai felvilágosítás.
Odament az összemart homlokú kisfiú a matrachoz, és furcsa kérdéssel ébresztette a kirepedt ajkú, foghíjas tanárt.
- Roderick bácsi... Ön hisz a szellemekben?
BINABASA MO ANG
Boogie-woogie falva inváziója
FantasyA 70-es évek Arkansas államában, egy meteor által kiszakított duzzasztó gát árvizet okoz egy erdei kisvárosban. A tánczenéről híres várost megtöltő vízben idővel felbukkannak az űrsziklával érkezett rémségek. Totális borzadály időszaka köszönt be a...
