Vigyázz rám!

16. fejezet - Levelek

A Cono család úrnője fel s alá járkált a rezidenciájuk fogadótermében. Lassan egy hete, hogy megkapták a szörnyű hírt az esdeori robbanásról. Az első találgatások azután kezdtek szárnyra kapni, miután a meghatározott időpontban nem érkeztek haza a mágusok.
Calida a déli régió legnagyobb városa úgy tudott hatalmas vagyonra szert tenni, hogy nem volt egy jótékony energiaörvény sem a közelében, ezért nem is alapítottak sem akadémiát, sem kolostort. A város a halászatból, mezőgazdaságból, és a könnyűiparából vált gazdaggá, valamint a vizi és szárazföldi kereskedelmi utak csomópontjaként is tetemes bevételhez jutott.
A kellemes klíma, és a kiváló üzleti lehetőségek vonzása miatt, az utóbbi évszázadokban néhány kisebb máguscsalád is itt telepedett le. Pompás rezidenciáik uralták a város központi részét. A külső területeken, a tengerpart közelében számos nyaralóként működő villa épült a nevesebb máguscsaládok részére is. Ezek a tősgyökeres és alkalmanként idelátogató mágusok létrehozták a Calidai Mágusszövetséget, akik közös erővel alkottak meg és működtetnek egy bázisteleportot a város központjában.
Ha a hírek gyors terjedéséről van szó, akkor mivel lehetne felülmúlni azt, amikor egy a teleportnál strázsáló őr olyan hangerővel teszi fel a "Miért nem jöttek még meg?" kérdését, hogy az utcán arra haladók is meghallják? Ez volt az első calidai hírrobbanás kiindulópontja.
Néhány órával később adtak ki hivatalos közleményt, hogy valami gond lehet Esdeorban.
Cono asszonyt az első hírrobbanás már értesítette. Nehéz szívvel, friss hírekre várva akkor kezdte el róni köreit a fogadóteremben. Nagyon várta haza a fiát, teljesen felemésztette az aggodalom.
A következő napon értek haza az első mágusok, és már ott a bázisteleport épületének kapujában beszámoltak a várakozó, kíváncsi tömegnek. Cono asszony több embere is a téren várakozott, az egyikük azonnal futott a hírrel a robbanásról.
Az asszony térdei megroggyantak a hír hallatán. Felrobbant az örvény, az esdeori érdekeltségeik értékük nagy részét elvesztik, de ez lényegtelen apróság volt ahhoz képest, hogy valószínűleg Ventu a robbanás következtében meghalt. Vajon a gyenge szívű, megszállott fia képes lesz megbirkózni ezzel a ténnyel? Nem hiszem... Legszívesebben azonnal indult volna Esdeorba, csak a férje tudta rábeszélni, hogy várják meg az első postakocsit. De az még öt nap!
Idegőrlő napok következtek a házaspár számára.
A "most már meg kell érkeznie" reggelen befutott egy szolga a hírrel, megjött a postakocsi. Pár perc múlva jött egy másik emberük, nagy halom levelet lobogtatva a kezében. Cono asszony olyan gyorsasággal csapott le a levelekre, mint egy éhes sas a zsákmányára. Dübörgő szívvel nézte át a feladókat:
Egy hivatalos, vaskos küldemény az esdeori kerületi kapitányságtól - az asszony úgy érezte menten elájul, remegő kézzel tette le az első borítékot az asztalra.
A következő levél egy címeres boríték volt a Motus klántól - Ez meg mi a fene?
Aztán jöttek sorban a levelek Andemtől, Rugin mestertől, az esdeoir szállásadótól, végül jött egy összetéveszthetetlen csúnya írású levél Uctortól. Itt valami nagy zűr van!
Mindent félresöpörve elsőként Andem levelét bontotta fel:

Kedves Anyukám és Apukám!

Remélem levelem jó egészségben talál benneteket és nem idegeskedtek túl sokat!
Én a helyzethez képest jól vagyok. Az Ilum-hegyi robbanáson felül is volt pár aprócska ügy, amik eléggé szerencsésen zárultak. De ezek az apróságok (ezek miatt nem kell aggódnotok), váratlan körülményeket teremtettek, ezért egy kisebb kerülővel megyek haza. Csak egy kis hónapocskával csúszok el, ígérem még a nyáron otthon leszek!
Ha lehet, szeretnék majd többet időzni a tengerparti nyaralónkban. A tenger hullámira, homokos fövenyre vágyom, a sok szikla és hegyek-völgyek után.

Sok ölelést küld az egyetlen kicsi fiatok: Andem

ui.: Rugint én kényszerítettem, hogy velem tartson, nem volt választása!